Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

316 országos Hlés november 30. 1877. 5 szagban az által éretik el, hogy utóiagosan bizonyítják azt. hogy az illető a ki állott büntetés után megjavult és érdemes a bizalomra." A bizalmat t. képviselőház csupán a társadalom adhatja meg. Ha erre képes vagy alkalmas, meglehet, hogy rehabilitálja, de az is meglehet, hogy nem rehabilitálja. A társadalomban van tehát meg az ellenszer és nem az ilyen intézkedésekben. Ha a társadalom jó és erényes: akkor nem egy könynyen, hanem csak hosszú megpróbáltatás után fogja az illetőt rehabilitálni. Azt mondja továbbá az államtitkár ur: „Nem a törvény van hivatva a hivatalképességet elvenni, hanem az, aki a hivatalt osztja, az ilyent ne nevezze ki, vagy ne válasszák meg." Azután ezt mondja: „Egy kissé elkésett a t. képviselő ur. Néhány évvel ez előtt, midőn a birói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslat a t. ház asztalán feküdt ős a qualificatio valamint disqualificatio esetei is a törvénybe felvétettek : akkor t. ház! egy részről sem mondatott, hogy a kinevező hatalom dolga megitólni, hogy disqualificatio esetei fenforognak-e vagy sem ; hanem igenis szépen elfogadtatott és beiktattatott a törvénybe a disqualificatiót megállapító intézkedések egész sorozata. Engedelmet kérek, de én ezen elvet idevonatkozónak nem tartom; mert ha törvényben meg van a disqualificatio, akkor ezen intézkedésre szükség nincs: mert ezen disqualificatio alapján fognak részint a választások, részint a kinevezések történni; de azt, hogy ki nem képes, kit nem lehet hivatalra megválasztani ; büntető törvénykönyvbe iktatni, sem nem szükséges, sem nem helyes. Egyébiránt nagyon sajátságos körülmény az államtitkár ur érvelésében az, hogy valahányszor bizonyos szabadelvű intézkedések behozatalára történik hivatkozás ez oldalról, mint a mely a régi magyar törvényeinkkel megegyező és azok folyománya, akkor az államtitkár ur nagy bölcsen mindig az európai jogtudomány fejlődésére és haladására mutat; midőn azonban oly intézkedést törekszik a t. államtitkár ur fentartani, mely a közszabadság rovására az államhatalomnak kedvez, és mi ezzel szemben az európai jogtudomány fejlődésére hivathozunk .• akkor az államtitkár ur azt mondja, hogy ez törvényeinkben ez előtt nem volt meg. Már engedelmet kérek, nagyon jó az ilyen okoskodás, de azt hiszem, nem alkalmas arra, hogy mi a viszonyoknak, a helyzetnek ós a gyakorlatnak megfelelő helyes törvénykönyvet hozzunk. képtelenek; ki kellene mondani, hogy az ily bűnösök politika jogot nem gyakorolhatnak. Ámde ezen > Ivet elvetette a franczia jogtudomány és azt helytelennek tartja és épen ezért gondoskodott oly módokról a fennálló törvénynyel szemben, melyek a rehabilitatiót lehetségessé tették. Aztán, bátor vagyok azon kérdést intézni az igen t. államtitkár úrhoz : vajon kitől függ a bírák kinevezése? Hiszen ez a kormánytól függ. Hát a kormány ne nevezzen ki olyanokat, kik ily büntettek miatt ítéltettek el. — ós ki sem fog nevezni, reménylem, ilyeneket. — Ennek tehát a gyilkosokra, rablókra, tolvajokra nézve eleje van véve. Ezután kérdem, t. ház, hogyha már ezen büntetési nem behozatik is : képes lesz-e megbírálni és megítélni a bíró azt, hogy az ily büntettet elkövető Péter vagy Pál a büntetés kiállása után 5--6 évre képes lesz-e hivatalbeli állást elfoglalni, és alkalmas lesz-e politikai jogokat gyakorolni. Ezt a biró előre megítélni nem tudja és igy ezen büntetési nem behozatala szerintem képtelenség. Hiszent t. h büntető igazság kezét sok rabló, gyilkos és tolvaj kikerüli, akik ezen jogot élvezik. Csupán azokat sujtsuk-e ily ezélszerütlen, nem helyes, és nem tanácsos, valamint szükségtelen intézkedésekkel, a kik az igazságszolgáltatás büntető kezét ki nem kerülték? Vajon a társadalom vagy az állam nyer-e ezzel valamit? Szerintem mit sem nyer. Ennyit akartam azon általános részre elmondani, melyet az igen t. államtitkár ur felszólalásommal szemben megjegyzett. Most pedig áttérek magára a t. államtitkár urnák ezen §-ra mondott speciális nézetére nézve. A t. államtitkár ur tegnapi beszédében a következőket méltóztatott mondani: (olvas) „Most speciális kérdés áll előttünk, megfogja engedni a t. képviselő ur, hogy most specialiter feleljek. Az indokok erre nézve nyilatkoznak és az indítványokban meg van mondva, hogy a törvényjavaslat becstelenitő mellék büntetéseket nem ismer, hanem azon szempontból fogadja el a mellékbüntetéseket, hogy bizonyos tettesek, bizonyos vétségek elkövetői rögtön nem nyerhetnek annyi bizalmat, a mennyi szükséges arra, hogy az államügyek vezetésére hivatalnoki minőségben vagy politikai jogok gyakorlatával azonnal befolyjanak." Engedelmet kérek, de bizalmat sem a kormány, sem a bíróság nem adhat. A bíróság annál kevésbbé, mert nem tudhatja előre azt, hogy azon egyén kiállott büntetése után 5—6 évre érdemes lesz-e a bizalomra. Tehát e büntetési nemnek czélja csak akkor volna, hogyha a büntetés kiállása után meggyőződós szereztetnék arról, hogy az illető bizonyos idő után annyit javult, hogy érdemes a bizalomra. A czél, mint az indokolásban igen helyesen megjegyeztetett, FraneziaorA törvényhozásnak kötelessége a magyar büntető törvénykönyv hozatalánál különösen arra ügyelni, hogy mind a büntetések megszabásánál, mind egyéb tekintetben, különösen pedig a politikai jog gyakorlásánál és annak elvesztésénél a a magyar nemzet sajátságai tekintetbe vétessenek,