Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-322
322. országos Ülés deczcmber 14. 1877. 107 az erős hadsereget igenis nem azért tartom jónak és szükségesnek, hogy egy indok legyen arra, hogy könnyen, kellő ok nélkül háborúba menjünk; de épen azért tartom szükségesnek, hogy arra támaszkodva a háborút az utolsó pillanatig elkerülni lehessen. (Helyeslés a középen.) Németh Albert: T. ház! ügy vagyok a t. ministerelnök ur nyilatkozatával szemben, mint ő szokott lenni, midőn azt hozza fel, hogy hirtelen rögtön indíttatva érzi magát az ezen oldalról jövő állításokra válaszolni azért, mert nem óhajtja, hogy a házon kívül tért nyerjen azon vélemény, miszerint az ezen oldalról felhozott okok^csak egy pillanatig is hallgatással mellőztettek. En is igy vagyok ő vele. Azt mondj a a t. ministerelnök ur, hogy a véderőt nem azért kell készen tartani, hogy az támadásra használtassák, hanem azért, hogy az illető állam, melyé a véderő, respectáltassék. Nem az én találmányom, olvastam valahol azon szavakat, „hogy a katona olyan mint a villámhárító, mindakettő arra emlékeztet, hogy beüthet.'T. ház! Ha a katona olyan, mint a villámhárító, ha arra való, hogy emlékeztessen, hogy beüthet: azt hiszem, soha momentuosusabb, soha nagyobb figyelmeztetése a gondviselés ujjmutatásának nem volt Magyarország láthatárán észlelhető, mint épen a legközelebb lefolyt évben. Ha a kormány azt a nyolezszázezer főre emelt osztrák-magyar hadsereget a népnek irtózatos nagy áldozatával, népünk véres verítékével tartja, táplálja évtizedeken keresztül: ha e hadsereg nem egyébre való, mint arra, hogy a régi Hofkriegsrath vezérlete és nyomása alatt az osztrák-reglement szabványai szerint a csatolmányok, a kengyelszijjak hosszúsága, a packrendszer minősége és más effélék iránt bocsássanak ki számára rendeleteket és a legnagyobb szigorral igy értelmezik a hadsereg szervezetét; ha a hadsereg semmi egyébre nem való, mint parádéra; ha e hadseregről ma is áll az, amit 1847-ben egy igen magas rangú tábornoktól hallottam, hogy nálunk megkészítik az Exerzier-Keglement, kimegyünk, elvégezzük a pompásnál pompásabb maneuvereket, ott van azután trassirozva az ut, ime erre fut az ellenség, arra pedig üldözi a hadsereg, s a mikor aztán gyakorlati alkalmazásra kerül a dolog: akkor mindig az ellenség üldöz ós a hadsereg fut: ha igy van, ha ezért van azon nagy véráldozat, melyet az ország ma-holnap el nem bír; ha olyanok a körülmények, hogy a Tisza ministerelnöklete alatt álló kormány a helyett, hogy az ország közjólétének ós adóképességének emelésére, a nép terheinek könnyítésére törvényjavaslatokat terjesztene elő: mindinkább ostromolja, korbácsolja, vérig boszantja az ország lakosságát. (Ménk helyeslés a szélső baloldalon) ugy, hogy tizenötezer szállás áll üresen és ötvenezer végrehajtás van folyamatban; midőn Magyarországon nem hall az ember egyebet, mint dobpergést, (Helyeslés a szélső baloldalon) a nyomor és véginség kiáltványát, és ekkor arra hivatkozik a ministerelnök ur, hogy készen kell tartani a haderőt, hogy imponáljunk: azt kérdem, hogy mikor, kinek, mivel akar a ministerelnök ur imponálni? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn az ország összes népe, intelligentiája, falvai, városai mindenünnen hangoztatták áldozat-készségüket, és fegyverre szólították a kormányt, megvédeni Magyarország egyetlen természetes szövetségesét, a török nemzetet, midőn Törökország integritásának veszélyeztetésével imminens a periculum Magyarországra nézve, és félni lehet, hogy a népjog elleni, istentelen czélra törekvő hitszegő éjszaki nagy moloehnak előbb utóbb Magyarország és az osztrák monarchia fog áldozatul esni: akkor azon nagy hangzatos phrázisokkal előállani a ministerelnök urnák, hogy: „si vis pacem, pára bellum", készen kell tartani a nagy haderőt: én csak szokott phrázisainak tartom, és semmit sem adva reájok, a törvényjavaslatot megtagadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A képviselő ur beszédjének csak egy részére kívánok válaszolni, és ez az egyetlenegy rész az, midőn azt mondja: hogy a hadseregre ma is az áll, a mit ő nem tudom, miféle nagy katonától 1847-ben hallott, hogy készen van a Maneuver, kitűzve az út. hogy hol fut az ellenség és a valóságban azután, fut a hadsereg és üldöz az ellenség. Én azt, hogy valaki Magyarország és a monarchia hadseregéről a képviselőházban igy nyilatkozhassak, el nem hallgathatom; (Helyeslés a középen.) de más felől kénytelen vagyok a t. képviselő urat arra is figyelmeztetni, hogy ha e dolog igy volna, a mint nincsen: akkor igazán nem lehetne imponálni senkinek, és hogy egyfelől azt követelni, hogy háborút folytasson az ország, másfelől annak véderejét ily könnyelműen megbecsteleniteni akarni. (Elénk tetszés.) abban sein következetesség nincs, sem hazafiúi kötelességnek eléggé komoly megfontolása (Élénk helyeslés.) Ürményi Miksa: T. ház! Mint a í. ministerelnök ur, ugy én is azt hiszem, hogy ilyen szónak a házban válasz nélkül nem szabad elhangzani, és nem tartom elégségesnek, hogy csak hivatalos helyről történjék az ellen föllépés. Ezért a t. ház kegyes engedelmével röviden kijelentvén, hogy a törvényjavaslatot, ugy a mint van elfogadom, csak arra akarok refleetálni. a mit Németh Albert képviselő ur mondott. (Halljuk!) Emlékeztetem a képviselő urat 187ü-re, méltóztassék példát venni egy nemzetről, mely a sokcsapás daczára, melytől sújtatott, a nagy nemzet nevét mindig kitudta a históriától érdemelni, 14*
