Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
72 296. országos ülés noTember 2. 1877. akarnak, mindenkor szót kérhetnek. Őszintén megvallom, hogy nem tudom egész biztossággal megmondani most, hogy személyes kérdés czimén szólalhatok-e fel. vagy sem, az iránt, amire nézve észrevételt akarok tenni? (Mozgás a középen. Halljuk!) Kérem a t. ministerelnök urai, magyarázza meg, vonatkozott-e az én rám, vagy átalánusságba:i valaki másra, midőn a ministerelnök ur azt mondotta, hogy vannak, kevés számmal ugyan, de vannak hitvány, alávaló emberek, kik a nemzet és a fejedelem közt bizalmatlanságot kelteni minden alkalommal megkísértik. Ha a ministerelnök ur erre válaszol: akkor mondhatom meg, hogy személyes kérdésben felszólalok-e? (Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Hivatkozom mindenkire, hogy sem embert, sem pártot nem neveztem, még azt sem mondtam, hogy e házban, vagy e házon kivül, (Ugy van! ügy va»\) És, ha én átaláuosságbau azon szavakat hallani fogom valaki által mondatni: én legalább magamra venni nem fogom. (Derültséa.), Zsedényi Ede: T. ház! (Holnap]) Én a mint méltóztatnak tudni, hosszú beszédeket nem szoktam tartani. (Holnap!) Elnök: Két óráig a képviselő ur be fogja végezni beszédét, méltóztassanak őt meghallgatni. Zsedényi Ede: Legalább az időben Jegyünk takarékosak! (Derültség.) Ha valaha, ugy most kell iparkodnunk tanácskozásaink köréből eltávolítani minden izgatást és visszavezetni azokat ama higgadtságra, mely működésünk komoly rendeltetésének megfelel ós a biztos sikernek egyediili kezessége. A napirenden levő bankkórdés nem jogok érvényesítése körül forog, mert a jog senki által kétségbe nem vonatik, de a felett kell a magyar törvényhozásnak határozni: vajon az adott pénzügyi viszonyok közt, a gyakorlati pénzügyi politika terén, hazánk érdekében fekszik-e, hogy a pénzügyi zavarokbóli kibonyolódást, minden előkészület és saját anyagi erő nélkül, egy önálló magyar jegybank varázserejében keressük? hogy jogunkkal élve, hitelünk rendezését annak zárkövével kezdjük ? egyszersmind a fenforgó jelen viszonyok közt a közös monarchia érdekeit keserű ellentétre ostorozzuk és a visszatorlás poharát csordultig töltsük meg méreggel. Ezt kérdezte Széchényi Kossuthtól az 1848. előtti években támadt híres hírlapi harczban és az események — daczára Kossuth akkori elvei teljes jogosultságának — Széchényinek adtak igazat. Igaz most is, hogy egy önálló magyar jegybank felállításához teljes jogunk van, valósitható is: — vajon megnyugtató kezességgel, ez más kérdés; de azt kereken tagadom, hogy ezen felállítás, hazánk jelen pénzügyi viszonyai közt, érdekeinek meg felelne, ideológiának tartva a jog érvényesítését az opportunitás teljes mellőzésével,. Valódi szolgálatot hazánknak egyedül azon pénzügyi politika tehet, mely abstract kormányzati elveknek, puszta reményeknek fel nem áldozza a nemzet tettleges szükségleteit, nem veszélyezteti az állam hitelét, a mi nélkül biztosított alkotmányos szabadság nem képzelhető. Azonban nem lehet szándékom a pénzügyi érdekek íel nem ismerésén, vagy azoknak nem indokolt feláldozásán, szóval azon dilettantismuson végig menni, melynek 1867. óta többször személyes tanúi valánk, egyedül azon kérdést intézem az ország színe előtt annak képviselőihez: vajon népünk erejét túlhaladó kiadásokkal még eddig egészen felhagyni nem tudó nagyhatalmi gazdálkodásunk közepette, államháztartásunk folyvást fenálló deficitjének súlya alatt, lehet-o megint az, experimentáló dilettantisrnus utján egy önállómagyar jegybank, azaz oly hitelintézet felállításához fogni, mely az egész nemzet vagyonát kezében tartja ? Mielőtt a kérdésre itten hazám itólő széke előtt válaszolnék, kénytelen vagyok a t. házat az 1870-ik évben e kérdés iránt kiküldött országos jegybanki küldöttség által kihallgatott kitűnő szakférfiak nézetei és a bizottsági jelentés nyomán két évvel később, úgymint 1872. február havában a, képviselőház által több üléseiben tartott kimerítő tanácskozásokra figyelmeztetni. Ugyanis, az országos bizottság jelenté, hogy a kihallgatott szakértők egyhangú nyilatkozata szerint a rendszeres pénzforgalom biztosítására két ut vezethet. Az egyik oly egvezség kötése, mely a bécsi bank szabadalmát addig, míg a szabadalom ő Felsége többi országaiban fennáll, a magyar korona országaira nézve is elismervén, ez országok kellő befolyásának kikötése mellett, fejlődő iparunk és kereskedelmünk hiteligényeinek kielégítését biztosítaná. Ha azonban ily egyezség nem jöhetne létre: a másik ut lenne egy magyar jegybanknak, nem várva be a valuta kérdésének rendezését, azonnali felállítása, ha másként nem lehetne ugyanazon alapokon, a melyeken az osztrák nemzeti bank jelenleg fennáll, jegyei kényszerű forgalmának biztosításával. A képviselőház igen élénk öt napi tárgyalások után ISI2. február 21-én 5281. sz. a hozott végzéssel a küldöttségi véleményt el nem fogadta — pedig akkor 2^0 millió forinttal kevesebb adóságunk volt, — hanem a pénzügyministert oda utasította, hogy : 1-ször. Érintkezvén a birodalmi tanácsban képviselt országok pónzügyministerével, ezzel egyetértőleg készítsen törvényjavaslatot a valuta rendezésének módjáról és terjessze azt a törvényhozás elé.
