Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

S22. országos Ülés tésben a finánezialis kérdésekkel mint a német, az olasz szerződés, vagy az osztrák-magyar keres­kedelmi szövetség. És mégis a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz uta­síttatott, mig ma méltóztattak eoncedálni, hogy az angol szerződésről szóló javaslat az osztályok­hoz utasittassék. Én ebből azt következtetem, hogy ezen eljárás mélyebben rejlő okokon alap­szik, mint az, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tartalma pénzügyi kérdésekkel függ össze. Mert, ha ez lett volna az egyedüli ok: akkor a kiegyezési kérdéseket illetőleg elő­terjesztett törvényjavaslatokat a magok összessé­gében ugyanegy bizottsághoz kellett volna tár­gyalás végett utasítani és nem minden egyes törvényjavaslatot külön-külön bizottsághoz. De miután ez elvet változtatja most a t. ház és a ministerium, én azt következtetem, hogy maga a kormány sem óhajtja, hogy az ország anyagi kérdéseit érdeklő többi törvényjavaslatok egy összpontosított, s ennélfogva sokkal több szak­értővel rendelkező bizottság előtt tárgyaltassanak. És ezzel nem akar mást, minthogy a eompensa­tió, mely egyik-másik törvényjavaslatban a mi­nisterium előadása szerint az országnak biztosítva van, a különböző bizottságoknál annyira elenyész­tessék, hogy a kormány mindegyik bizottságnak azt mondhassa, hogy hiszen nem ebben a tör­vényjavaslatban van a compensatió, hanem a másikban. Mikor meg azt tárgyalják, azt mond­hassa: nem tihozzátok tartozik a compensatió kérdése, hanem a harmadik, negyedik bizottság­hoz. Ebből az következik, hogy a t. kormány a compensatió kérdésében bújósdit játszik. Ha a t. kormány igy nyilatkozott volna a múlt ülés alkalmával, mikor e javaslat a pénzügyi bizott­sághoz utasíttatott : akkor mindnyájan megértet­tük volna eljárását és talán belenyugodtunk vol­na, ha ezt kötelességünk megengedte volna. De méltóztassék elhinni, hogy az ilyen eljárás köte­lességünk pontos teljesítésével és a t. ház mél­tóságával nem egyezik meg. {Helyeslés a középen.) Én nem akarom argumentumul elfogadni, hogy a t. kormány ezen eljárást az agyonheszé­léstől való félelemből indítványozta, mert még mi nem haladtunk a demoralisatióban odáig, hogy fel lehetne tenni rólunk, hogy mi a több­ségnek jogát ily erőszakos módon akarjuk meg­akadályozni. Mert mi még sohasem bizonyítottuk be, hogy a czél szentesíti nálunk az eszközöket. Mi tisztességes eszközökkel élünk, még ha a czélt nem is helyeseljük; mert ha a czélt tekintenénk, akkor kénytelenek lennénk ezen törvényjavaslat­nak létrejöttét más módon is megakadályozni. Ép azért, [mert mint mondám, előttem a czél nem szentesíti az eszközöket, részemről remélem, hogy azok, kik velem egy nézetben vannak, ily eszközökhöz nyúlni nem fognak. deeaember U. 1877. T 23 T. ház! Az igen t. ministerelnök ur mai beszédében azt méltóztatott nyilvánítani, hogy az csak a parlamentalismus ártalmára van, ha itt a parlamentben előbb mondott szavai reasummál­tatnak és szemrehányáskép hozatnak fel. Én ezen állítás helyességét a parlamentre nézve nem ismerhetem el. Mert a parlamentáris kormányzat éppen abban különbözik a dicasterialis kormány­zattól, hogy a parlamenti kormány, s illetőleg annak fórfiai az általuk előbb vallott elvek alap­ján jutnak kormányra, (Helyeslés a balon.) és nem követhetnek személyi politikát, hanem ra­gaszkodniuk kell azon elvekhez, melyeket előbb hirdettek. Ha ezt a politikát nem követik, akkor, az alkotmányosság azt hozza magával, hogy az illető kormányférfiak ne engedjék magukat oly térre tolatni, oly ügyekben felhasználtatni, me­lyek az ő vallott elveikkel meg nem egyeznek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) s a mint egyszer a t. ministerelnök ur mondotta, legyen bennök annyi férfias önérzet, hogy az ellenzéki padokon helyet foglalva, mintegy a tűzben újjá születve, s magukat megerősítve, iparkodjanak nézeteiket érvényre juttatni. (Helyeslés a középen.) Ez azon parlamenti rendszer, melyet a ministerelnök az 1875. február 3-ikán éppen az akkori kormány ellenében méltóztatott definiálni. Vagy talán a ministerelnök ur azt hiszi, hogy a maga által felállított definitió alól ő maga kivételt képez? (Derültség.) Ez nem lehet, mert akkor ő maga is elismerné, hogy oly kormányzatot követ, amely a parlamenti kormányzattal homlokegyenest ellen­kezik. T. ház! En a törvényjavaslatban azt a sza­kaszt, mely a quota meghosszabitására vonatko­zik, törvényesnek nem tartom, daczára annak, hogy itt a t. ministerelnök ur bőven kifejtett beszéddel azt akarta igazolni, hogy itt nem a quota, hanem csak azon időről van szó. mely alatt a quotáról szóló törvény meghoszabbittatik. Én megfordítom a tételt, t. ház. A quota iránti törvényt akármikor hozhatjuk létre a lejárt időre; hanem ha egy órára, vagy félórára akar­juk az arányt tovább fenntartani: ezt csak azon módon tehetjük, melyet a törvény körülír. Ha tehát a t. ministerelnök ur azt akarta elérni, hogy egy negyed esztendőre az előbbi arány szerint fizettessék a közös költség mindaddig, mig az 1867 : XII. t.-cz. 22. §-a változást nem" szen­ved, a szerint kell eljárnia. Akárhogy akarja a ministerelnök ur igazolni, nem lehet azt máskép keresztül vinni, mint azon módon, melyet a quota megállapítására nézve a törvény rendel; mert — amint itt már felemiit­tetett, — a ministerelnök urnák e negyed évre is kötelessége lett volna a deputationalis eljárást megindítani. Ez a correct eljárás, s nemaz,hogv 16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom