Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

0 316 országos ülés nevember 30.1877. mert, ha anélkül alkoííatik meg: az nem lesz egyéb, mint a külföldi, tehát a mi viszonyainkra nem alkalmas törvényeknek egyszerű lemásolása és alkalmazása. A t. előadó ur beszédében a törvényjavaslat átalános tárgyalásának megkezdése alkalmával feldicsérte az 1843-iki büntető törvényjavaslatot, és igen méltán mint olyat, mely abban az időben az európai jogtudományosság előtt is elismert mű volt és haladást képezett. Azt kérdem most, t. ház, vajon e törvényjavaslat ezen nemben mutat-e valami haladást az európai tudományosság színvonalán? Szerintem nem mutat: mert semmi egyéb, mint az ott alkalmazott elveknek átvétele és az ottani, nem pedig a mi viszonyaink szerinti alkalmazása. A mit magára a 138-ik §-ra vonatkozólag mondani akarok, s a mit elhallgatni nem lehet, az az, hogy ezen szakasz minden különbség nélkül, tehát az enyhítő és súlyosító körülmények teljes figyelembe vétele nélkül parancsolólag kimondja a politikai jogok elvesztését és a hivatalvesztést nem oly értelemben, mint a törvényjavaslatban van, mert az nem jó Kifejezés, hanem kimondva a hivatal viselésére való képtelenséget: holott én, ugy gondolom, hogy a mellékbüntetések czcljának rendesen annak kell lennie, hogy ezen büntetésnem csak a súlyos esetekben a súlyosító körülmények közt használtathassák. Már pedig itt a bíró nem^ használhatja, hanem használnia kell mindig. És a mi fő, még oly esetekben is kilátásba helyeztetik ezen mellékbüntetésnek a biró belátása szerinti használata, midőn valaki a felségsértést fel nem jelenti. Engedelmet kérek ; de én kénytelen vagyok határozottan ellenezni, hogy ilyesmi felvétessék a törvénybe. T. ház! Ha talán első felszólalásom alkalmával nem sikerült a t. házat meggyőznöm arról, hogy ezen intézmény nem czélszerü és nem szükséges: talán mostani kissé terjedelmesebb beszédemben sikerült ezt kimutatnom, habár előadási képességem gyengeségénél fogva nem fejthettem ki a kérdést kellőleg. Keménylem, hogy legalább annyit javit a t. ház e törvényjavaslaton, a menynyit a körülmények mellett megtenni még most is lehet. És minthogy a szóban levő intézménynyel elvi ellentétben állok, módositványt nem terjesztek be, hanem módjában áll azoknak, kik ezen intézkedésnek ily alakban fentartását czélszerünek nem tartják, módositványnyal azon némileg segíteni. Minthogy ekként én megvagyok győződve arról, hogy ezen intézmény minden tekintetben czélszerütlen és hazai viszonyainkra nem alkalmazható, én. mint törvényhozó, és most nem mint pártember melegen pártolom Mocsáry képviselőtársam módositványát. (Helyeslés a szélső balon.) Várady Gábor: Csak néhány rövid megjegyzést akarok tenni, nem az előttem szólott t. képviselő ur előadására, mert hisz legnagyobb részt általánosságban nyilatkozott, felelevenitette a tárgyalást azon elvekre nézve, melyek megvitattalak az 55-ik §-nál. Az 55-ik §-t a képviselőház változatlanul megtartotta és így kimondta azt, hogy mellékbüntetésül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásától való megfosztás alkalmazható. Itt ez van alkalmazva; mindaz tehát, a mit a t. képviselő ur e §-nál elmondott, az az 55. §-nál lett volna elmondható. Itt magáról az elvről vitatkozni nézetem szerint sikerrel legalább, alig lehet. Azonban megjegyzést kívánok tenni, — mert mint mondám, az előttem szólott t. képviselő ur ujat nem hozott fel, — Mocsáry Lajos t. barátomnak egy pár nyilatkozatára. k t. képviselő ur tegnap azt mondta, hogy a politikai jogok gyakorlatától, különösen tehát a választási jogtól senkit sem lehet megfosztani azon elvnél fogva, hogy „semmit rólunk nélkülünk." Már engedelmet kérek, én nagyon meglepetve fogadtam e nyilatkozatot egy törvényhozótól, mert hisz e képviselőházban nem lehet azt mondani: ,.semmit rólunk nélkülünk" ; hiszen itt a nemzet van képviselve, ami itt a törvényhozás akaratával történik : az a nép akarata. (Helyeslés a középen) Én e feltevés ellen tiltakozom. A t. képviselő urnák másik megjegyzése, melyet szó nélkül nem hagyhatok: az, amitat. képviselő ur a protestánsok autonómiájára nézve mondott. Azt mondta ugyanis a többek közt: „Ez mindjárt a protestáns autonómiába ütközik" — t. i. hogy nyilvános tanári és tanítói állomást nem foglalhatnak el, és attól meg nem fosztathatnak, — „mert békekötési alapelvtörvények értelmében meg van engedve a protestánsoknak, hogy szabadon alkalmazhatják tanáraikat és tanítóikat, s ez által joguk kétségtelenül korlátoztatnék." Nézetem szerint a protestáns autonómia oly jog, mint minden más jog, a melyet igen is juxta legem, de nem contra legem lehet gyakorolni, és azt hiszem, hogy nincs protestáns ember az országban, még Mocsáry Lajos t. képviselőtársamat sem véve ki, a ki sértve látná a protestánsok autonóm jogát azzal, hogy ő nem választhat, vagy nem tarthat meg a tanári vagy tanítói állomásban oly egyént, aki a tárgyalás alatt levő fejezetben foglalt büntettek valamelyikét elkövette a király, a magyar állam, a monarchia, és az alkotmány ellen. T. ház! Én igen nagy tisztelettel hajlok meg a politikai jogok gyakorlata előtt, azoknak fenntartását, megvédelmezését részemről is kötelességemnek tartom; hanem ugy vélekedem, hogy nem érdemel több figyelmet, mondhatni, nagyobb tekintetet az. a ki az ezen fejezetben elkövetett bűntények valamelyikét elkövette, mint pl. azon