Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

881. országos HMs Január lé 1818. 205 addig, (Derültség a középen.) a mig az uralomra nem jut. Nem ismer felforgatást, nem ismer az állami intézmények elleni merényleteket. A radicalismus tanaiban csak egy áll: a vélemény szabad nyilvánitása, az indulatoknak felköltése, tanainak minden akadálytól ós bárminemű féktől ment, korlátlanul szabad hirdetése. Ez addig áll a radicalismusról, mig uralomra nem jut. (Felkiáltások a szélsőbalról: Látjuk!) A legféktelenebb repressiv és praeventiv intézkedéseket gyakorolja azonban épen a radicalismus, ha sikerült magát uralomra juttatni, ha a hatalom az ő kezébe kerül. (Tetszés a középen. Felkiáltások a szélsőbalon: Látjuk !) Mi védelmezni akarjuk állami és társadalmi intézményeinket, a szabadéi vüségnek megtisztított tanai szerint, ugy, mint azt védelmezi a mérsékelt, szabadelvű és hatalmas Anglia; mi nem megyünk sem a reaetio medrébe, sem nem iramodunk a radicalismus szójárása után ; és mert nem akarunk forradalmakat, hogy ne legyünk kénytelenek akarni az ellenforradalmakat: azért kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatnak ezen §-át elfogadni. (Elénk helyeslés a középen.) Simonyi Ernő': Szavaim elferdítése miatt kívánok nyilatkozni. Én ugyanis azt mondám, hogy ezen kifejezés: „gyűlöletre izgat" törvénybe csak az 50-es években iktattatott Francziaországban. Erre Csemegi képviselő ur felolvasta egy angolnak véleményét. Azt én nem mondtam, hogy véleményt soha senki ez iránt nem mondott; hanem azt mondtam, hogy törvénybe igtatva nem volt előbb sehol. Aztán felolvasta az olasz kamarában beterjesztett törvényjavaslat ide vonatkozó pontját. Hiszem, hogy azóta ezen elveket átvette több törvényhozás, azt magam is elismertem, és hivatkoztam a német törvényhozásra. Találkozott olasz minister, a ki beterjesztette ; de restat probandum: elfogadja-e a parlament"? Csatár Zzigmond: Egyátalában nem volt sem czélom, sem szándékom szólni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, ha előttem szólott Csemegi képviselő ur oly húrokat nem pendit meg, melyeknek rezgése egészen szivemig halt. De miután azt hiszem, hogy ily komoly természetű §-nak elfogadása komoly tény : szükség és kötelesség mindazon esetekre már előre figyelmeztetni a t. ház többségét, melyek bekövetkeznek akkor, mikor a jelen szövegezés szerint fog ez a paragraphus átadatni az életnek. T. képviselőház! Csemegi Károly államtitkár ur leginkább azt jelezte, hogy Angliában ilyen és olyan vélemény-nyilvánítások büntettetnek. Ha Magyarországon az ország állami függetlensége ugy volna helyreállítva, a mint helyre van állítva az Angliában, ha egyátalában nem volna több semmi kívánni való, ugy a belgazdászati kérdések helyreállítása, mint a külpolitika tekintetében: akkor én e törvényjavaslatot ugy, a mint van, elfogadnám,' de akkor uraim, midőn keblünkben naponként kell azon óhajnak kifejezést adni, hogy jöjjön el mihamarább Magyarország független állami életének nagy napja, akkor én, uraim, oly törvény- szakaszt nem akarok szentesíteni szavazatommá], mely azt mondja, hogy azért, ha valaki azon intézmények változtatására törekszik, melyek eddig létrehozattak, börtönbe kerül. T. képviselőház! Mindenki beszélhet a radioalismusnak hatalomra-vergődése után zsarnokságról, csak épen Csemegi Károly nem szólhat erről semmit; mert, uraim, ismerem ezen urnák múltját, (Zaji) ismerem 1861-iki szereplését; ő az 1861-iki határozati pártnak rendületlen híve volt . . . (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassék a t. képviselő ur a tárgy érdemére vonatkozó argumentumait előhozni, de oly személyes kérdésektől, melyek nincsenek összeköttetésben ezen kérdéssel, kérem, tartózkodjék. (Ellentmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások: Csemegi hozta elöl) Csemegi ur nem vádolt senkit, személyt nem emiitett, átalában beszélt. Azért kénytelen vagyok kérni a t. képviselő urat, hogy beszédének e részétől álljon el. (Helyeslés a középen.) Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Ha valaki előhozza azt a kérdést, hogy a radicalismusnak hirdetői, ha hatalomra jutnak: a legnagyobb zsarnokokká válnak. (Elnök csengeti Felkiáltások balfelöl : ez volt mondva.) Esedezem, ezt a vádat csak olyan ember hangoztathatja, ki maga is egyidőben a radicalismusnak hirdetője, zászlóvivője nem volt; de ellenben, ki ennek a tanoknak maga is predikálója volt, azt hiszem, az az ilyesmibe beavatkozni, e tekintetben tanácsot osztogatni jogosítva nincs. T. képviselőház! Nem rég történt, érzem még ma is súlyát, midőn én lazítással vádoltattam olyasmiért, a mit nem mondottam. Én választóim előtt nem szóltam arról, hogy az l8H7-iki kiegyezési alap megváltoztattassák. _ Nem mondottam én azt választóim előtt. Én csak azt mondtam, hogy nem találok megnyugvást a jelen kormányzat működésében, mert egy esztendei uralkodása 100.000,000-val került többe, mint előirányoztatott, és ennek kifejezéséért Csongrád város hatósága feladott a kormánynak, mint lázitót, és akadtak önök közül százan és százan, kikén reám a legnagyobb bosszú érzetével tekintettek, és nyilvánosan azt mondották, ez az ember hazaáruló. Engedelmet kérek t. ház, oly dolgok ezek, melyek a vesékbe hatnak. Ha önök a szabadság nyilatkozásának szájára lakatot akarnak verni, akkor gondolják meg jól, hogy ma ugyan mi vagyunk a sorban, de van idő és épen az