Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-323
323. országos ülés deczember 16.1877. 135 egy próbát tegyünk, micsoda kormány legyen, s a&ért három hónapot töltsünk el. Én azt hiszem, hogy a provisoriumnak, melyről szó van, elégnek kell lenni arra, hogy ezen törvények érett megvitatás után megalkottassanak. Erre pedig három hónap egyátalábaii elégtelen. De van nekem egy más okom is erre, ós ez az, hogy miután az országgyűlés befejezéséhez közéig, miután ezen országgyűlés alatt, különösen ezen kiegyezkedési kérdéseket illetőleg, ugy a kormány, mint a kormányt támogató párt legnagyobb része előbbi állásával merőben ellentétben levő állást foglal most el, — nem akarok itt hivatkozni az igen t. ministerelnök ur által mondottakra, meri ugy látszik az őt nervosussá teszi, hogyha valaki azt idézi, mit ő évek előtt bölcsen elmondott nekünk, — hanem megelégszem azon átalános megjegyzéssel, mi egyébiránt köztudomású dolog, hogy azon pártnak, a kormányt támogató pártnak nézete egészen más ma, mint volt akkor, midőn a választók előtt megjelent. Miután ily nagyfontosságú kérdésekről van szó, melyek élet kérdéseit képezik a magyar államnak, ugy hiszem, hogy a képviseleti rendszer megkívánja azt, hogy mielőtt ebben az országgyűlés döntene: a választók, az ország véleménye hallgattassák meg. Én tehát óhajtanám, hogy ezen törvényjavaslatokban semmi elhatározó, eldöntő, végleges intézkedés ne tótessék addig, inig az uj választások megejtetnek. Ha azután az uj választásoknál a jelen kormány többséget talál az országban, ám vigyék keresztül, nem fogja senki vádolhatni, hogy szószegők voltak, nem tartották meg választóiknak adott szavukat, akkor csakugyan önöket felhatalmazza az ország és ha nem jól fog sikerülni, lássa az ország maga. Most azonban az országnak mindig meg van az a joga, hogy mondhatja, hogy ő nem hitte, hogy azok, kiket bizalmával ruházott fel, kikre mandátumait ruházta : ily módon meg fogják változtatni nézetűikéi. Ígéreteiket igy megfogják szegni. És nemcsak ezen inconvenientia van, hogy ezt fogják egyiknek másiknak szemére hányni : hanem méltóztassék tekintetbe venni, hogyha — a mint én meg vagyok győződve, — ezen alkudozások elfogadása által az országban igen szomorú katastrophák kikerülhetetlenek nem lesznek, mit fog akkor tenni azon nép, a mely magát megcsalatottnak hiszi, a mely ha a neki adott Ígéreteket, az előtte vallott elveket fontolóra és tekintetbe veszi: másnak, mint megcsalatottnak magát nem tekintheti? Fogja-e ez a nép azt a katastrophát türelemmel elviselni, vagy fogja e számon kérni azokat, kik mást vallottak, mást ígértek neki és igy szegik megadott szavukat. Ezen tekintetből kiindulva, bátor vagyok a jelen §dioz következő indítványt beadni, (olvas) „A képviseleti kormányrendszer természetéből kifolyólag megengedhető nem lévén, hogy a kiegyezési kérdések végleges rendezése iránt a kormány bárminemű lépést tegyen az uj választások megejtése előtt —• indítványozom: hogy a 2. §. első kikezdésének első sorában, ugy szintén a második kikezdés második sorában „márczius" szó helyett tótessék „deezember" és a következő §§-ban is megfelelő változtatás történjék." Ajánlom indítványomat elfogadás végett. Gulner Gyula jegyző (újra felolvassa a Simonyi Ernő által beadott inditrányt.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A felhozottakra kötelességem egypár rövid szóval válaszolni. (Halljuk!) Elsőben is részemről már az indítványnak azon indokolására vagyok kénytelen észrevételt tenni, mintha a képviseleti rendszerből kifolyólag nem lehetne a törvényhozásnak az úgynevezett kiegyezési kérdésekben uj választás előtt dönteni. Én nem tudom, a t. képviselő ur a képviseleti rendszer theoriáját hol tanulmányozta. Én sehol, ahol képviseleti rendszer van, ezt az elvet alkalmazva, vagy komoly férfiak által fenntartva nem hallottam. Igenis a „mandat obligatoire" emberei Francziaországban vitatják ez elvet; de hogy azok azután a képviseleti rendszer emberei volnának: ezt csakugyan bebizonyítani nem lehet. Mindenekelőtt tehát kifogást teszek az ellen, hogy a képviseleti rendszertől kifolyólag nem lehet, ez ügyekben uj választás előtt intézkedni. A t. képviselő ur kegyeskedik nem hivatkozni régibb nyilatkozataimra, mivel — a mint mondja, - az azokra való hivatkozás engem nervosussá tesz. Engedelmet kérek, nagyon roszul ismer engem a képviselő ur, ha azt hiszi, hogy ez által engem bármikor nervosussá lehetett vagy lehet tenni. Megmondom én, hogy épen itt. midőn a közös vámterület fentartásáról van szó : miért nem hivatkozik a t. képviselő ur az általam régebben mondottakra. Nem irántam való — különben általam nagyrabecsült — gyengéd figyelemből (Derültség), hanem azért, mert elejétől fogva a közös vámterületnek voltam híve és mindig azt mondtam, hogy azt akarom fen tartani, azt látom az ország érdekében levőnek. (Helyeslés a középen. Mozgás balfelöl.) Ha tehát a képviselő ur hivatkozott volna régebben mondott szavaiinra: nem lehetett volna azután ismét az ő kedves szokása szerint megcsalásról, nézetváltoztatásról ós isten tudja miről beszélnie. Különben higyje el a képviselő ur, én most is azt a nézetet vallom, melynek már az ellenzék padjairól kifejezést adtam (Nevetés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a
