Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
297 országos Illés noveniber 3. 1877. 79 megemlékezett arról, hogy a múltban az osztrák nemzeti banknak igen nagy része volt a bekövetkezett pénzválságban, amely e monarchiát és különösen ez országot is érte, és a t. képviselő ur •ugyanezen beszédben arról emlékezett meg, hogy a magyar teljesen jogosult hiteligények az osztrák nemzeti bank által soha kielégítve nem voltak. Már én azt az igen t. képviselő urnák erős logikájára bizom, méltóztassék megítélni azt, hogy lehet-e egyfelől azt mondani, hogy a bekövetkezett szédelgés, a bekövetkezett túlspeculatió ugyanazon intézetnek rovatik fel, amelyről ő a legsikeresebben bebizonyította, hogy nemcsak, hogy túl• speculatióra nem buzdított, hanem még a jogos igényeket sem elégitette ki soha. Az mindig megtörténik, hogy a bekövetkezett pénz és kereskedelmi válságokért azon intézetek vádoltatnak, amelyek jegyforgalomra, vagy egyátalában hitelnyújtásra jogositvák. Ez nem csak itt történt, ez történt Angliában is, az angol bankkai szemben. Midőn Angliában pénz válságok következtek be, az angol bankot sok vád érte a parlamentben ; de ugyanazon parlamentben voltak akárhányan, akik elmondták azt, hogy akkor, midőn a bank a pillanatnyi felmerülő minden hitelszükségletnek akkor, midőn az állam ós a nemzet nevében tett követeléseknek meg nem felel és saját érdekeinek .megóvására fordítja minden erejét, sokkal jobb szolgálatot tesz, mint hogyha mindezen követeléseknek megfelelvén: magát az angol bankot és az angol nemzetet megmérhetetlen válságok elé vezetné. Nekem nincs szándékomban az osztrák nemzeti banknak a múltban követett politikáját védelmem alá venni; én csak azt hozom fel, hogy természetszerű, hogy midőn arról van szó. hogy a hiteligények kielégíttessenek, midőn arról van szó, hogy egy bank állíttassák fel, a mely hivatva van egy nemzet érdekeiben mint bank működni, akkor igen sokszor előfordul az. hogy azt mondják, hogy ez a bank a hiteligényeknek, a nemzeties és más hazafias szempontoknak nem felel meg. Nekem erős meggyőződésem az, amit a t. előadó ur is hangsúlyozott, hogy valamint egyáltalában a pénznek nincsenek nemzeties, hazafias revlátiói, ép oly kevéssé van a bankoknak is. Minden bank, minden helyesen és jól vezetett bank csak önző politikát fog követni; de a midőn saját érdekeit jól fölfogja és kellőleg megvédi, ugyanakkor a legnagyobb szolgálatot teszi azon államnak, amely neki privilégiumot adott: mert a privilégiumokat azért szerezni meg, hogy azok alapján a bank önmagának lételót kétségessé tegye : erre valósággal "pénz, tőke és bank" nem hajlandó. Ugyancsak Ráth képviselő ur, — a kire tegnap Bánhidy képviselő ur ugy hivatkozott, mint a ki a dolgot szakszerüleg elemezte, — egy, a maga nemében egyetlen számítást terjesztett a kópvisoiőház elé. Miután arra senkisem reflectált, a t. ház engedelmével bátor leszek ón reflectálni. (Haüjnkl) A t. képviselő ur azt mondja, hogy nemcsak nemzetgazdászati, nemcsak kereskedelmi, hanem más tekintetben is igen nagy ílnancziális károkkal fog járni a magyar-osztrák banktársnlat felállítása. Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy a 80 milliós adósságból Magyarországra eső rész után — azt, 5 i y,,-ot számítva — ez Magyarországra nézve évenként, 1 millió 230 ezer irtot tesz, és ezt 10 évvel sokszorozva, igen természetes, hogy az Í2 millió 300 ezer írtra rug: tehát — így folytatja ő — Magyarország pénzügyi tekintetben már magából ezen dologból 12 millió 300 ezer fit kárt szenved. Az igaz, hogy a 80 milliós bankadósság nem Magyarország tulajdona; az is igaz, hogy azt Magyarország nem vette fel ; az is igaz, hogy -Magyarország azt nem élvezte ; azonban a t. képviselő ur az adósságról teljesen lemond, de a 12 millió 300 ezer írthoz teljes jogot tart. Én egy régi kalendáriumban ennél sokkal furfangosabb számítást olvastam. A régi burnótos jó világban elment egv \w burnót-szelenczét vásárolni az aranyműveshez; az aranyműves kettőt adott elő, az egyiknek ára 100 arany, a másiknak ára 200 arany volt. Az ur megvette az olcsóbbikat, a 100 aranyast. Később meggondolta a dolgot, visszatért és azt mondta: meggondoltam, nekem nem kell a 100 aranyos szelencze, inkább a drágábbat veszem. Én adtam az urnák 100 aranyat, ez a szelencze ér 100 aranyat: ez összesen tesz 200 aranyat; no hát visszaadom az urnák a 100 aranyos szelenczét, adja ide nekem a 200 aranyas szelenczét. Ilyen számítással lehetett a burnótos világban spekulálni, de vele komolyan gondolkozó képviselőház elé nem lehet lépni. Felhozatott t. ház. az, hogy az 50 millió, a mi Magyarországnak dotatiója, nem elégséges. De azok a t. képviselő urak, a kik ezt felhozták, egyátalában nem reflectáltak a figyelmeztetésekre, melyek a t. képviselő uraknak adattak. Felhozatott, ugyanis több oldalról, hogy a közt, az 50 millió közt és a közt az összeg közi, melyet a magyar bankfiókok ezelőtt kölcsön adtak, igen nagy különbség van. Kimutatták a t. túloldalon ülő képviselő urak Lucám könyvéből, hogy a bankfiókok eddigi dotatiója az 50 milliót nem egyszer, hanem többször elérte ; de azt a t. képviselő urak sem Lucám könyvéből, sem semminemű könyvből a világon nem fogják kimutathatni, hogy a tényleg igénybe vett hitel az 50 milliót valaha elérte volna. És ez természetszerű is volt,
