Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
92 297. országos ülés november 3. 1877 állítás, hogy az alaptőke előteremthető, nem légből kapott. Csak egyben téved Helfy képviselőtársam, ki előttem másokkal együtt szintén ezt állitá, és ez az, hogy az alaptőke nagyságát 40 millió forintban állapította meg. Én azt hiszem, hogy ő tul megy azon, a mi alapként elegendőnek mutatkozik. Vegyük csak magának a nemzeti banknak viszonyát a jegykiboesátás ós az alaptőke közt. Az osztrák nemzeti banknak alaptőkéje 90 millió forint, a tartalékokról nem beszélek, mert azoknak meg van a maguk rendeltetése. A nemzeti bank ezen alaptőke mellett 1873 november 12-én 373 millió frt. bankjegyet boesátott ki, ami az alaptőkét négyszeresen fölülmúlja. Ha mi is ily arányt tartanánk és ha elegendő volna 50 millió forint dotatió, mint némelyek a túloldalon hiszik: akkor elegendő volna 12 l j s millió alaptőke. — De én sem ezen arányt nem tartom helyesnek, sem pedig az 50 millió frt. dotatiót nem tartom elegendőnek, miért is kedvezőbb arányt kívánok felállítani. Vegyük fel, hogy Magyarországnak 75 milliónyi bankjegyre van szüksége, ekkor mindössze — ne vegyük csak ennek a negyed, hanem vegyük, hogy az alaptőke egy harmada legyen például a kibocsájtandó bankjegynek, akkor 75 millió bankjegy kiboesájtáshoz mindössze csak 25 millió frt. alaptőkéről van szó, és igy Helfy képviselő urnák váltója akárki részére kibocsátható. (Helyeslés a baloldalov.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy Falk képviselő urnák némely észrevételére, különösen pedig beszédének azon részére reflectáljak, melyet Helfy képviselő urnák mondott, e mellett Helfy képviselő urnák mindig marad még czáfolni valója ós a zárszó alkalmával, gondolom azzal élni is fog. Falk ur ezeket mondja : ,.Angliában, Francziaországban, Hollandiában, Németországban nem azért olcsóbb a pénz ós általában hasonlithatlanul kisebb a kamatláb, mint nálunk mivel az ottani bankok többet törődvén a közérdekkel, mint az osztrák nemzeti bank, a miénknél olcsóbb kamatláb mellett hiteleznek, mert mint az imént kimutattam, a különbség alig tesz 7 4 7 0-ot; hanem azért olcsóbb ott a pénz, mert ott a vagyonosság sokkal nagyobb, ugy, hogy a bank egymaga nem is képes kénye kedve szerint meghatározni a kamatláb mértéket, hanem ez függ a rendelkezhető és elhelyezést kereső magán tőkék mennyiségétől, melyek concurrentiát csinálnak a banknak. Mit bizonyít ez t. ház? Azt bizonyítja, a mi csakugyan tény, hogyha itt is volnának nagy magántőkék, melyek a kibocsátott bankjegyekkel és escompttal szembeszálhatnának: akkor a kamatláb itt is alacsonyabb volna; de miután itt nincs magántőke, a mely az üzleti élet által megengedett szolid kamatláb mellett elég tőkét hozna forgalomba, épen azért kel! a bankügyet ugy rendezni, hogy e hiány pótoltassók és a reális hiteligények kielégítést találjanak. (Helyeslés balfelöl,) Falk ur szerint egy másik oka a pénz drágaságának abban keresendő, „hogy a vidéki pénzintézetek, nem mondom, hogy mind, — mert vannak igen tiszteletreméltó kivételek. — de minden esetre a vidéki intézeteknek nem csekély része, mely a nemzeti banktól hitelben kapott pénzt a kereskedelem és ipar csatornáiba vezeti, ezen közvetítésért roppant magas közbenső dijt vesz, hogy aztán részvényeseinek minél nagyobb osztalékot adhasson". De Falk ur még tovább megy ós azt mondja: „B baj növelve lett azon szomorú jelenség által, melynek nem egyszer voltunk tanúi, hogy t. i. mihelyt valahol egy virágzó takarék-pénztár, vagy efóle intézet létezett, mely magas osztalékot adhatott részvényeseinek, rögtön nyakára ült egy második és harmadik versenyző intézet, mely azután, hogy a betevőknek pénzét magához csalogassa, ezeknek magosabb kamatot igért, mely kamaton a régi intézet, hogy a betételeket megtarthassa, ismét túllicitálni volt kénytelen stb." T. ház, ez itt két kérdés. Azt mondja Falk képviselő ur először, hogy a vidéken alakult intézetek sokasága drágítja meg a pénzt; engedelmet kérek, hanem a t. képviselő ur a szemrehányást, ha általában tehető, nem jó helyre intézte. Hogyan alakultak a provinczián azon intézetek, melyeket nem a közszükség állított fel ? Ugy, hogy a fővárosi intézetek, fővárosi bankok, az anglo-magyar bank, a franco-magyar bank ós más vállalkozó uj budapesti bankok és pénzintézetek a nagy ágiótage nyerése érdekében alapították a vidéken hőmennyiségben az ilyen intézeteket és a képviselő urnák, ha ezek létesítését nem tartotta üdvösnek, különböző alakban és módon lehetett módja ezen intézetek létrehozását megakadályozni. (Felkiáltások balfelöl; Ugy van!) Egyébiránt, ha őszinték akarunk lenni, ezen alakitásnak meg volt a maga jó eredménye is; mert hiszen tán méltóztatnak tudni, hogy míg a vidéken concurrentia nem volt a pénzintézetek működése terén, a régi pénzintézetekkel és takarékpénztárokkal hetekig, hónapekig kellett várni, mig a pénzkeresőnek a sor reá került, de nem lehetett olcsó pénzt kapni akkor sem, mert Magyarországon a kamatláb általában nem állt alacsony fokon. Az uj versenyzésnek, t. ház, meg van azon jó eredménye, hogy legalább pénz jött több forgalomba a vidéken, hogy drága, az — ismétlem — a viszonyokban fekszik. Annyi tény, t. ház, hogy mig 1867-ben a vidéki takarékpénztári betétek összege 60 millióra ment, 1870-ben a vidéki takarékpénztárak betétei 140 milliónyi összeges értek el. Es, midőn ugyanazon cyclusban a i pénzügyminister mostani rxposéja szerint a közadók évenkint 50 millióval
