Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
80 297 országos ülés november 3. 1877. mert akkor az a tartalék, mely ma már nem lesz Magyarországon, hanem a bécsi intézetnél, egyfelől bennfoglaltatott a bankfiókok dotatiójában; de másfelől ugyanezen 50 millió dotatiónál a t. képviselő urak elemezik azt, hogy ez mennyire felelhet meg a magyar hiteligényeknek, de annak elemezésébe egyátalában nem bocsátkoznak, hogy azon összeg, mely az osztrák hiteligények kielégítésére van szánva, hogyan aránylik ezen összeghez. És ha a t. képviselő urak ezt az összeget a múlttal összehasonlítják — t. i. a nemzeti bank folytatott politikájával és a nemzeti bank által adott dotatiókkal, — okvetlenül be kell ismerniök, hogy azon arány, mely az elöltünk fekvő bankstatutum szerint most meg lesz állapítva, — tekintve az osztrák hiteligények kielégítésére szánt összeget és a magyar hiteligények kielégítésére szánt összeget — határozott javulást mutat. T. ház! Mielőtt bevégezném beszédemet, méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy ón azon t. képviselőket, kik az ellenzék padjain ülnek, mindig jogosultaknak tartottam arra, hogy a kormány s az azt támogató párt politikája fölött lehető éles eriticát gyakoroljanak; elismerem, hogy ezen eritica nemcsak arra szolgál, hogy a közvélemény, s a parlamenten kivül álló nép véleménye félre vezettessék; sőt elismerem, hogy épen ezen éles eritica által éretik el mindnyájunk azon közös czéija, hogy a nemzet végre valahára ugy lássa a dolgokat, a mint valóban vannak. Hanem ezzel szemben azt hiszem,, hogy a t. képviselő urak sem fogják jogunkat eltagadni, hogy mi is hasonló eriticát gyakorolhassunk a t. képviselő urak által szándékolt politika fölött. Most ugyan némi különbség van a különböző baloldali párt árny álatok közt, azonban az a különbség csak névleges. A szélső baloldalon ülő képviselő urak egész határozottan és nyíltan kimondják, hogy az osztrák államok és Magyarország közt egyáltalában semminemű kiegyezést nem akarnak, nem óhajtanak, és minden kiegyezéssel a nemzet függetlenségét, az állam önállóságát látják felforgatva. A másik külön véleményt pártoló t. képviselő urak pedig azt mondják, hogy jó viszonyok, jó körülmények közt a kiegyezés lehető és óhajtandó ; azonban azon argumentumok, melyekkel a kiegyezési törvényjavaslatokat megtámadják. olyanok, hogy azokra egész nyugodt lélekkel ráadhatnak azok is, kik kijelentik, hogy ők egyátalában nem akarnak kiegyezkedni. E t. képviselő urak tehát akarnak szóval kiegyezni, de tényleg nem akarnak: mert még a t. képviselő urak egyikétől sem hallottam oly modust, a mely szerint a kiegyezési törvények egyikét vagy másikát hajlandók lettek volna elfogadni. Ebből az következik, hogy a t. képviselő urak Magyarországot — amint azt Tóth Kálmán képviselő ur is említette, a ki azt mondta. h°gy a j°g és erő nálunk van, — kereskedelmileg, pénzügyileg elég erősnek vélik arra. hogy a nemzetgazdászati háborút felvegye. De ha a t. képviselő urak ezzel beelégednének, akkor megtudnék talán eszméikkel barátkozni; de a t. képviselő urak még tovább mennek. Nem elég a t, képviselő uraknak a nemzetgazdászati háború; de az igen t. képviselő urak — a házban nem egyszer, hanem többször történt nyilatkozatuk szerint — a külügyekre vonatkozólag oly politikát óhajtanak követni, a melyet valamely ország hadseregével, de nem diplomatájával képes intézni. No már t. ház, ezt az országot, ezt az államot, melyről meg vagyok győződve, hogy a képviselő urak szintúgy javát akarják — ezt az országot a t. képviselő urak ezzel a jelen körülmények közt nem védenék, hanem oly válságok elé vezetnék, melyekért a felelősséget a képviselő urak bizonyosan vonakodnának magukra venni, ha erejükben, hatalmukban állana az ügyeknek élére állani. Egyátalán t. ház, én azon meggyőződésben vagyok, hogy minket épugy, mint az urakat nem azért küldöttek ide, (Halljuk! Halljuk! a székii balfdol) hogy mandátumunkat a népszerűségnek eonserváljuk, hanem ide küldtek azért, hogy bár ezek koczkáztatásáva.l is az ország, az állam érdekeit megóvjuk. Én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és tetszés a középen.) Lukács Béla : Midőn a miuisterelnök ur a tegnapi napon felszólalt, megvallom, azt hittem, hogy ezen javaslatot, mely kiválólag az ő kedvenczmunkája, melyet oly kiváló buzgalommal és igyekezettel létesített, meritorialis érvekkel fogja védelmezni A miuisterelnök ur azonban megfosztotta a képviselőházat azon élvezettől, hogy sok évi bankügyi tanulmányainak és tapasztalatainak eredményeiben gyönyörködhettünk volna Fölöslegesnek találta ezt a miuisterelnök ur azon szakszerű védelem után, a melyben a törvényjavaslat ugy Wahrmann, mint Palk képviselő urak, valamint mások részéről — ezen mások alatt pedig a ministerelnök ur valószínűleg Prileszky kópviviselő urat értette — (Derültség) részesüli. Én se fogok, t. ház, banktheoriákba bocsátkozni, hanem szorítkozni fogok épen arra a védelemre, melyben a, törvényjavaslat részesült azok által, kik annak védelmére ez ideig felszólaltak. A többség felszólalt t. szónokai mindannyian azzal argumentáltak, hogy Magyarország gyenge, tehetetlen, erőtlen. Ugy Wahrmann mint a bankbizottság többségének előadója, valamint Falk. Prileszky. Zsedényi, Márkus s némileg még Horváth Gyula képviselő urak is, argumentatiójuk súlypontját abban keresik, hogy Magyarország mai közgazdasági és pénzügyi viszonyai közt, midőn hitelünk meg van ingatva, midőn a külföldön bizalommal egyátalában nem találkozunk, de tekintve különösen a külpolitikai helyzetből,
