Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

323. országos lüés deezember 15.1877, 137 •enyószthető, ha az önálló vámterület fel nem ál­líttatik. (Felkiáltások a középen : Ez nem szemé­lyes kérdési) Engedelmet kérek, de én azt hi­szem, hogy ha Magyarország a defiezitből kibon­takozni nem képes és annak lehetősége nincsen meg : akkor Magyarország állami élete, állandóan fenn nem tartható. Minthogy pedig nekem erre sem a ministereknek egyike, sem pedig a képvi­selőház azon tagjai közül senki, kik a kormányt támogatják, sem nem válaszolt, sem pedig annak lehetőségót ki nem tüntette: én jogosítva azon ea­tastrophákat előre megmondani, a melyek a jövő­ben fenyegetnek. (ügy van ! szélső baloldalon.) B. Simonyi Lajos: T. ház! Csak átalános­ságban akarom megjegyezni azt, hogy a jelen időszakot, különösen külügyi helyzetünknél fogva, nem tartom alkalmasnak arra, hogy most ilyen szerződést kössünk Ausztriával és a külállamok­kal, mielőtt ezen viszonyok némileg enyhülni vagy lecsillapodni fognak. Eltekintve ezen átalános megjegyzésemtől, kimondom, hogy én azon határidőt, a mely ezen szakaszban kimondatik, ugy az Ausztriával, mint* a többi külállamokkal kötendő kereskedelmi- és vám­szerződésekre nézve- rövidnek tartom ;. mert én szükségesnek látnám azt, hogy hosszabb határidő állapittassék meg az Ausztriával megkötendő ke­reskedelmi szerződésre, és pedig azért, mivel igen veszélyesnek tartom azt, ha az idő rövidségé­nél íogva mintegy erőszakolva létesülne az auto­nom-vámtariffa. Hogy az autonom-tariffa mennyire veszélyes hazánkra nézve, ezt bővebben nem akarom indo­kolni, mert annak idejében lesz módom és alkal­mam e felől nyilatkozni. Mindenki, a ki csak némileg foglalkozik is e dologgal, belátja, hogy mennyire káros ez monarchiánkra, de különösen Magyarországra nézve. Maga a t. kormány is beismerte ezt, mert kimondotta, hogy csak kény­szerülve fogadta el az autonom-vámtariffát. A mi a külállamokkal kötendő szerződóseket illeti, ezeket én a jövő óv végéig, vagyis 1878. decz. 31-ig kívánom meghosszabbítani, és pedig azért, mert én óhajtom, hogy a külállamokkal és különösen Németországgal szerződések jöjjenek létre. Ez fontos ránk nézve, mert csak ez bizto­sithatja egyedül azt, hogy lehet-e Magyarország­ból export vagy nem, a többi kérdésektől elte­kintve. Én nem óhajtom azt, hogy az elhamarkodás által, vagy az által, hogy bizonyos rövid idő ki­szabása következtében létesüljön az autonom-vám­tariffa: mert meglehet, hogy így elérjük azt, hogy miután a kitűzött idő nem elegendő, ujabb meg­hosszabbítás lesz szükséges. A kormány több íz­ben csalatkozott e tekintetben, mert eleinte azt mondotta, hogy 1877. januárig, azután hogy ju­KÉPV. H. NAPLÓ 1876-78. XIV. KÖTET. niusig, ezután ismét hogy szeptemberig, és végre, hogy deezember végéig lesz kész az Ausztriával kötendő szerződós, mert azért adta be későn a benyújtott javaslatokat. Most pedig a kormány is­mét három havi időt kór, a melyet én rövidnek tartok. Ministerelnök ur azon nézetének adott ki­fejezést, ós ebben igaza van, hogy azon bizonyta­lanságnak, mely jelenleg ólomsulylyal nehezedik kereskedelmünkre és iparunkra, véget kell vet­nünk, mert ezen állapotok továbbra fenn nem tart­hatók. Minő helyzetbe fog tehát jutni hazánk ke­reskedelme és ipara, ha ezen három hó nem elég a szerződés megkötésére, hanem ismét három hó­napig, vagy nem tudom meddig kell prolongatiót adnunk. Én tehát azt óhajtom, hogy a külállamokkal kötendő szerződések hatályideje egy évre hosszab­bittassék meg, azaz 1878. deezember 31-ig. Mert belátom lehetőségót annak, hogy ezen idő alatt létesüljön a szerződési vámtarifa Én sem óhajtom, hogy a külhatalmak döntőleg intéz­kedjenek, és illetőleg befolyást gyakoroljanak arra, hogy Magyarország Ausztriával mily szerződést kössön és mily tariffát állítson fel; de minél több időnk van, annál inkább megvan a lehetőség az iránt, hogy a külföld ezen befolyását kikerüljük, és oly szerződéses tariffát létesíthessünk Ausztriá­val, mely Magyarország érdekeinek megfelel; mert tisztán kimondom azon nézetemet, melyet majd annak idején indokolni is fogok, hogy ha a vám­szövetség következtében az autonom-vámtariffa lét­rejön : ezen tariffa 10 évnél kevesebb ideig uem fog maradni, mert az osztrák ipar, mely ezen szerződéseken nyer, azokról nem fog lemondani, ós nem fog a magyar országgyűléstől függni, hogy ezen autonom-tariffát egyoldalulag megvál­toztassa. Azon autonóm tariffa tehát, a melyet fel­állítunk, fen fog állani 10 évig is és a dolgot vagy nem értik azok, vagy pedig önmagukat csal­ják, a kik azt hiszik, hogy az nem fog 10 évig fenállani. A mi azt illeti, hogy várjuk meg, míg az uj választások megtörténnek, erre nézve kijelentem, hogy én nem azon terminust kívánom mogálla­pittatni: mert könnyeu megtörténhetik, hogy az országgyűlés néhány hó alatt feloszlatíatik, az uj választások megejtetnek és akkor egypár hó múlva már lejárna a terminus és ugy azon helyzetben lennénk, hogy az orsszággyülés határozata követ­keztében véget érne ezen provisorium. Én részem­ről nem akarom ily bizonytalan határidőig fen­tartani e provisoriumot, hanem fis határidőt óhaj­tok és ennek következtében óhajtom azt, hogy úgy az Ausztriával kötendő vámszövetség-provisorium, mint a külhatalmakkal fenállott kereskedelmi szer­ződések, a jövő év végéig hosszabbittassanakmeg, és ennek következtében gróf Zichv Nándor kép­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom