Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-331
208 331. országos ülés január 15. 1878. elvi álláspontját (Derültség a szélső baloldalon), amennyiben a Deák-párthoz, később a fusió-párthoz, jelenleg pedig egy más párthoz tartozik. Én tehát mondom t. ház, határozott, a vétségekhez mért nyílt, őszinte törvényt és a véísóségek megtorlására ügyelő s a törvényt végrehajtó férfiakat óhajtok. Nem akarom azt, hogy tőrt vessenek lábaink alá, hogy összefogdossanak bennünket azok, kik féltik tőlünk saját állásukat. (Helyedés a szélső baloldalon,') A t. államtitkár ur szives volt itt mind angol, mind olasz nyelven idézeteket felhozni, nagy solatrammal hallottam, megértettem, s köszönöm. Engedje meg, hogy ártól, a mit e párt ellen odavetve vádul, gyanúsításul mondani méltóztatott, — hogy a nidicalismusnak kinövései gyakran, midőn utalómra jönnek, a legiszonyatosb önkényt tanúsítanak, — ne vitatkozzunk, hanem engedje meg, hogy német nyelven csupán, arra figyelmeztessem, hogy : „Der schrecklichste der Schrecker das ist der Csemegi in seinem Wahn." (Hosszas Derültség.) Miután pedig, t. államtitkár ur odavitte a dolgot, hogy már három nyelven, sőt az előadó hazai nyelve mellett négy nyelven is delectálta a közönséget, én az ős törvényhozás és szent irás szavaira kívánok hivatkozni. (Halljuk!) Éu idézetet mondok, alkalmazásul a t. államtitkár úrra, arabs nyelven ; nem tudom megérti-e ! (Derültség.) A Koránban t. i. foglaltatik ezen aranymondat í „La tháfál ma il ghehir man la tárid an yáfál maáak — Allah yuáddy aala his kulinsán hassab amatu." Ez a r^dixa a keresztény felebaráti szeretetnek és örök igazság, a melyre csak azután épült a jus privatum és positiv törvény: „Ne kívánd felebarátodnak, a mit nem kívánsz, hogy mások neked cselekedjenek, mert Isten viszszaadja neked azon mértékkel, a melylyel te másoknak mérsz." T. Csemegi ur és a kormánypárt ki akar bennünket forgatni, rekeszteni még csak a lehetőségéből is annak, hogy ily csekély számban, megfogyva, a választó közönség figyelmét felhívjuk arra a nyomorra, melyet önök a hazában terjesztettek, hogy a választó közönség szemeit feltárjuk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy akkor, midőn maga a törvény, a Deák Ferencz által vezetett kiegyezés alkalmával hozott törvény 10 esztendőre tért nyitott jobbitmányok eszközlésére, önök azokat kézzel lábbal maguktól eldobják. Ha önök ezt akarják, akkor előttünk van a szent czél, visszadni önöknek a kölcsönt, s mindent elkövetni arra, hogy többségre jutva édes hazánkat e kormánytól megmenthessük. {Élénk helyeslés balfelöl.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem tudom van-e valaki e házban, a ki azt hiszi, hogy itt vannak akár egyének, akár pártok, kik az ország alkotmányát, vagy annak trónját megtámadni, veszélynek kitenni, vagy megingatni óhajtanák, hanem törvények alkotásánál méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy becsületes emberek közt törvényre szükség nincs, mert azok magok közt intézik el az ügyet; a törvény szüksége mindig csak ott áll elő, a hol az egyik a másiknak jogait elkobozni, eljárásával amazt megkárositni akarja. E jogok megtámadása és megkárosítása nem csak anyagi, hanem szellemi is lehet, s jogokat ópugy lehet elkoboz ni, s megkárositni. mint a vagyont. Ha visszapillantok a háznak hangulatára, midőn e szakaszt az igazságügyi bizottsághoz viszszautasitotta, s látom az előttünk fekvő eredményt a bizottság ujabb tanácskozása folytán, valóban azt mondom : „adtál uram esőt, de nincs köszönet benne!" E két szöveg bizony alig mutat fel valami különbséget, egyátalán nem biztosítja azt, a mit ígért t. i. a politikai kérdéseknek szabad discussioját: mert hogy valaki legyen e házban, ki ezt elfojtani akarná, nem hihetem, mivel az az alkotmány megsemmisítését czélozná ; de ha nem czélozza, akkor ne adjon a kormány kezébe oly fegyvert, melylyel ez eszközölhető. Az előttünk fekvő szövegezés szerint e szakaszban több oly tétel vau, mely az alkotmányos, törvényes fogalmakkal egyátalán meg nem egyeztethető. Az igazságügyi bizottság azt mondja, hogy ő nem osztozik a képviselőház azon nézetében. Engedelmet kérek, ez nem lehet kérdés. Itt a képviselőháznak nézete lehet csak irányadó. Es ha ez igy van, akkor az igazságügyi bizottság tagjai visszautasították volna, azaz lemondhattak volna a bizottsági tagságról, de elfogadni ezen eljárást s azután azt mondani a hozzájok utasított javaslatra, hogy nem osztoznak a képviselőház nézetében: ez bocsánatot kérek, nem parlamentális eljárás, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem olyan eljárás, melyet egy bizottság a törvényhozás irányában követni köteles. És most ' méltóztassanak tekintetbe venni magát a §-nak czélját. Én megengedem azt, a mit az indoklás mond, hogy vannak bizonyos dolgok, a minek még csak megtámadását sem lehet megengedni. Ilyen például a király személyének sérthetetlensége és a trónöröklésnek a törvényben megállapított rendié. De a társadalmi rend megváltoztatását már nem tartom ezen categoriába tartozónak. A törvények kötelező erejét már ezekkel egy caíegoriában levőnek már nem tartom, s a mi ezen kettőt illeti, a király személyének sérthetlenségét, azt elfogadom változatlanul, hanem már a „trónöröklés rendjét" is legalább azon kifejezéssel, a mint az itt van, el nem fogadom.
