Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

86 297 országos lilés november 3.1877. mint hogy a 80 millió frt amortisatiójára lesz fordítandó azon jövedelem, mely bizonyos quotiens után fenmarad. E jövedelemből t. ház, a mi ránk netán eshető, azt hiszem azonban, ránk sohasem tartozó 80 millió egy részéből legfölebb három millió frt lesz a legközelebbi 10 évben törleszthető és marad még tiz év múlva 20—21 millió frtnyi összeg, mely a bank részéről követelésben marad. Hát akkor nem mondhatja a bank: beleegyezem a külön bank felállításába, hanem az állam előbb fizesse ki azon összeget, mely a 80 millióból fenmarad, a mi elég akadály lehett arra, hogy a közösbankból kijussunk. Bizonyos ennélfogva t. ház, hogy e törvényjavaslat "elfogadása által a magyar törvénytiozás a bankügyet oly kényszerhelyzetbe tereli, mely mellett tiz év múlva a fentartott jogot az akkori körülmények folytán felhasználni csaknem lehetetlen lesz s így azt tartom, hogy a tiz év múlva bekövetkező időkre felhasználandó jogunk tökéletesen koczkáztatva van. Volt szerencsém említeni, t. ház, hogy én e törvényjavaslatban nemcsak financziális, hanem politikai érdekeinket sem látom kielégítve. Talán senki sem fogja tagadni, hogy a mi viszonyaink között a bankkérdés rendezése bizonyos politikai kérdés. Ha Magyarország nem volna Ausztriával közjogi viszonyban: én egészen tul tudnám magam tenni a politikai kérdésen, a létező körülmények közt azonban vannak politikai tekintetek, melyeket megóvnunk kell, s melyek — gondolom — e törvényjavaslatban megóva nincsenek; mert a gyakorlatban, t, ház, nem áll egészen a többségi jelentés azon passusa: „hogy Magyarország hitelügyei nem fognak többé Bécsben kizárólag idegenek által intéztetni, kik hazánk viszonyait nem ismerik, és országunk fejlődése iránt nem érdeklődnek." Ha ez így volna, elismerem, hogy a politikai paritás mellett felette fontos érdek-paritás is megóva lenne; de, t. ház, ezen szövegezés nem hű visszaadása a szervezetnek. Eszerint a központi főtanács kezében marad a banktársulatnak, mondhatnám, legkisebb részleteit illetőleg is a vezetés s a központi főtanács végrehajtó közege a külön igazgatóság; már pedig, t. ház, azt nem lehet tagadni, hogy a központi főtanács összeállítása olykép történik, hogy abban bizony a magyar érdekek biztosítása ós védelme assecurálva egyátalában nincs. Már többen említették, t. ház, a főtanács teendőit. Én azokat az agendákat, melyeket, mint a főtanács hivatását már többen említettek, fölsorolni nem akarom, hanem azok közül kiakarom emelni csak azon főbb intézkedéseket, melyek a bankstatutum értelmében egyenesen á főtanács hatáskörébe tartoznak. Ilyen először az, hogy a főtanács elhatározásától függ, hogy valamely bankfiók felállítása szükséges-e. A bank-fiókok fontosságát nem akarom bővebben illusztrálni; tudom azt, hogy azok szükségességéről a t. ház teljesen meg van győződve, csak arra akarok figyelmeztetni, hogy például Francziaországban a bank köteles minden megyében fiókot állítani, hogy Németországban a fiókok felállítását a kormány rendeli el; nekünk pedig ezen statútum szerint könyörögnünk kell, ha majd nem lesznek elégségesek a felállítandó bank-fiókok. A főtanács hívhatja csak össze a közgyűlést Bécsbe, s ezen közgyűlés elé csak a főtanács jelentése kerül, s a magyar igazgatóságnál még azon concessió sincsen megadva, hogy évenként a magyar korona országainak területén befolyt banküzletek évi eredményéről különálló jelentést terjeszthessen be. A főtanácsot a közgyűlés választja, az igazgatóságokat a főtanács nevezi ki. Bíróságok előtt kifelé a bankot csak a főtanács képviseli. A magyar igazgatóság csak a bécsi főtanács utján érintkezhet a magyar kormánynyal. A főtanács ellenőrzi a banktársulat üzleteit; a főtanács határozza meg az alapelveket és csak a főtanács határozhatja meg, mely papírokra és mily arányban adható kölcsön? Azok után, t. ház, a miket már mások elmondottak, s a miket nekem volt szerencsém most recapitulálni, bátor vagyok azon kérdést felvetni: mi marad tehát meg a magyar igazgatóság hatásköréül ? A bizottsági jelentós védője, a t. előadó ur szerint a magyar igazgatóság fogja nálunk a váltó-bírálókat kinevezni, s a magyar igazgatóság fogja a rendelkezésére álló pénzösszegek hovaforditását, s azok nagyságát megszabni. Az igaz, t. ház, hogy a magyar igazgatóság fogja a bírálókat kinevezni; de az már fel volt említve, hogy ezen bírálók kinevezése ellen a főtanácsnak vetó-joga van, azaz ha valamely bíráló a főtanácsnak nem tetszik, azt egyszerűen kiteszi. (Igaz! balfelöl.) Az, t. ház, hogy a magyar igazgatóság fogj rendelkezésére álló összegeket felosztani, meghatározni, az nem olyan fontos kérdés; fontosabb kérdés az, hogy ezen összegből menynyi fordítható például váltó- vagy lombard-üzletre, vagy más czélokra s erre az igazgatóságnak nincsen befolyása, sőt mellékesen említve, t. ház, a birodalmi tanács bankbizottsága még ezt a pontot is töröltetni kívánja, s megvallom, azon tapasztalat után, melyet a bankügyben eddig tettünk, attól lehet tartani, hogy még ezen kérdésben is a magyar kormány fog engedni. (Ugy van! bal/elől.) Nagy vivmánykint említi az igen t. előadó ur a bankstatutumban azon ujitást, miszerint jövőre a váltók megbirálásánál mindkét államban ugyanazon szabályok lesznek érvényesek, mondván, hogy mivel tanúsíthatták a jelzett körök érzéketlenségöket Magyarország iránt: csakis azzal, ha magyar váltók irányában más elveket, más eljárást alkalmaznánk. Engedelmet kérek, ezen újítás