Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

136 323. országos ülés deeiseinber 16. 1877. kitűzött czélnak egynek kell lenni; de nem hiszem, hogy valaha a nyilvános téren valamely államnak hasznot tehetett volna az, aki, bármi történt legyen is körülötte a világon, mindig a mellett maradt, amit valamikor egészen más viszonyok közt jónak tartott. Nemcsak egyes embereknek, még egész nemzeteknek hatalma sem terjed oda. hogy egyszer kimondott szavuk mellett megmaradjanak akkor is, a mikor körülöttük a világon minden megváltozik. De különben is én bizonynyal igen nagy tisztelettel viseltettem a választók nyilatkozatai iránt; de ha azt, hogy valakinek politikai irányzata jogosult-e, attól kell fölfüggeszteni, hogy az országos választók többsége magáévá teszi-e ezen irányt: akkor én nem tudom, hogy a t. képviselő ur, ki 1867. óta minden választásnál kisebbségben maradt, mivel indokolja, hogy ma is ugyanazon nézeteket vallja. (Derültség és tetszés a középen.) Áttérve magára a kérdésre, én az általános vitánál is bátor voltam kifejezni azon kérésemet, hogy az itt kitűzött határidőket megtartani méltóztassék, s már azon alkalommal nyilvánítottam azon nézetemet, melyhez ina is ragaszkodom, ele melyet már f. évi júniusban is épen a ház kebelében kimondottam, hogy én nem tartanám igazolhatónak , hogy oly eljárást kövessünk, melynél fogva azt, hogy a magyar-osztrák monarchia két állama birja rendezni egymás közt anyagi kérdéseit, egy harmadik bármely hatalomnak tetszésétől tegyük függővé; azt pedig kimondani, a mi mindkét képviselő ur részéről mondatott, de különösen hangsulyoztatott Zichy Nándor gróf részéről, hogy nem lehet addig kereskedelmi- és vámszövetséget kötni, inig a külfölddel és jelesen Németországgal tisztában nem vagyunk: ez — ismétlem — annyit tenne, mint Németországnak, vagy valamely más hatalomnak tetszésétől tenni függővé, hogy a monarchia két állama egymás közt is rendezhesse viszonyait. (Tetszés a középen.) Ez magának az államiság eszméjének sem felelne meg ; de nem lenne czélszerü semmiképen, ezt tegnapi beszédemben bővebben fejtegetvén, ma arra visszatérni nem akarok. De még egyet kell megjegyeznem. A t. képviselő urak egy esztendőre akarják a provisoriumot kiterjeszteni. Már engedelmet kérek, ón ezt minden irányban károsnak tartanám. Azt hiszem, hogy bármely nézetben legyen valaki — s ez az, a Közérdek az, nem pedig a kormány érdeke, a miért kértem a tegnapi napon is, hogy ezen kérdések minél előbb végeztessenek be és erre elégnek jelentettem ki a három havi időt — mondom, bármely nézetben legyen valaki : el kell ismernie, hogy ugy a kereskedelmi, mint a hitelviszonyok megkövetelik, hogy vagy egy, vagy más utón, de tisztába jöjjünk, hogy tudassék mindenki által, hogy a legközelebbi időben mihez tartsa magát, mert mindent inkább megtűrnek a viszonyok, mint a már nagyon is hosszura nyúlt bizonytalanságnak tovább folytatását. De még egyet mondok. A t. képviselő urak tegnap is hangsúlyozták — arról, a mi a dolog lényegét illeti, más alkalommal lesz mód beszólni. — a képviselő urak hangsúlyozták az erélyes külügyi politikának és esetleg a közbelépésnek szükségét. Én azt hiszem, arra, hogy valamely államnak szemben a külfölddel bonyolódott viszonyok között kellő tekintélye, szavának kellő nyomatéka legyen, (Helyeslés a középen) egyik legelső kellék, hogy azon államnak alkotói, — itt tehát a két állam — egymás közötti helyzetökre nézve legyenek tisztában. (Helyeslés a középen.) Mindezen szempontok ós nem a kormány érdeke követelik, hogy ezen kérdéseknek megoldása oly hosszú időre el ne odáztassék; el ne odáztassék tovább, mint a mennyire ez okvetlenül szükséges. Most, midőn kérem a t. házat, hogy ennélfogva az eredeti szöveget elfogadni méltóztassék, még csak arról kell egypár szót szólanom, hogy a t. képviselő ur jósol borzasztó katasztrófákat, beszél megcsalatott népről és kérdi, hogy mit fog azon nép tenni? Én első dolognak tartom, hogy a ki azt hiszi, hogy ezen törvényjavaslatnak elfogadásából katasztrófa lesz: igyekezzék alkotmányos utón megakadályoztatni azt, hogy a kormány javaslatai keresztülvitessenek. De ha ez neki nem sikerül: várja be az eredményt, mely — meg vagyok győződve — fekete látását megfogja hazudtolni; de nem szükséges már előre egyfelől fenyegetni, másfelül — nem akarok erős szót használni — a kedélyeket a törvényhozás keblén kivül folytonosan izgalomban tartani akarni, mert ez nem az alkotmányos élet helyes eljárása, hanem részint megfélemlítésre, részint — a problematikus bajok föltüntetése által — a kedélyek fölizgatására vezető ós hazafiúi szempontból semmikép sem igazolható eljárás, (Jblénk helyeslés a középen.) Kérem a javaslat elfogadását, Simonyi Ernő: T. ház! A ministerelnök ur engem azzal vádol, hogy ón a házon kivül izgatok azáltal (Halljuk* szélső baloldalon), hogy sötéten látván, sötéten festem a jövőt és catastrophát jósolok ezen törvényjavaslat elfogadása esetében. Hivatkozom a t. ministerelnök úrra: vajon itt a házban és a vámbizottságban nem szólitottam-e fel ünnepélyesen a kormányt és annak jelenlévő képviselőjét, és itt a háznak minden egyes tagját : mutassák meg rekem csak lehetőségót annak, hogy évek hosszú során a chronicus deficzit el-