Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-322
322. országos ülés deezember 14, 1877. 115 sára felhatalmazást én részemről nem adok és ezért egész rövidséggel kijelentem, hogy a törvényjavaslat czélját, mint a kormány által legalább is megtűrt, ha nem is általa szánszándékosan alkotott ujabb kényszerhelyzetnek kifolyását elfogadom; de a jelenleg fenálló kormánynak meg nem szavazom. (Helyeslés balfelöl.) Ürményi Miksa : Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a ministerelnök urnák a pénzügyi bizottságban kijelentett felfogását osztva, nem tekintem sem felhatalmazásnak, sem bizalmi kérdésnek, hanem csak intézkedésnek törvényesen fenálló állapotok és szerződések meghosszabbítására és igy én a t. háznak kegyes engedelmével csak azt kívánom vizsgálni: vajon ez helyes módon czéloztatik-e és vajon ezen intézkedések szerencsések-e ? Azon öt tárgy közül, amelyet e törvényjavaslat átkarol, a legkevésbé fontos okvetlenül azon intézkedés, mely az osztrák Lloyd-dal fenálló postaszerződésnek meghosszabbítását czélozza. Ennél nem fogok időzni, és azon megoldást, mely a kormány által javasoltatik, már azért is, mert a tárgyat nem tartom oly fontosnak, körülbelül közömbösnek veszem. Én ugyan nem látom át, t. ház, hogy miért nem™ lehetett volna ezen kérdést egy külön törvényjavaslatba foglalva a t. ház asztalára letenni. De elvégre elismerem azt ist, hogy vajmi csekély különbséget tesz a végeredményben az, ha ma fogjuk vagy nem megszavazni, vagy csak két hónap múlva. Már fontosabbnak és sokkal érdekesebbnek tartom én a quota iránti intézkedést, s részemről a javasolt módot okvetlenül hibásnak. Az előttem szólottak már eléggé kiemelték, s magam is bátor voltam néhány nappal ezelőtt kételyemet előadni a háznak: vajon ezen eljárás megfelel-e a törvény rendeleteinek. Azóta még inkább megfontolván a dolgot, ezen kételyeimet alaposaknak tartom. A quota-bizottságot kellett volna ugyanis megbízni ennek kidolgozásával, s ennek előterjesztésével járulni a két ház elé. Azonban, t. ház, az eredményre nézve ez egyre megy, s minthogy már alig rendelkezünk a kellő idővel, hogy ez irányban helyesebb intézkedés történhessék, nem akarok akadékoskodni. A harmadik tárgy, t. ház, már igen komoly aggályokat és kételyeket támaszt bennem: vajon a megoldás, melyet a kormány czéloz e törvényjavaslatban, szerencsós-e ? Ertem azt, hogy a kormány a bankkal szemben a fennálló tényleges állapotot két hónapra, most már a pénzügyi bizottság kijavítása szerint három hónapra meghoszszabbittatni kéri. Bizonyos az, hogy a cislajtháni országok készülnek a nemzeti bank szabadalmát meghosszabbítani, mert különben nem bírnának többé a bankok biztosítékkal, s már újévkor esedékes lenne a 80 milliós adósság; Magyarország törvényeiben ellenben nemzeti bank nem létezik, s hogyha a tényleges állapot eddig hallgatagon fennállhatott: én valóban nem birom átlátni, miért ne állhatna fön még pár hónapig? (Helyeslés.) Legjobb esetben fölösleges ezen intézkedés ; de ugy az anyagi, mint a szellemi világban a fölösleges dolgok szokszor akadékosak. Ha ma még nem lehet is előre látni, hogy miképen származhatik ebből baj, de annyit el lehet mondani, hogy talán ujabb nehézségekre, ujabb kételyekre fog ezen hónapok leteltével alkalmat szolgáltatni. (Helyeslés.) Különben ez csak az alaki része e kérdésnek, szerintem lényeges az eltévesztett időtartam. Ugyan kérdem a minister urakat, miből következtetik ők, hogy két hónap alatt ezen tárgyakat elvégezhetik? Ha visszapillantunk a már két évig tartó nagy szavak, kérkedósek, majdnem fenyegetésekkel kezdett, és sok capitulatióval folytatott meritorius tárgyalásoknak (Derültség a bal és szélső bal felöl), akkor valóban kérdhetjük, hogy ellesznek-e végezve ezek a tárgyak? Ki áll jót, hogy ezen hadjárat nem fog-e ugyan azon módon folytattatni; van-e a minister uraknak biztosítékuk az iránt, hogy azon tervezet, melyet a két kormány magáénak vall, el fog a bank által fogadtatni? Velem néhány nappal ezelőtt igen illetékes helyről Bécsben komoly kételyeket közöltek ez iránt, sőt mondották, hogy a bank valószínű, hogy nem enged mindaddig, míg a kormány ki nem jelenti, hogy a bank már elfogadta: — sok uj ós meglepő dolgokat élhetünk még ezen tárgyalásoknál. Ez pedig, t. ház, sem az ország méltóságát, sem ezen tárgyalások hasznát és czélszerüségét elő nem mozdítja, ha most adunk provisoriumot, azután megint egyet és ismét egyet. (Helyeslés.) Még súlyosabban érzek hasonló természetű aggódást a negyedik tárgygyal szemben, a melyről ezen törvényjavaslat intézkedik. Ertem t. i. az Ausztriával kötendő vám- ós kereskedelmi szövetséget. A kormány erre is két és most három hónapot kért, és ez által nem tett eleget parlamentális kötelességeinek. A kormány sejtheti, hogy a ház miképen fogja e kérdést eldönteni. A kormány talán tudja is, hogy vélekedik pártja és ebből meríthet biztonságot; de a kormánynak nem szabad egy kérdést ugy odaállítani, hogy a háznak szabad elhatározási joga már előre el legyen vágva. (Helyeslés.) Ha a ház ugy határoz, hogy ezen vám- és kereskedelmi szövetséget meg nem szavazza, a minek szabadságát a ház számára kivánnunk, sőt követelnünk kell: akkor meg kell lenni a szükséges időnek arra, hogy anélkül, hogy törvény sértetnék, a háznak ezen határozata ér15*
