Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
90 297. országos ttlés norember 3.1877. ki azt mondtam, hogy a 80 millió szóba fog hozatni a bank által. A minister nyilatkozatai azonban feljogosítottak bennünket azt hinni, hogy e kérdés a bankkérdéssel szoros összefüggésben nincs. ( És hogy állunk e tekintetben ma? Nem lesz érdektelen kissé utána nézni. (Halljuk]) Ugy, hogy a bankügyi bizottságban Ernust Kelemen képviselő ur azt kérdi a ministerelnök úrtól: vajon szoros összefüggésben áll-e egymással a banktörvény és a 80 milliós adósság'? Tisza ministerelnök kijelenti, hogy a kérdést olyannak tartja, mely megoldandó, még ha a bankkérdés meg nem oldatik is; de egyszersmind olyannak is, melynek elintézése nélkül a bankkérdés jelen alakjában meg nem oldható. Mit fesz ez? Azt, hogy ma az, a ki a banktörvónyjavaslatot elfogadja : Ígéretet tesz arra nézve, hogy a 80 milliós bankadósságra vonatkozó törvényjavaslatot szintén tárgyalandónak tartja. (Igaz! bal/elvi.) Mert a ministerelnök ur szerint ezen alakban a bankügy másként meg nem oldható, csak a 80 milliós adósság kérdésének hozzácsatolásával. Ebből az következik, hogy a bank követelésének rendezését is elvállaljuk, azonban a eartell bankot sem kapjuk. (Derüliséf) balfelöl.) Mikor pedig a eartell-bankról volt szó : az volt a kifogás, hogy a magyar kormány a bank követeléseinek rendezésére nézve nem nyilatkozott. Én erről a 80 millióról többet nem akarok szólani, hanem ezen eshetőség meg van, hogy a bankügy sincsen kellőkép megoldva, és a heidelbergi facultás — mely a törvényjavaslat szerint a választott biró lenne — lehet hogy ránk itéli az adósságban való részvevóst. (Derültség.) Második érdemleges kifogás az volt, mint már volt szerencsém felemlíteni, hogy Ausztria volna az, mely a bankügy olyan rendezésének, hogy Magyarország külön bankot kapjon, minden hátrányát viselné. Ez tehát egyenest azt jelenti, hogy ezen barikszervezet mellett, mely előttünk fekszik annak minden hátrányát Magyarország viselje. Engedelmet kérek t. ház, hanem én azt hiszem, hogy a mélyen t. kormány akkor nem járt el jól, midőn az osztrák nemzeti bank ezen laconicus visszautasítása után rögtön lemondott a bankügynek más módon való szervezéséről. Ha a nemzeti bank nem volt hajlandó Magyarország jogos kívánságait, mint egyik szerződő felét teljesíteni : szükséges lett volna más pénzerővel a külön magyar bankot létesíteni. Én t. ház, már más beszédem elején kifejezést adtam annak, hogy magam is szívesebben láttam volna, ha hozzánk közelebb álló pénzerővel a nemzeti bank részvényeseivel létesült volna a magyar bank. Ennek kifejezését adtam az 1870-ik magyar bankenquéte alkalmával is, amidőn e tárgyban mint privát ember kihallgattattam, nem desavouáltam ezt azóta sem ; de ezt mindig azon feltétel alatt mondtam, hogy Magyarország hiteligényei jogszerűen kielégitessenek. De ezen egyezség, mely itt a t. ház asztalán fekszik, ez Magyarország érdekeit legkevésbé sem elégíti ki. Prileszky képviselő ur ugyan azt mondja ugyan: Igen de mit csinálunk ma már, halottak napja után, midőn deczember 31-ike közel van, amikor a bankprivilegium lejár? Ha t. képviselő ur itt voln í b. ax ra kérném, hogy szíveskedjék ezen kérdést a kormányhoz intézni. Az átmenet mindig bizonyos nehézséggel jár. Hogy ezen átmenet elviselhető legyen, hogy ez megkönnyittessék, az ahhoz szükséges elmtézkedéseket megtenni a kormánynak kötelessége. (Igazi Ugy van!) Attól se féljen Prileszky képviselő ur, hogy a nemzeti bank, ha ezen állapot nem törvényesíttetik, azonnal felmond minden tőkét. Ezt nem fogja tenni. Mert azon pénzek, melyek Magyarországon vannak, igen szépen és jól jövedelmeznek neki. A t. házban többen előttem a különálló bank felállításának lehetőségét bővebben kifejtették. Nekem ezen körülménynél fogva a különálló bank felállításának lehetőségére nézve nagyon kevés mondani valóm van. Csak pár pontra fogok szorítkozni. Ugyanis nemcsak főakadály, de majdnem egyedüli akadályképen, mint azt ma t. barátom, Lukács is megjegyezte, a valuta rendetlensége hozatik fel. Ezen agatitió, ugy hiszem, ezelőtt 8 évvel indult meg a bécsi journalistikában. Méltóztassék megengedni nekem, ha constatáloin, hogy a legjobb időkig majdnem napjainkig az összes magyar hírlapirodalom, mondhatnám a közpályán működő férfiak is mind ezen agitatió ellen védekezni tudtak. De hát kérem, t. ház, ha lehet valuta rendezése nélkül, ha lehet kényszerforgalmu bankjegyek kibocsátása mellett a múltban ós a jövőben közös, vagyis centralisált osztrák bankot felállítani és fentartani: ugyan kérem, nem lehet-e külön, önálló magyar bankot létesíteni? Hisz a helyzet teljesen egyforma. A valuta rendezetlensége meg volt, meg van és meg lesz. A kényszer-forgalom biztosítja most is az elfogadást, az fogná biztosítani jövőre is. Én azt se vonom kétségbe t. ház, hogy egy bizonyos neme a disagiónak elő fog állani. Arról sem akarok szólani, hogy jobb vagy rosszabb lenne-e a különálló bank jegye ; de ha nem is megyek anynyira, mint a t. előadó ur, ki négy disagiótól fél, én azt hiszem, hogy négy disagió ópugy baj mint kettő, vagy kettő nem kevesebb baj mint négy, pedig a disagióban t. ház, ma is bent élünk. Az arany ós ezüsthöz viszonyít v a a national-bank jegyeinek ma is meg van a disagioja; benne élünk t. ház, mert a vámot ezüstben kell fizetni — nemsoüára valószínűleg aranyban fogjuk fizetni; — benne élünk nemcsak a magán, hanem az
