Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

296. országos ülés noremfter 2. 1877. 71 kezdetben a közös vámterület eszméjéhez ragaszkodott : azt mondják, hogy ez taktikai hiba. Azért, meri a banknál azt mondta, hogy óhajtja az önálló bankot, (ott is a mennyire lehetett, kísérletet ez irányban, azt mondják, hogy ámította a népet, port hintett szemébe. A mi az egyik helyen hiba, a másiknál azt mondják előny. Csakhogy nagy különbség van a kettő közt. Külön vámterület és elfogadható föltételek mellett közös vámterület egymással elvi ellentétben állnak. A most tárgyalás alatt levő javaslat, mely előkészítési időt enged az önálló bank felállithatására, csak az általunk kimondott eszmének az idő és , a körülmények igényeihez való alkalmazása. És szeretném tudni, hogy ha ez előtt a külön vámterület javaslatával állott volna elő a házban a kormány: mit mondanának róla ma és hogy találgatnák ezen elvi változás titkos indokát. En sem az egyik, sem a másik vádnak jogosultságát, sem a logika, sem a méltányosság, sem az igazság szempontjából nem látom, hanem csak is a mindenütt és minden áron akadékoskodó ellenzékeskedés szempontját látom benne. (Helyedén a középen.) A mi a különféle programm-beszédeket illeti, nem akarok arról szólni, hogy valakinek évek előtti beszédei, talán egészen más viszonyok közt eljárásának megítélésére mennyire helyes alapot szolgáltatnak. Én magam is tudom, hogy más oldalon is vannak képviselők, kik most egészen mást tesznek, mint ami programmjukban nyomtatásban nyíltan megvan. Megeshetik, hogy vannak itt is. És én azokat, kik egész más irányban változtatták meg programmjukat, nem vádolom: inert én legalább nem tartom politikusnak, és nem fogom soha tartani azt, ki azért, mert valamit egyszer száján kieresztett, ha évek folyama alatt a viszonyok egészen megváltozván, az ország érdeke mást kíván is, mégis ahhoz fogna minduntalan ragaszkodni, és elijesztetné hiúsága által magát attól, hogy azt tegye, amit az országra nézve jónak tart. (Mozgás balfelöl. Elénk helyeslés a közepéi:..) Egyébiránt, t. ház! azt mondják, hogy az, amit mi csinálunk, ilyen-olyan népszerűtlen, hogy az összes országos közvélemény elitéli. Ugyan kérdem ! mi érdekünk lehet nekünk abban, hogy ezt csináljuk? A hatalom megtartásának érdeke? ügy van ? Igen. Hát kérem, parlamenti kormány mellett kivált pár hónappal a választások előtt, a népszerűtlenség és a hatalom megtartása együtt nem megy. Parlatnentalis országban azért, hogy hatalmát megtartsa, ismétlem, alig néhány hónappal az átalános választások előtt, népszerűtlen törvényt nem fog proponálni kormány, s népszerűtlen törvényre nem fog ráállani képviselőház Fogja proponálni a komány azt, és meg fogják szavazni a képviselők azt. mit az ország érdekében szükségesnek tartanak, függetlenül attól, hogy népszerü-e I az, és függetlenül attól, mi lesz ennek következése reájuk nézve a választásoknál, követni fogják lelkük tiszta sugallatát. (Elénk helyeslés a közepén.) S ebben vau magyarázata annak is, hogy nem követhetem azon felhívást, melyet Bánhidy t. képviselő ur hozzám intézett, illetőleg a kormányhoz, hogy ejtse el ezen javaslatot, vegye kezébe a zászlót, a nemzet áldozatkészsége meg fogja mutatni, hogy lesz önálló bank. En a magyar nemzet áldozatkészségére többet tartok, mint igen sokan, Hogy annyagilag képes volna-e most a szükséges összeget előteremteni ? < még azt sem vitatom. De ha nagy megerőltetéssel a hazafiság elő tudná is a 30 milliót teremteni : a mai viszonyok közt ezzel is csak olyan bankot lehetne alkotni, mely magában hordaná mindazon hitel, kereskedelmi és forgalmi veszélyeket, melyeket Wahrmann, Falk és más képviselő urak oly alaposan kifejtettek. Már engedelmet kérek, én nem tartanám — ez levén természetesen meggyőződésem — hazafias és menthető cselekedetnek az országtól nehéz áldozatokat azért kívánni, amit, ha jónak találnánk, el tudnánk áldozat nélkül is érni, de. amit azért nem akarunk, mert a jelen viszonyok közt nem hogy áldozatot érdemlőnek, de helytelennek tartunk. Nem is volna jó dolog, az ország áldozatkészségét olyankor venni igénybe, midőn az eredmény rosszul ütvén ki, magát a forrást, az áldozatkészséget fogna kiapasztani. (Tetszés a közepén?) En, t. ház, ma is azt mondhatom, és ezzel végzem beszédemet, amit mondtam már egykor s amire csak azért térek vissza, mert helyre kell hogy igazítsam Simonyi Ernő t. képviselő ur helytelen idézetét. Nem olvastam el azóta, de ma is tudom, hogy azt mondtam egy alkalommal, hogy ha a kormány saját helyzetét nézné csak: akkor kívánnia kellene, hogy javaslatai s az egész kiegyezés elvettessenek, mert az azután bekövetkezendő bajok még mostani legnagyobb ellenzőit is meggyőznék arról, hogy a kormánynak volt igazsága, midőn javaslatait beterjesztette. Ezt mondtam akkor, ezt mondom most is. De épen, mert nem az vezeti sem a kormányt, sem a kormánypártot, hogy az történjék, ami reá nézve kedvezőbb volna; hanem igenis óhajtása az, hogy az történjék, ami legyen bár reá nézve a legkedvezőtlenebb, de kedvező az ország és a nemzet javára: ajánlom e javaslat elfogadását. (Elénk hosszantartó helyeslés a középen.) Elnök: Simonyi Ernő t képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Simonyi Ernő: T. ház! A házszabályok 145. §-ára hivatkozva, személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. A b) pont azt mondja, hogy azok, kik netáni személyes megtámadásokra válaszolni