Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

116 822 országos ülés deczember 14.1877. vényre jusson, (Helyeslés.) mi ez esetben a vám­sorompóknak felállitását jelentené. Méltóztassanak meggondolni, hogy a tárgyalások bevégzésére és azután ezen egész organisrnus felállítására és a vele kapcsolatos, szükséges intézkedések megté­telére elég-e 2—3 hónap? Én határozottan két­ségbe vonom, (Ugy van!) Az 5-ik tárgyra nézve véleményem szerint a kormány szintén nem kér elég időt. Németor­szággal szemben 7 hónapba került meggyőződni a kormánynak arról, hogy szándékait a kereske­delmi politika terén nem érvényesítheti. Voltak-e tárgyalások Franczia- és Németországgal és áia­lában az európai többi hatalmasságokkal ? azt nem tudom; de a mint láthatjuk, csak Németország intentiói lebegtek a kormánynak szemei előtt és igy alig hihetem, hogy a tárgyalások a többi or­szágokkal oda lennének érve, hogy bizonyosnak lehessen mondani, hogy ez 6 hó alatt nemcsak meglesz, hanem meglesz oly időben, hogy azon esetben, ha meghiúsulnának a tárgyalások, más­kép is lehessen intézkedni. Végre még egy eshetőséget nem szabad az alkotmányos kormánynak szem elől téveszteni. Neki gondoskodnia kell, hogy meglegyen a ház­nak a szabad választása, és gondoskodnia kell arról is, hogy ha a ház oly irányban határoz, melyet a kormány nem várt, s. ha ennek folytán beáll azon eset, hogy a kormány kötelességének tartja visszalépni: még utódjának meglegyen adva legalább bizonyos mennyiségű idő a szükséges intézkedésekre, nehogy az ország ügyei a külföld­del szemben compromitáltássanak. T. ház, talán azt fogja nekem ezekre valaki felelni, ha a kép­viselő ur, — a mint beszédéből látszik, — a pro­visoriumot elvileg nem ellenzi, ha ebből bizalmi kérdést sem csinál: miért nem fogadja el egysze­rűen a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául, fentartva magának, hogy azon hibát, mely, mint előadásából látszik, csak a tul rövid időtartamban keresi, a részletes tárgyalásnál kijavítsa? Ha egy nehézség nincs: ráállnék azon eljárásra. Kö­telezettnek tartanám magamat ugyan akkor is ki­jelenteni, hogy a minister urak az által, hogy ezen törvényjavaslatot ily későn terjesztették be, és az által, hogy a határidőket a törvényjavaslat minden intézkedéseire nézve oly rövidre és oly különbözőre szabták, bizonyítékát adták annak, hogy vagy már kezdetben tévedésben éltek ezen kérdések hordereje, fontossága és nehézségei iránt; vagy hogy ők az általok oly kevés sikerrel foly­tatott tárgyalásoknak tudatában elvesztették ezen kérdések fontossága iránti helyes érzéket. Ezt ki­jelentvén, én aztán kész volnék a részletes vitára hagyni ezen törvény hibáinak kijavítását. De, t. ház, van e törvénvben egy nagy — engedjék meg, hogy ugy nevezzem — elvi hiba. Az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szövetség keresztül vitelére a kormány eredetileg két hónapot, a külfölddel folytatandó tárgyalá­sokra pedig hat hónapot kért. Az igaz, hogy ez még nem zárja ki. hogy a külfölddel előbb lehes­sen végezni, és aztán Ausztriával. De annak elis­merése, hogy e két eszme kapcsolatban áll egy­mással : sokkal helyesebben volna kifejezve az által, ha mindkettőre ugyanazon időtartamot kö­vetelné a kormány. Ez nem történvén meg, sze­rintem nyitva áll a tér azon feltevésnek, — és ezt megerősíti azon tény is, hogy a tarifa be van adva, és nem sokára tárgyalás alá fog kerülni, — szóval lehetséges azon feltevés, hogy a kormány az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szer­ződést befejezni kész, mielőtt némely a külfölddel folytatandó tárgyalásokkal teljesen tisztában va­gyunk. Én ellenben azt hiszem, hogy mi az ország kereskedelmi politikáját ugy Ausztriával, mint a külfölddel szemben kell, hogy együttesen nézzük. A külföld eljárására hatni még annyira sem áll akaratunkban, mint Ausztriáéra, különösen nincs hatalmunk ott előre elismerni azt, mi fog tör­ténni. S azért nélkülözhetlennek tartom, hogy az ország teljesen tájékozva legyen az iránt, hogy minő kereskedelmi politikára, minő szerződésekben alapuló kereskedelmi politikára hajlandó különö­sen Németország, — mert ez a legfontosabb reánk nézve, — de hogy minő kereskedelmi politikát szán­dékozik követni velünk szemben a többi Európa : csak miután ezt megtudtuk, li a í ár ózhatjuk el ok­szerűn az eljárást, a melyet követni kell az or­szágnak az Ausztriával szemben a vám- és keres­kedelmi politikában. Én, t. ház, mindig azok közé tartozom, a kik azon előnyöket méltányolták, a melyek Magyar­országnak biztonságára, állami fennmaradására az Ausztriával való szívélyes együttlétből háramol­tak, és mert méltányoltam, kész voltam és kész vagyok ma is ezen viszonvnak meghozni az áldoza­tot is. De áldozatokat hozni, a melyeknek hatá­rait magam sem ismerem : arra nem érzem ma­gamat jogosítva és szerződéses viszonyba lépni Ausztriával az összes vám- s kereskedelmi poli­tika terén a nélkül, hogy annak következéseit a külfölddel szemben isinernők, szerintem hiba. És igy t. ház! én nem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául sem. főleg azon elvi eltérés miatt, mely épen azon két kér­désben mutatkozik, mely úgyszólván súlypontját képezi e törvényjavaslatnak. Hogy félreértés ne legyen, egyúttal határozottan kijelenteni, hogy az esetre, ha ezen törvényjavaslatot a kormány visz­szavonja, vagy a ház elejti, én kész vagyok akár mindjárt megszavazni egy olyat, amely mindezen tárgyalásokra hosszabb időt tüz ki, pl. egy évet. Ha a t. minister urak azt hiszik, hogy elég hat vagy nyolez hónap : jól van, az én szándékom nem akadékoskodás. Ne ugy igyekezzünk kimenekülni

Next

/
Oldalképek
Tartalom