Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
297. országos Illés november 8.1877. 91 államvasutaknál is, mert ezüstben szedik a vitelés személydijt, s én nem tapasztaltam, hogy azonkívül, hogy az valamivel megdrágítja a vitelbért és vámot: a kezelésben vagy forgalomban akadály volna. Mindig főkérdés tehát t. ház, hogy tulajdonkép ama jegy, mely közkézen forog, mily értéket képvisel? s ez az én egyéni felfogásom szerint, kényszerforgalom mellett függ mindig azon állam közhitelétől, mely azt elrendeli. Ott van az állam és a bankjegyek közti viszony. Az előbbieken nem áll egyéb felírva, mint az, hogy a közpénztáraknál elfogadtatik, az utóbbiakon pedig, hogy azok érczpénzzel felváltatnak, s a nemzeti bank azon kívül bankszerű és 130 — 140 millió órezfedezettel biztosiíja az általa kiadott jegyeket, s minthogy kényszerforgalomban részesül mindiiét jegy: annálfogva az osztrák nemzeti bank az agió óriási hullámzásától nem birta megóvni jegyeit. Mit látunk t. ház az agió viszonyainál'? (Halljuk]) Azt, hogy az agió mindig azon mértékben változott, a mint jobb vagy rosszabb lett a monarchia életképességébe vetett hit. Legmagasabb agió t. i. 138 volt, például 1854-ben a krimi hadjárat alatt melynek visszahatása az akkori osztrák birodalom hitelére megvolt; 1859-ben az agió 145 volt a solferinói katasztrófa után: 1860/1-bea 144—153 volt, mert a belviszonyok consolidatiójában nem volt meg a kellő garantia, nem lévén elegendő az októberi diploma Magyarország közjogi kérdéseinek rendezésére; 1866-ban a porosz háború után szintén 140 volt. A jó pénz tehát, daczára hogy a bank pinczéiben nem volt kevesebb érezfedezet akkor sem, az sem volt, a mit akkor bírtunk, s hiába mondja a ministerelnök ur, hogy a magyar gazda a jó pénzt fogadja csak el, mert ily hullámzásoknak ki volt és ki lesz téve. (Ugyvan] balfelöl.) De ama 61 millió magyar bankjegy, mely 1848-ban forgott, melynek fundatiója nem volt ám valami kitünős, mit bizonyít? azt hogy 1848-ban is a bankjegyek az értekre nézve akként variáltak, amint a magyar ügy zászlóját diadal vagy csapás érte, sőt hallottam t. ház. hogy kezdetben, míg ügyünk jobban állt, még Ausztriában is szívesen elfogadták a magyar bankót. Rády Endre (közbeszól) •. öt forint agiót adtak rá! Lichtenstein József: Minthogy tehát t. ház, nincs okunk feltenni, hogy a magyar bankjegy mögötte fog állani az osztrák bank jegyeinek, nézetem szerint az egész aggodalom elesik, mi a disagió kérdéséhez fűződött és minden abból vont következtetés elenyészik a gyakorlatban, Falk t. képviselőtársam ne aggódjék azon, mint ő mondotta, hogyha majd a magyar bankjegyek jobb keletűek lesznek, többet kell fizetnünk Ausztriának. Tessék nyugoftán lenni, az akkori kormányok mindenesetre lesznek annyira elővigyázók, hogyha jobb lesz a magyar bankó, majd vesznek osztrák bankót és azzal fizetik Ausztriával szemben való azon tartozásainkat, melyek osztrák jegygyei fizetendők. (Ugy van! balfelol.) Még egy aggodalom említtetett t. ház, de a melynek fontossága által szintén nem ingattattam meg meggyőződésemben. Ezen aggodalom az alaptökére vonatkozólag említtetett. En azt hiszem t. ház, hogy az alaptőke megteremtésére vonatkozó aggodalom nem bír fontossággal. Ha a magyar törvényhozás a kezdet nehézségének figyelembe vételével azon intézetnek, melyre a jegy kibocsájtási szabadalmat bízza, törvény által biztosítja azt, hogy tőle kamattalan kölcsönt nem fog venni — az osztrák nemzeti banknak, a mint méltóztatnak tudni 80 millió kamattalan kölcsönt kellett adnia —; ha a magyar törvényhozás egyelőre beleegyezik abba. hogy a bank teljes jövedelmét kioszthassa részvényesei közt: meg vagyok győződve, hogy mint igen jó üzleti vállalatra. — habár nem Magyarországból, mert Magyarország azt hiszem csak megerőltetéssel tehetné, — hanem a külföldről kínálkoznának erre a tőkék. Ha — mondom — ezen attributomok. melyekkel az állani rendelkezik a szabadalmak megadásánál, a vállalkozóknak megadatnának: kétségtelenül sikerülne fog az alaptőke élőteremtése is. Wahrmann t. képviselő ur szerint a jegykibocsájtási szabadalom az osztrák-magyar monarchiában, és különösen Magyarországon nem bir olyan nagy értékkel, mert hiszen az osztrák nemzeti bank még a múlt évben is csak 7 1 /. 2 0 / 0-et adott. Hát kérem t. ház: vajon nagy tőkéknél nem elégséges-e ezen kamatozás, mikor a bankrészvény egyike a jobb részvényeknek'? De a t. előadó ur combinatiója nem is helyes. 1876-ban a bank dividendája igaz Tj, °/ 0 , 1875-ben 8 v / 3 volt, hanem 1874-ben 10, 1872-ben 11 és igy tovább, tehát nevezetesen több volt, mint az utóbbi években. Mit bizonyít ez? Bizonyítja azt, hogy a bank maga sem tudván positive, hogy a jövőben mi fog történni, az idők is valamivel roszabbak voltak, tehát restringáltatott a banküzlete, és e miatt 1876—77-ben a dividendája is lényegesen csökkent; de viszont abban a perezben, melyben ezen törvényjavaslat törvény erőre fog emelkedni, s a nemzeti bank nagy tőkéinek erejét teljesen kifejtheti: legyen meggyőződve a t. előadó ur, hogy rögtön be fog állani a 10—1 l"/i,-nyi osztalékok kora. Tehát az alaptőkét t. ház, előteremteni lehetne, ós az, hogy a válalat nem lenne jövedelmező a bankra, ez nem következnék be. Ha az önálló magyar banknak nem volna 80 millió ftja kamattalanul az államnál: egész tőkéjének kamatját élvezhetné, mi nagy előny volna az uj bankra. Ezekből méltóztatnak látni, hogy azon 12*'
