Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

297 országos Illés noveniber 3. 1877. 79 megemlékezett arról, hogy a múltban az osztrák nemzeti banknak igen nagy része volt a bekövet­kezett pénzválságban, amely e monarchiát és kü­lönösen ez országot is érte, és a t. képviselő ur •ugyanezen beszédben arról emlékezett meg, hogy a magyar teljesen jogosult hiteligények az osztrák nemzeti bank által soha kielégítve nem voltak. Már én azt az igen t. képviselő urnák erős logi­kájára bizom, méltóztassék megítélni azt, hogy lehet-e egyfelől azt mondani, hogy a bekövetke­zett szédelgés, a bekövetkezett túlspeculatió ugyan­azon intézetnek rovatik fel, amelyről ő a legsike­resebben bebizonyította, hogy nemcsak, hogy túl­• speculatióra nem buzdított, hanem még a jogos igényeket sem elégitette ki soha. Az mindig meg­történik, hogy a bekövetkezett pénz és kereske­delmi válságokért azon intézetek vádoltatnak, ame­lyek jegyforgalomra, vagy egyátalában hitelnyúj­tásra jogositvák. Ez nem csak itt történt, ez tör­tént Angliában is, az angol bankkai szemben. Mi­dőn Angliában pénz válságok következtek be, az angol bankot sok vád érte a parlamentben ; de ugyanazon parlamentben voltak akárhányan, akik elmondták azt, hogy akkor, midőn a bank a pillanatnyi felmerülő minden hitelszükségletnek ak­kor, midőn az állam ós a nemzet nevében tett kö­veteléseknek meg nem felel és saját érdekeinek .megóvására fordítja minden erejét, sokkal jobb szolgálatot tesz, mint hogyha mindezen követelé­seknek megfelelvén: magát az angol bankot és az angol nemzetet megmérhetetlen válságok elé ve­zetné. Nekem nincs szándékomban az osztrák nemzeti banknak a múltban követett politikáját védelmem alá venni; én csak azt hozom fel, hogy termé­szetszerű, hogy midőn arról van szó. hogy a hi­teligények kielégíttessenek, midőn arról van szó, hogy egy bank állíttassák fel, a mely hivatva van egy nemzet érdekeiben mint bank működni, akkor igen sokszor előfordul az. hogy azt mond­ják, hogy ez a bank a hiteligényeknek, a nem­zeties és más hazafias szempontoknak nem felel meg. Nekem erős meggyőződésem az, amit a t. előadó ur is hangsúlyozott, hogy valamint egyál­talában a pénznek nincsenek nemzeties, hazafias revlátiói, ép oly kevéssé van a bankoknak is. Minden bank, minden helyesen és jól vezetett bank csak önző politikát fog követni; de a midőn saját érdekeit jól fölfogja és kellőleg megvédi, ugyanakkor a legnagyobb szolgálatot teszi azon államnak, amely neki privilégiumot adott: mert a privilégiumokat azért szerezni meg, hogy azok alapján a bank önmagának lételót kétségessé tegye : erre valósággal "pénz, tőke és bank" nem hajlandó. Ugyancsak Ráth képviselő ur, — a kire teg­nap Bánhidy képviselő ur ugy hivatkozott, mint a ki a dolgot szakszerüleg elemezte, — egy, a maga nemében egyetlen számítást terjesztett a kópvisoiőház elé. Miután arra senkisem reflectált, a t. ház engedelmével bátor leszek ón reflectálni. (Haüjnkl) A t. képviselő ur azt mondja, hogy nemcsak nemzetgazdászati, nemcsak kereskedelmi, hanem más tekintetben is igen nagy ílnancziális károk­kal fog járni a magyar-osztrák banktársnlat fel­állítása. Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy a 80 milliós adósságból Magyarországra eső rész után — azt, 5 i y,,-ot számítva — ez Magyarországra nézve évenként, 1 millió 230 ezer irtot tesz, és ezt 10 évvel sokszorozva, igen természetes, hogy az Í2 millió 300 ezer írtra rug: tehát — így foly­tatja ő — Magyarország pénzügyi tekintetben már magából ezen dologból 12 millió 300 ezer fit kárt szenved. Az igaz, hogy a 80 milliós bankadósság nem Magyarország tulajdona; az is igaz, hogy azt Magyarország nem vette fel ; az is igaz, hogy -Magyarország azt nem élvezte ; azonban a t. kép­viselő ur az adósságról teljesen lemond, de a 12 millió 300 ezer írthoz teljes jogot tart. Én egy régi kalendáriumban ennél sokkal furfangosabb számítást olvastam. A régi burnótos jó világban elment egv \w burnót-szelenczét vá­sárolni az aranyműveshez; az aranyműves kettőt adott elő, az egyiknek ára 100 arany, a másik­nak ára 200 arany volt. Az ur megvette az ol­csóbbikat, a 100 aranyast. Később meggondolta a dolgot, visszatért és azt mondta: meggondoltam, nekem nem kell a 100 aranyos szelencze, inkább a drágábbat veszem. Én adtam az urnák 100 aranyat, ez a szelencze ér 100 aranyat: ez össze­sen tesz 200 aranyat; no hát visszaadom az urnák a 100 aranyos szelenczét, adja ide nekem a 200 aranyas szelenczét. Ilyen számítással lehetett a burnótos világban spekulálni, de vele komolyan gondolkozó képvi­selőház elé nem lehet lépni. Felhozatott t. ház. az, hogy az 50 millió, a mi Magyarországnak dotatiója, nem elégséges. De azok a t. képviselő urak, a kik ezt felhozták, egyátalában nem reflectáltak a figyelmeztetésekre, melyek a t. képviselő uraknak adattak. Felhozatott, ugyanis több oldalról, hogy a közt, az 50 millió közt és a közt az összeg közi, melyet a magyar bankfiókok ezelőtt kölcsön adtak, igen nagy különbség van. Kimutatták a t. túl­oldalon ülő képviselő urak Lucám könyvéből, hogy a bankfiókok eddigi dotatiója az 50 milliót nem egyszer, hanem többször elérte ; de azt a t. képviselő urak sem Lucám könyvéből, sem semmi­nemű könyvből a világon nem fogják kimutathatni, hogy a tényleg igénybe vett hitel az 50 milliót valaha elérte volna. És ez természetszerű is volt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom