Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

114 322 országos iiiés űeezember 14. 1877. De mellőzve egészen a törvényadta jogot, oly természetszerűleg oda nyújtva e provisoriumot, mintha más ut nem is léteznék, mintha csak vita tárgyát sem képezhetné azon kérdés, hogy vajon egyátalában akarjuk-e mi az alkudozásokat oly alapon tovább folytatni: ez nem alkotmányos eljárás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mellesleg megjegyzem t. ház, hogy ha a kormány az alkotmányosságnak tejesen megakarna felelni, akkor én azzal sem érném be, ha a kérdést ugy vetné fel, mint mondám, hogy felvetnie kellene, AZ alkotmányos érzés azt parancsolta, hogy akkor, amikor meggyőződött a provisorium létrehozásának szükségéről: ne olyat proponáljon, mely két-három hónapig tart, s mely csak arra való, hogy időt engedjen az alkudozások tovább folytatására; hanem azt*kellett volna mondania: miután ez országgyűlés nem alkalmas az ily nagy fontosságú tárgyak eldöntésére annál kevésbbé, mert azon kiegyezést, mely a ház elé terjesztetett, a választó közönség előtt nem volt ismeretes, provisoriumot kérünk annyi időre, mig a választások elmúlnak, kötelezvén magunkat addig e téren egyetlenegy lépést sem tenni, a jövő országgyűlés s a jövő kormány feladata lóvén, e kérdést eldönteni. (Helyeslés balfelöl.) De egyrészről egészen mellőzni a nemzetnek a törvényben világosan körülirt jogát, hogy döntsön most a felett, akar-e önállólag intézkedni vagy sem; másrészről oly provisoriumot kérni, mely mégis biztosítsa azt, hogy a jelen kormány ós a jelen többség által lesz elintézve: ez az alkotmányosság szempontjával össze nem fér. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután én a magam részéről semmikép sem vagyok hajlandó a jelen kormánynak módot adni, hogy a megindított kiegyezést és egyátalában a kormányzatot folytassa, én nem vagyok azon helyzetben, hogy e törvényjavaslatot elfogadhassam, s ajánlom az általam és a Simonyi Ernő t. barátom által benyújtott különvéleményt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Nemes Nándor: T. képviselőház! Csak néhány szóval kívánom szavazatomat indokolni. Az előttünk levő törvényjavaslat, eltekintve attól, hogy majdnem minden egyes szakasza a közjogi törvényünkben biztosított jogoknak egy ideiglenes felfüggesztését foglalja magában — még annál fontosabb alakot ölt, ha meggondoljuk, miszerint ennek végrehajtásával, amint ezt az utolsó szakasz mondja; „a ministerium bizatik meg",— aláírva: Tisza Kálmán ministerelnök. Az indokolásban hivatkozás történik, hogy a kormány a két állam között fenforgó közgazdasági kérdéseket mindeddig megoldani nem lóvén képes, — egy provisorium felállítására kér felhatalmazást ; de azt legalább kellőleg nem indokolja, hogy mikép lehetséges, miszerint egy kormány,, mely 1875. év tavaszán alakult meg, egy oly ügyben kér provisoriumot, melyet — hogy a magyar kormánynak megoldanikötelessége, már ezelőtt 10 évvel 1868-ban mindenki jól tudott. Itt tehát két eset lehet, vagy a ministerelnök ur elmulasztotta annak idején a szükséges ós a ezélnak megfelelő lépéseket megtenni; vagy nem képes arra, hogy a magyar államnak királyi esküvel szentesített alkotmányos állását és jogait kellőleg érvényesítse.. (Helyeslés.) A felsorolt okozatok közül — gondolom — bármelyik elég fontos arra, hogy a kormánypártban levő törvényhozók gondoskodjanak arról, miszerint hazánk legvitalisabb érdekei szilárdabb politikai kezekre_ bízassanak. (Helyeslés.) T. ház! Én értem azt, hogy a képviselő urak — és ez főleg a többségre vonatkozik — szükségesnek tartanak egy több vagy kevesebb időre terjedő provisoriumot, ennek megvan a maga politikai jogosultsága; mert a kormány által keltett nagy zavar ezt elkerülhetlenné tette ; de hogy önök uraim, akiknek végre is elhatározásától függ, épen azon kormányt kívánják megbízni a végrehajtással, mely évek óta a már is tűrhetetlenné vált kényszerhelyzeteknek úgyszólván mestere gyanánt mutatta be magát, (Ugy van! ugy van! balfelol), ezt már — bocsánatot kérek őszinteségemért — sem nem értem, sem valami különös hazafias atyai gondoskodásnak nem tekinthetném. Én t. ház, ez alkalommal tehát a fősúlyt nem a provisorium megadására, vagy megtagadására fektetem, mert nézetem szerint a kérdés súlypontja ma abban öszpontosul, hogy az ideiglenes intézkedések végrehajtására szükséges felhatalmazást kinek a nevére állítjuk ki? És ezt azért mondom, mert ha a kormánypárt a közjogi alapot védő pártoktól mint a politikai consequentiák kifolyását megkövetelheti, hogy az alkotmányos életünk alapját biztosító eszközöket megszavazzuk, ugy a méltányosságra hivatkozva azon elégtételben kell hogy részesítsenek bennünket, miszerint a felhatalmazást ne azon államférfiú nevére állittassék ki, akiről az egész ország tudja, hogy ő tartotta itt e házban ós Debreczenben ama híres programmbeszédeket, (Helyeslés balfelöl,) ő hirdette a hangzatos bihari pontozatokat. (Ugg van ! balfelol,) ő az, ki a lefolyt 10 éven keresztül a fenforgó kérdéseket minden formában kárhozatosnak hirdette, hol mint d ; esélyek kifolyását országszerte ajánlja; igenis ő az, kinek kötelessége lett volna a tárgyakat szigorúan elkülönítve, a törvónyszabta korlátok között ós Időben a tisztelt háznak tárgyalás végett beterjeszteni. Mondom tehát annak, aki nemcsak ezt tenni elmulasztotta, hanem ennek ellenére majdnem mondhatnám, nagy részben a jelen kényszerhelyzetnek okozója : (Helyeslés balfelol,,) annak hazám érdekei rovására és főleg pangó kereskedésünk számlájára, egy ujabb kisérlet végrehajtá-