Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-325
154 325. országos ölés deczember 17, 1877. tagu küldöttség, — mintán mint értesülve vagyok, az eszme Verhovay Gyula ur által rnegpendittetett, — az egész tömeg, vagy legalább annak tekintélyes része jött fel, s az igen t. küldöttségnek tagjai nem előre, nem külön, de azzal együtt érkeztek meg, sőt egy részük később érkezett meg a ministerelnöki lakás elé. (Helfy Ignácz: Ez nem áll! Felkiáltások u, középen: De biz ugy volt, láttuk! Halljuk ! Halljuk!) Ismétlem, hogy némely részük később érkezett; elfogadás végett pedig, mielőtt a nagy tömeg ott lett volna, senki nem jelentkezett. Ekkor én ismét kötelességemnek tartottam a már imént előadottaknál fogva azt tudatni az illető urakkal. — ugy az elnökkel, gondolom Sztupa György képviselő úrral, mint Helfy képviselő úrral, — hogy a népgyűlés küldöttségét a mai napon igen szívesen elfogadom, de, miután ily tömeggel jöttek, ekkor — a tegnapi napon — senkit közülök elfogadni nem fogok. (Elénk helyeslés középen.) Madarász József: Nem helyes biz az! (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Erre, ha értesüléseim alaposak, ugy Sztupa, mint Helfy képviselő urak kevésbbé, vagy inkább hízelgő kifejezésekkel, — de mégis igyekeztek a jelenlevőket arra birni, hogy semmi tüntetést, törvénytelenséget, kihágást ne csináljanak, hanem oszoljanak el. Azonban megtörtént rajtok az, a mi mindig megszokott történni, ha a magok részéről vart ugyan nem óhajtó elemek azért, hogy más irányban hassanak, a zavart óhajtó elemekkel szövetkeznek, (Élénk helyeslés a középen.) — hogy hangjuk elveszett a pusztában; átvették a vezérséget mások és kezdődött azután a zsivaj, a lárma és lakásomnak kövekkel való dobálása, (Mozgás a középen. Felkiáltások : Gyalázat !) a melyeknek néhány példányát örök emlékül szándékozom magamnak eltenni. Ekkoráig határozott kívánságomhoz képest minden beavatkozás mellőztetett. Midőn azonban az is megtörtént, a mit az imént érintettem, akkor egy felül a lármára, — mint hallom — katonaság indult meg, de a mely a polgári rendőrség felszólítására megállapodott és visszavonult, mielőtt a tömeggel érintkezett volna. A rendőrség azonban ezen, már ablakbeverésre vetemedett tömeget eloszlatta (Élénk helyeslés a középen.) és hazatérésre kónyszeritette. Hazatértükben azután egyrésze ismét öszevetődvén, ismét Verhovay Gyula lelkesítő szózata folytán a szabadelvű kör ablakának -egy részét is beverték, ezzel is mutatni akarván, hogy mennyire tisztelik a magyar törvényhozásnak véleményszabadságát. (Ugy van ! Igaz ! a középen.) Ez, t. ház, röviden a tegnapi esemény; és még egyet kell megjegyeznem, miután a rendőrséggel szemben már is azon vádat hallottam, hogy miért engedte meg az utczáknak tömegek bejárását, miért nem oszlatta el a tömeget mindjárt, mikor a népgyűlés berekesztetett, Ebben, ha van hiba. egyenesen magamra veszem, mert a rendőrségben ez iránt a készség meg volt. De én megvallom, még ekkor sem hihettem, hogy oly férfiak által összehívott népgyülésből eredhet ilyen excessus, mint a minőkről iít szó van. És szemben tapasztalataimmal mint belügyminister, midőn mindenért az tétetett felelőssé, hogy a rendőrség idő előtt, szükség nélkül beavatkozott, látni akartam: azoknak van-e igázok, vagy nekem, a ki azt hittem, hogy bizonyos esetekben a rendőrségnek beavatkozni kell. És fájdalom, meg kellett róla győződnöm, hogy a rendőrségnek csakugyan nem szabad a dolgokat ugy menni hagyni, mint ahogy itt tőlem ós a rendőrségtől némelyek minden más alkalommal követelték. (Helyeslés a középen.) A mi t. ház. engem illet, én érzem azon kötelességnek nehézségét, a rendet, a csendet, az alkotmányos szabadságot, a törvényhozó testület és a kormányszabadságát ilynemű utczai tüntetések ellenében is megvédeni. De midőn érzem ennek nehézségét, érzem egyszersmind ennek kötelességszerű voltát; mert azt nem engedheti meg kormány, azt nem ^engedheti meg jó hazafi, hogy Magyarországon utczai tüntetések által akarják akár a kül- akár a belpolitikát vezetni. (Elénk helyeslés és tetszés a kozépeii.) Népgyűlések saját hatáskörükben maradva, mindaddig, míg vissza nem élnek, nyilváníthatják nézetűket; de erőszakot, pressiót gyakorolni, akár képviselőre, akár kormányra, utczai tüntetésekkel zavarni a békés polgárok nyugalmát, azt a világ egyetlen rendezett államában sem szabad (Elénk helyeslés a középen.) s én nem viselhetném el a felelősséget, melylyel hivatásom jár, ha nem teljesíteném azon kötelezettséget, hogy Magyarorország békés polgárainak nyugalmát, alkotmányos testületeinek és közegeinek szabad niüködhetését. Magyarország renomméját, hitelét és a consolidált viszonyai iránti bizalmat megvédjem minden fellépés ellen, (Zajos helyeslés a középen.) És midőn a magam részéről erre vállalkozom teljes nyugalommal számitok minden józanul gondolkozó magyar hazafinak, de számitok a mélyen t. ház tagjainak is támogatására, (Helyeslések.) s azt gondolom, ha ezen fellépéssel szemben, melyet most az első alkalommal kell megakadályozni, alkalmazni r fogom a kötelességszerű, szigort is, ha kell (Elénk helyeslés a középen.): akkor csakis kötelességemet teljesítem ; mert megengedni, hogy az ily először még meglehetősen ártatlannak kiadható fellépés megnőlvén, mint hó-
