Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-322
106 322, országos illés deczember 14. 1877. fenntartása czéljából szükségesnek tart. És ez okból, különösen tekintve az utóbbi eseményeket, melyek következtében sok veszély fenyeget bennünket, én most még inkább, mint azelőtt, szükségesnek tartom, hogy a monarchia s vele Magyarország egy oly véderőről rendelkezzék, mely a jövő eshetőségekkel szemben Magyarországot és a monarchiát minden külmegtámadások ellen megvédeni képes, és egyszersmind képes érvényt szerezni a monarchia akaratának és óhajtásának, és teljesíteni azon érdekeket, melyeket mindnyájan ismerünk. Helyeslem azért, hogy a törvény értelmében a kormány beterjesztette ezen törvényjavaslatot és csak egy évre követeli a védtörvény hatályának meghosszabbítását és pedig azért inert, ezen évben fog keresztül menni a kereskedelmi és vámügyi kiegyezés Ausztriával és attól fog függni: vajon képesek leszünk-e jövőben is oly nagyszámú véderőt fenntartani, mini eddig. Kimondom azon meggyőződésemet, hogy ha az egyesség, melyet a kormány proponálí. elfogadtatik : Magyarország oly sorsra fog jutni, hogy legjobb akarata mellett sem fog fentarthatni oly véderőt, a milyen jelenleg fenáll, hanem kénytelen lesz a jövőben veszélyeztetni nagyhatalmi állását. Mert igaz. hogy a véderő szükséges; de figyelnünk kell arra, hogy képes-e az ország teljesíteni ezon kölelességet, melyet magára vállal s nyíltan kimondom, hogy azon esetben, ha azon egyezség, mely proponáltatik, létrejön, Magyarország többé oly véderőt fentartani nem képes. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeket előterjesztve, részemről kijelentem, hogy a kormány által előterjesztett, az 1878. évben kiállítandó ujonczokra vonatkozó törvényjavaslatot elfogadom, (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: Előre megjegyezvén, hogy felfogásom szerint az előttünk fekvő törvényjavaslatban nem a véderőről szóló törvény hatályának meghosszabbításáról, hanem a jövő évre kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlásáról van szó, kijelentem, hogy ezen törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. Madarász József igen t. képviselő ur ezen törvényjavaslatot azon szempontból támadta meg, hogy azon külpolitikára, mely a monarchia közös kormánya részéről a magyar kormány hozzájárulásával folytaítatik, ily nagy haderő egyátalában nem szükséges. Én t. ház, azon keleti politika ellen, melyet a monarchia külügyeinek vezetői folytatnak, e házban küzdöttem, küzdöttem más helyeken, hova engem a ház bizalma elküldeni méltóztatott, s küzdeni fogok ezentúl is, daczára holmi officiosus jelentéseknek, megnyugvásokról, bizalom nyilvánításokról, melyekről, én a magam részéről semmitsem tudok. (Helyeslés.) Azonban 1. ház, ellenmondást látnék abban, ha a magam részéről erélyesebb keleti politikát sürgetnék, és más részről megtagadnám a monarchiától azon eszközöket, melyek ily politikának keresztülvitelére esetleg szükségesekké válhatnának. A külügyi politika ellen küzdők azon téren és akkor, a üol és a mikor a külügyek tárgyaltatnak. Itt arról van szó, hogy minden eshető séségekkel szemben biztosittassók a monarchia védképessége, azért hogy annak ós hazánknak azzal azonos és elválaszthatlan érdekeit minden körülmények közt megvédhessük. Ennélfogva a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Madarász József: Az előttem szólott igen t. képviselőtársam azt monda, hogy én az ő általa idézeti alapból kívántam az ujonczilletéket megtagadni. Bocsánatot kérek, én nem azon okból támadtam és tagadtam meg az ujonczilletek megadását ; én azt megtagadtam azért: mert elejétől kezdve már álláspontomnál fogva a közös hadseregbe soha ujonczilletéket nem ajánlottam meg. A t. képviselőtársam által azon alapul vélt okot én csak azért hoztam fel felvilágosításul, hogy miért vagyok kénytelen azzal ellenkezőleg, hogy mi tettleges föllépést kívánunk, megtagadni az illetéket. Ezt tartottam kötelességemnek előadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azok után, a mik elmondattak, csak egy pár igen rövid szót kívánok szólni. Mindenekelőtt én is azt kívánom megjegyezni, hogy most nem a véderőről szóló törvény érvényének meghosszabbításáról, hanem arról van szó, hogy az 1888. évi törvény értelmében ma az 1878. évre kiállítandó hadjutalék szavaztassák meg, és én azt gondolom, hogy mintán e tekintetben a törvény követelményeinek minden irányban elég van téve, ezen törvényjavaslatnak megszavazása mintegy természetszerű kifolyása a létező törvényes állapotoknak. Különben azokra nézve, a mik itt felhozattak, nem szándékozom polemizálni; lesz alkalmam erre akkor, midőn az illető tárgyak napirenden lesznek. Most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy részemről azt az egyszerűen tett állítást, hogy a monarchia másik államával a kormány nézete szerint kötendő egyezmény birna oly befolyással, a mely a véderő fen tartását lehetetlenné tenné: a magam részéről hasonlóan egyszerűen tagadom. Annak idejében, ha indokolni fogják, hogy miért volnának azon rósz következményei, én is indokokkal fogok válaszolni; de ismétlem, egyszerű I állítással szemben elégnek tartom az egyszerű te .-adást. Csak azt kívánom még megjegyezni azoknak, a kik a külpolitikai kérdést is egyik érvül hozták fel a haderő megtagadására, hogy az én nézetem szerint, miután azt nem tagadhatja senki, hogy az ország vérével és pénzével nemcsak gazdálkodni, de mindaddig, mig lehet, fukarkodni is kell: ón
