Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

90 297. országos ttlés norember 3.1877. ki azt mondtam, hogy a 80 millió szóba fog ho­zatni a bank által. A minister nyilatkozatai azon­ban feljogosítottak bennünket azt hinni, hogy e kérdés a bankkérdéssel szoros összefüggésben nincs. ( És hogy állunk e tekintetben ma? Nem lesz érdektelen kissé utána nézni. (Halljuk]) Ugy, hogy a bankügyi bizottságban Ernust Kelemen képviselő ur azt kérdi a ministerelnök úrtól: va­jon szoros összefüggésben áll-e egymással a banktörvény és a 80 milliós adósság'? Tisza mi­nisterelnök kijelenti, hogy a kérdést olyannak tartja, mely megoldandó, még ha a bankkérdés meg nem oldatik is; de egyszersmind olyannak is, melynek elintézése nélkül a bankkérdés jelen alakjában meg nem oldható. Mit fesz ez? Azt, hogy ma az, a ki a banktörvónyjavaslatot elfo­gadja : Ígéretet tesz arra nézve, hogy a 80 milliós bankadósságra vonatkozó törvényjavaslatot szin­tén tárgyalandónak tartja. (Igaz! bal/elvi.) Mert a ministerelnök ur szerint ezen alakban a bank­ügy másként meg nem oldható, csak a 80 mil­liós adósság kérdésének hozzácsatolásával. Ebből az következik, hogy a bank követelésének rende­zését is elvállaljuk, azonban a eartell bankot sem kapjuk. (Derüliséf) balfelöl.) Mikor pedig a ear­tell-bankról volt szó : az volt a kifogás, hogy a magyar kormány a bank követeléseinek rende­zésére nézve nem nyilatkozott. Én erről a 80 millióról többet nem akarok szólani, hanem ezen eshetőség meg van, hogy a bankügy sincsen kellőkép megoldva, és a heidel­bergi facultás — mely a törvényjavaslat szerint a választott biró lenne — lehet hogy ránk itéli az adósságban való részvevóst. (Derültség.) Má­sodik érdemleges kifogás az volt, mint már volt szerencsém felemlíteni, hogy Ausztria volna az, mely a bankügy olyan rendezésének, hogy Ma­gyarország külön bankot kapjon, minden hátrá­nyát viselné. Ez tehát egyenest azt jelenti, hogy ezen barikszervezet mellett, mely előttünk fekszik annak minden hátrányát Magyarország viselje. Engedelmet kérek t. ház, hanem én azt hi­szem, hogy a mélyen t. kormány akkor nem járt el jól, midőn az osztrák nemzeti bank ezen laco­nicus visszautasítása után rögtön lemondott a bankügynek más módon való szervezéséről. Ha a nemzeti bank nem volt hajlandó Magyarország jogos kívánságait, mint egyik szerződő felét tel­jesíteni : szükséges lett volna más pénzerővel a külön magyar bankot létesíteni. Én t. ház, már más beszédem elején kifejezést adtam annak, hogy magam is szívesebben láttam volna, ha hozzánk közelebb álló pénzerővel a nemzeti bank részvé­nyeseivel létesült volna a magyar bank. Ennek kifejezését adtam az 1870-ik magyar bankenquéte alkalmával is, amidőn e tárgyban mint privát ember kihallgattattam, nem desavouáltam ezt azóta sem ; de ezt mindig azon feltétel alatt mondtam, hogy Magyarország hiteligényei jogszerűen kielégi­tessenek. De ezen egyezség, mely itt a t. ház asztalán fekszik, ez Magyarország érdekeit leg­kevésbé sem elégíti ki. Prileszky képviselő ur ugyan azt mondja ugyan: Igen de mit csinálunk ma már, halottak napja után, midőn deczember 31-ike közel van, amikor a bankprivilegium lejár? Ha t. képviselő ur itt voln í b. ax ra kérném, hogy szíveskedjék ezen kérdést a kormányhoz intézni. Az átmenet min­dig bizonyos nehézséggel jár. Hogy ezen átme­net elviselhető legyen, hogy ez megkönnyittessék, az ahhoz szükséges elmtézkedéseket megtenni a kormánynak kötelessége. (Igazi Ugy van!) Attól se féljen Prileszky képviselő ur, hogy a nemzeti bank, ha ezen állapot nem törvénye­síttetik, azonnal felmond minden tőkét. Ezt nem fogja tenni. Mert azon pénzek, melyek Magyar­országon vannak, igen szépen és jól jövedelmez­nek neki. A t. házban többen előttem a külön­álló bank felállításának lehetőségét bővebben ki­fejtették. Nekem ezen körülménynél fogva a kü­lönálló bank felállításának lehetőségére nézve na­gyon kevés mondani valóm van. Csak pár pontra fogok szorítkozni. Ugyanis nemcsak főakadály, de majdnem egyedüli akadályképen, mint azt ma t. barátom, Lukács is megjegyezte, a valuta rendetlensége hozatik fel. Ezen agatitió, ugy hiszem, ezelőtt 8 évvel indult meg a bécsi journalistikában. Mél­tóztassék megengedni nekem, ha constatáloin, hogy a legjobb időkig majdnem napjainkig az összes magyar hírlapirodalom, mondhatnám a közpályán működő férfiak is mind ezen agitatió ellen véde­kezni tudtak. De hát kérem, t. ház, ha lehet va­luta rendezése nélkül, ha lehet kényszerforgalmu bankjegyek kibocsátása mellett a múltban ós a jövőben közös, vagyis centralisált osztrák ban­kot felállítani és fentartani: ugyan kérem, nem lehet-e külön, önálló magyar bankot létesíteni? Hisz a helyzet teljesen egyforma. A valuta ren­dezetlensége meg volt, meg van és meg lesz. A kényszer-forgalom biztosítja most is az elfoga­dást, az fogná biztosítani jövőre is. Én azt se vonom kétségbe t. ház, hogy egy bizonyos neme a disagiónak elő fog állani. Arról sem akarok szólani, hogy jobb vagy rosszabb lenne-e a kü­lönálló bank jegye ; de ha nem is megyek any­nyira, mint a t. előadó ur, ki négy disagiótól fél, én azt hiszem, hogy négy disagió ópugy baj mint kettő, vagy kettő nem kevesebb baj mint négy, pedig a disagióban t. ház, ma is bent élünk. Az arany ós ezüsthöz viszonyít v a a national-bank jegyeinek ma is meg van a disagioja; benne élünk t. ház, mert a vámot ezüstben kell fizetni — nemsoüára valószínűleg aranyban fogjuk fizetni; — benne élünk nemcsak a magán, hanem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom