Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

206 381. országos ülés január 16. 1878. idő az örökkévalóság maga, mely természetesen a mai nap helyett a holnapot fogja előidézni, s megeshetik, hogy ezen törvény épen azoknak lesz legnagyobb kárukra, akik azt meghozták: mert az egyik pártot a másik párt fogja felváltani. Ha hazánknak ugy pénzügyi, mint hadügyi önállósága helyre volna állítva, akkor megengedem, hogy sok túlzott nemzetiségi túlkapások meggátlása szempontjából szükséges volna ily törvényt alkotni ; de akkor, mikor azt tapasztaljuk s ezt kézzel foghatólag tapasztaljuk, hogy nálunk a legcardinálisabb kérdéseknek, s magának az életnek feltételei, melyek egy államnak függetlenségét helyreállítják, hiányzanak, akkor bocsásson meg a t. ház, de nem fogadhatom el a jogügyi bizottság azon véleményét, azon bizottságét, mely e ház múltkori utasítása ellenére az izgatásról szóló §-t, szó szerint elfogadta és kérem a t. házat, hogy a mennyiben Mocsáry képviselőtársam ezen nagy elvnek megfelelőleg jól körvonalozta a maga indítványát, méltóztassék azt elfogadni. Elnök: Szavazás előtt fel fog olvastatni Mocsáry képviselő ur módositványa. Gulner Gyula jegyző (újra felolvassa a módoútványt.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e ezen módositvány ellenében a 172. §-t a jogügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Igenl Nemi) Azok, a kik a 172. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják. méltóztassanak felállani. (Megtörténik:) A ház a 172. g-t a jogügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta s így a módositvány mellőzve van. Következik a 173. §. Horváth Gyula jegyző' (olvassa a 173. §-ts a jogügyi bizottság uj szövegezését.) Remete Géza: T. ház! E §. czime az izgatásról szól: a §. vége azután a lázítás szót is használja, a mely az izgatás szónak jelentését nagyban kétessé ' teszi, és a bíró igen könnyen a lázítás szót ugyanazon értelműnek veheti az izgatás szóval. ízen szövegezés mellett ugy hiszem a t. ház egészen hiába utasította az igazságügyi bizottsághoz a §-t; mert az most fából csinált vaskarika. Én azt hiszem és ugy tudom, hogy izgatni, vagy ha tetszik lázítani lehet arra is, hogy valamely törvény vagy törvényes intézmény törvényes, békés utón megváltoztassák Az ilyen izgatást pedig részemről büntetni nem óhajtom. Es én a fősúlyt az erőszakra fektetem e §-nál is, ós ugyanazért egy módositványt akarok e tekintetben beadni. És nehogy Osemegi t. képviselő ur ismét a gyülölségről tartson elmélkedést, bátor vagyok megjegyezni, hogy én nem tudom elképzelni, hogy a választók hogyan legyenek a delegátió intézményébe például szerelmesek, ha egy vagy két óráig Madarász vagy Simonyi beszédet tart nekik, a kik mindenesetre oda törekednek, hogy a választók ezen intézményt meggyülöljék, és olyan képviselőt válaszszanak. a kinek a delegátió nem kell. Ezt mint példát akartam felhozni és igen kérem, méltóztassék módositványomat elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Gulner Gyula jegyző (olvassa): A 173-ik §. utolsó sorában ezen szó „hivatott' után tótessék „bizottság törvényes jogának erőszakos megváltoztatására lázit." Németh Albert: T. ház! Ha a büntető codexek nem a nemzet geniusához, szokásaihoz, helyzetéhez speciálisan alkalmazva készíttetnének, akkor nem kellene egyebet tenni, mint a világ valamennyi criminalis codexét kinyomatni, szétosztatni ós en bloc egyszerűen megszavazni. De épen azért, mert nem igy, hanem amúgy van: tekintetbe kell venni azon speciális közjogi viszonyokat, azon ország lakóinak helyzetét, jellemét, geniusát, sőt aspirátióit is, a melynek számára a criminalis eodex készittetik. Ezen állitásom igazolására, t. ház, csak egy passusát kell ezen szakasznak felemlítenem, a hol a delegátiókról van szó, mert azt hiszem, nincs állam a világban, a melynek ilynemű delegátionális intézménye legyen, mint Magyarországnak Ausztriával és igy annak megvédésére, esetleges bántalmazói, vagy az ellen való lázítók megfenyitésére törvény sem szükséges. Én megvallom, ha nem magyar volnék ; ha lennék angol, franczia, olasz, vagy Németország lakója és az illető ország parlamentének tagja, én, ha e VI. fejezet a parlament elé kerülne, feltétlenül megszavaznám azt. De nem tehetem a mi speciális viszonyainknál, s közjogi helyzetünknél, magyar jellemem és képviselői állásomnál fogva. Egy más független önálló állam polgára nem vezettetik egyéb indok által, mint az által, hogy mérlegeli a parlamentális esélyeket: ma ez a pái't, holnap az ellenzék jöhet a kormányra, de bárhová dolgozzék is valaki, nem lehet előtte munkálkodásának, fáradozásainak más czélja, mint hazája viszonyainak emelése, népének boldogítása. Határozott nyíltsággal kijelentem, hogy ez nálunk nem így van, a gyakorlat nem ezt mutatja. Nálunk, amely államférfi kormányalkotásra fölhivatik vagy a többség által előtérbe tolatik, annak mint jó muzulmánnak első kötelessége szemeit Bécs felé fordítani, feladata az örökös tartományok érdekeit legyezni, sőt a legrosszabb esetben azokat Magyarország érdekeinek elébe téve, Magyarország vitális érdekeit amazoknak alárendelni. (Ugy vanl a széh'ö baloldalról^) Ez,