Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

138 323. országos illés deczember 15. 1877. viselőtársam módositványát elfogadom és pártolom. (Helyeslés jobb- és balfelöl,') Treford Ágost kereskedelmi minister: Simonyi Lajos b. t. barátomnak talán igaza volna, hogy három hónap rövid a vám és kereskedelmi szövetség megkötésére és illetőleg megújítására, s hogy a külföldi államokkal kötendő szerződések meghosszabitására legalább üat hónap kívántatik; tökéletesen igaza volna — mondom — ha ma kezdetnének meg ezen tárgyalások; de ime második éve, hogy folynak a tárgyalások Ausztriával és minden erre vonatkozó előterjesztés a bizottság előtt van ugy, hogy ha ezen szövetségre nézve a törvényeket egyátalában meg lehet alkotni: ez három hónap alatt a legkényelmesebben megtörténhetik. A mi a kereskedelmi szerződéseket illeti, megjegyzést kell tennem különösen Németországra nézve, mert a megkötendő szerződések közt épen erre méltóztatik a t. ház a legnagyobb súlyt fektetni; ez fogja a többi szerződések sorsát is eldönteni, ezekre nézve is májusban kezdettek meg a tárgyalások és annyira elővannak készítve, hogy kétszer 24 óra alatt létrejöhet: ha mind a két fél a szerződés megkötésére rá áll. (Derültség balfelol. Egy hang balfd'ól: Ha rá áll \) Ezen idő meghosszabbításával bizonyosan semmi ezélt sem fognánk elérni, és azért kérem méltóztassék a t. ház a szöveget elfogadni. (Helyeslés a közepén.) Madarász József: A ministerelnök ur kijelentése, majdnem felhívása Simonyi Ernő képviselő társam iránt s ugy vélem irányunkban is, a kik az önálló vámterületnek és önálló állami banknak vagyunk hivei, voltunk és leszünk. Ezen felhívása következtében kénytelennek érzem magamat nyilvánítani, hogy nagy baj az, ha az országban és a házban is bizonyos izgatottság van; ezt elismerem. Hanem hogy midőn maga a ministerelnök ur és a kormány az oka ezen izgalom létének, terjedésének és meg nem szüuhetésének. hogy akkor támadja meg azokat, kik ez izgalmat épen az ország népe javának előmozdításával akarják megszüntetni: ez csakugyan emlékeztet a farkas és a bárány meséjére, (Tetszés a szélsőbalon.) A ministerelnök ur felhívta Simonyi képviselőtársamat, midőn beszédét bevégezte, és majdnem felhívott minket is, miért nem hivatkozunk mi a vám és kereskedelmi szövetség tekintetében az ő 1875-iki szavaira, azon beszédére, mely mint tudjuk, a két ellenkező véleményű pártnak összezavarását (Mozgás.) — mert fusióját nem lehet mondani — megteremtette. No hát engedjen meg a t. ministerelnök ur, én szolgálok vele. (Hahjak!) Szerencsére itt van kivonata azon 1875-iki igen nevezetes beszédnek; nevezetes beszéd volt azért, mert mint már ma is hivatkoztam rá, az akkori kormány tudta és érezte, hogy vau többsége neki, de mivel látta, hogy egy gyors működésű, egy nagy többségre támaszkodó kormányra van épen a kiegyezési tárgyalásokra szükség: azon kormány hazafias kötelességének tartotta, daczára annak, hogy volt többsége, lemondani és azt monda: lássuk, mii fog kivinni az uj kormány. (Helyeslés a szélső balon.) Mit mondott 1875-ben a t ministerelnök ur a (Halljak]) bankkérdésre nézve. Azt mondotta, hogy ő az osztrák nemzeti bankkal kivan megalkudni, de egyszersmind azt is megakarja állapítani, hogy minden esetben ós minden viszonyok közt csakis egy valóban és nemcsak névleg és színleg önálló bankot akar, mely az ország érdekeit kielégiti. No már t. ház, aki aztán egy ily törvényjavaslatot terjeszt be, miként annak tárgyalásakor kifejtettem, mely törvényjavaslat a tényleges állapotot, melyet a t. ministerelnök ur maga károsnak mondott, fentartja: ezzel a ministerelnök ur az 1875-iki álláspontot feladta, ós én csak sajnálni tudom, hogy a t. ministerelnök ur nem volt figyelemmel ezen nyilatkozatára is. A vámszerződés kérdésében még határozottabban nyilatkozott. Kijelentette, hogy a közös vámterületet tartja szükségesnek, de csak azon feltétel alatt, ha megóvatnak Magyarország érdekei, melyek a volt vám- és kereskedelmi szerződés által, — és kijelentette, hogy különösen a fogyasztási adók által — megkárosittatnak; kijelentette, hogy ezen megkárosításnak vége vettessék és az egyik állam a másikon ne nyerészkedjék. És nem feledte el a ministerelnök ur amit mondott? mert midőn a többség hajlandó volt őt elfogadni és ő kijelentette, hogy be lép a többség közé és a ministerelnök ur már tudta, hogy meg van a vár megkerülésével a várva várt vár bevétele: akkor a vám és kereskedelmi szövetségre nézve azon feltételt kötötte ki, hogyha nem sikerül Magyarország érdekeit azon tekintetben megóvni, miként ő nyilatkozott: akkor a törvényben megadott joggal igen is élnünk kell egészen a vámsorompók felállításáig. Ha a törvény, azon törvény, a melynek ő köteles végrehajtójává lett, határozottan rendeli — ón pedig nem szeretem e törvényt, mert én ezt meg nem akarom szüntetni, — hogy ha az 1877. év végéig egyezség létre nem jő, az önálló vámsorompókat fel kell állítani, akkor nem hivatkozhatunk mi joggal 1875-ben tett nyilatkozataival szemben is, hogy igen is ön nem tartotta meg azt, amit akkor a nemzet előtt nyilvánított. (Elénk helyeslés a $zélsö balon.) és ezért az izgatottság az országban, és ezért az elógületlenség ugy e házban, mint e házon kívül. Azon hazafias czélbói, hogy legyen egy gyors működési kormány, legyen egy oly kormány, mely Magyarország jogos követeléseit kivihesse, az akkori többség lemondott. És mi volt az eredménye? (Halljuk!) az, hogy azon