Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

322, országos ülés deczember 14.187". 113 azon megállapodások, melyek. & bankra nézve a képviselőház által elfogadtattak, á túlsó féltől teljesen ilyen alakban elfogadva még nem lettek. Vannak különbözetek köztünk és köztök, s vannak eltérések á két törvényhozás s a banktársaság közt. Valószínű, hogy miután a két kormány együttesen és solidarisan engagiröztá magát, hogy ezt keresztül viszik ; de ha időközben a bank eléri azt, hogy Magyarország által létezése törvénybe igtaíáttátik : méltóztassanak elhinni, egészen más hangon fog beszélni, nem lesz érdekében annyira siettetni azon oombinatiót, miután már ugy is törvényesítve van ; — jói tudván, hogy ha ezen három hónap letelik a nélkül, hogy a bank törvényjavaslat törvénnyé legyen, a t. kormány elő fog állani, és ujabb provisoriumot fog kérni. De veszedelmes ez azért is, mert méltóztatnak tudni, hogy ezen bankegyességnek van egy appendixe, melyre nézve a törvényhozás még nem intézkedett. Ott van a 80 milliós adósság kérdése, melyről Magyarország nem akar tudni semmit, s reményiem nem is fog tudni semmit. Mindaddig, inig ezen intézet törvényeink által nem ismertetik, nem létezőnek tekintetik: a kormány erélyesen léphet fel vele szemben, bár eddig ezt sem tette. De ha egyszer törvénybe igtattatik, azon okból, mert Ausztriában szabadalmát meghosszabbitják : akkor a bank némi jogosultsággal fogja mondhatni: most már nem egy állammal állok szemben, hanem egy másik államban is elismertek, következőleg most még inkább fokozhatom igényeimet azon adóssággal szemben, mely létezésemnek alapját képezi, (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! En mindazáltal nem tagadhatom, hogy a mint a dolgok most állanak, bárkitől kérdeznék, hogy mi a teendő, nem hiszem, hogy legyen bárki, ki oly modust tudna javaslatba hozni, mely fölöslegessé tegyen egy bizonyos ideiglenes átmeneti intézkedést. Ez lehetetlen. Föltéve, hogy teljesedjék az, a mit én óhajtok, hogy ma kimondatnék Magyarországnak teljes függetlensége, hogy azonnal fölállittatnék az önálló vámterület: arra kell néhány hét, míg az önálló vámterületre vonatkozó intézkedéseket megtesszük ; — megállapodásokra kell jutni, hogy addig is, milyen viszonyban álljunk a szomszéd állammal. Mert oly ember nincs sem a házban, sem e hazában, ki semmiféle viszonyban nem akarna a szomszéd államinál még kereskedelmi tekintetben sem lenni. Ez tehát elkerülhetetlen. De itt felmerül az a kérdés : ki az, ki ezen kényszerhelyzetet elkerülhetetlenné tette ? ki az, ki ezt előidézte ? Én azt hiszem, hogy erre a válasz önmagától adódik; — előidézte ezt azon kormány, a mely kormányrajutása óta úgyszólván egyébbel nem foglalkozott, mint ezen kiegyezkedésekkel, ós még is oly szeKEPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. reneséséh bírta vezetni, hogy a helyett, hogy lebonyolítsa, annyír'a összebonyolította, hogy most ő maga sem képes belőle kibontakozni. Előidézte pedig azt a kényszerhelyzetet különösen az által, hogy eljárásába!] oly határtalan engedékenységet tanúsított a túlsó alkudozó féllel szemben, hogy feijogositotta azon reményre, hogy később ujabb, meg ujabb engedményeket fog tenni, s igy érdekében állott a túlsó félnek, húzni a dolgot mentől hosszabbra, mert tudta, hogy az idő által nem mi nyerünk, hanem ők ; — hanem mondom, a helyzet elő van idézve, ezen segíteni kell. És hogy ezen segíteni részben máskép nem lehet, mint ideiglenes intézkedés által, azt is elismerem. Felmerül tehát akkor a kérdés, hogy vajon kinek adjuk meg ezen átmeneti intézkedés végrehajtását ; felmerül a kérdés, hogy vajon a helyett, hogy feleletre vonnók azt a kormányt, mely az országnak e nagyfontosságú kérdéseit hosszú éveken át akként vezette, hogy ily helyzetet idézett elő ; — hogy a helyett, hogy ezt tennők, rá bízzuk még ezen provisoriumot is, vagy a mi más szóval annyit jelent, hogy módot nyújtunk neki arra, hogy a mi rosszat eddig cselekedett, a mit eddigelé rosszul vezetett, ezt még folytathassa, ós lehetőleg be is fejezhesse. En megvallom, esudálkozom magának a t. kormánynak eljárásán, kinek alkotmányos érzületében én nem mertem eddig kételkedni. Sőt meggyőződésein szerint a t kormánynak kötelessége lett volna, nem ilyen provisoriummal állani a ház elé, hanem azzal állani a ház elébe: „Tisztelt uraim ! Elkövettünk mindent, eljártunk a törvény értelmében, felmondtuk annak idején' a szerződéseket, iparkodtunk létrehozni uj kiegyezést, elmentünk a legvégsőbb határokig, sőt azokon túl is, engedtünk mindenben ; mindazonáltal a kiegyezés létre nem jöhetett. Előállott tehát azon eset, a melyre a törvény refleotáit. Előállott tehát azon eset, melyre a törvény refleetál, hogy Magyarország saját belátása szerint, t i. saját érdekeit tartva szem előtt, önállólag intézkedhessek. Méltóztassék tehát most határozni mindenekelőtt e felett. Méltóztassék határozni: akarják-e felhatalmazni a kormányt arra, hogy jövőre is az eddigi alapon intézkedjék? vagy pedig nem látják-e jobbnak, most egyenesen határozottan kimondani, hogy visszaóhajtanak menni akár az önálló rendelkezés jogalapjára, felmondottnak tekintvén azt, a mi fel van mondva, s ehhez képest eljárni." Ez lett volna a t. kormány kötelessége. Azon esetre, ha e felett a ház bölcsessége döntött ós elhatározta azt, hogy mégis az eddigi tapasztalatok daczára megakarja ujitaui a kiegyezést a régi alapon : akkor azután előállott volna az a másik kérdés, hogy vajon ennek a kivitelét is épen arra a kormányra akarja-e bizni, a mely eddig oly kevés ügyességet tanúsított. 1 r-