Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
70 296. országos ülés november 2.1877. — fájdalom — hogy a részvényesek magyarokat fognak választani; de mihelyt egyszer nagyobb számban magyar kézbe, jönnek a részvények: beállhat a másik lehetőség is. az, hogy a magyarok jönnek többségbe. Ha sajnálatos lehet is, de sem állami, sem méltósági szempontból Magyarországra nézve az, hogy most többségben nem magyar honpolgárok lesznek, bizonyosan lealázó nem lehet. Meglehet, — már más alkalommal is tapasztaltam, — hogy a képviselő urak ezen szempontra nem fektetnek nagy súlyt; megvallom, ez a felfogás különbözősége : de én azt hiszem, hogy — a mit pedig máskor hangoztatnak — Magyarország állami helyzetére nézve az összes kiegyezési kérdésekben, — pedig ez az, melyet önök az államiság feladásával vádolnak — nincs egyetlenegy dispositió sem olyan, a minő lett volna az, a miért a kormány lemondott és a melynek elejtése folytán hivatalát ismét visszavállalta, s igy azt gondolom, elég ok volt arra, hogy ezen tény miatt a ministerium letegye a tárezát, s — ha fájdalom, nem volt azon körülmények közt más lehető —• elhárittatván az akadály lemondását, ismét visszavegye. Különben a t. képviselő ur, midőn engem azokért vádolt és megtámadott, általam igen nagyrabecsült hévvel hivatkozott, hogy szükséges itt nyilatkozni, mert helyre kell állítani a bizalmat a fejedelem és a nemzet között. Tisztelt képviselő ur és t. ház ! Nem merem tagadni, hogy vannak, — de bizony nagyon kevesen vannak — oly hitvány emberek, a kik ezen kölcsönös bizalom megingatását minden kis incidens alkalmával megkísérlik ; de legyen nyugodt a t. képviselő ur, ezen hitvány emberek és rósz hazafiak törekvése ellen még csak törvény sem kell, ott van a nemzet fiainak lovalitása. hazafisága és józan esze, mely az ily embereket nem fogja meghallgatni, hanem mint fekélyt kitörli testéből. (Jí/Unk helyeslés a középen. Nyugtalanság a szélsőbaloldalon.') T. ház! Valóban ha minden megtámadásra, vádra feleim akarnék : roppant hosszasan kellene beszélnem Épen azért azokkal, a melyek inkább személyes természetűek, nem is fogom a t. ház türelmét fárasztani. A t. képviselő urak hangsúlyozták, hogy mennyire népszerűtlen a kormány, sőt Simonyi Ernő képviselő ur még azt is mondta, hogy én egy alkalommal azon óhajtásomat fejeztem ki, hogy bukjék meg a javaslat. Hivatkoztak ezen felül különböző kormány- nyilatkozatokra, képviselő-programmokra és más hasonlókra, a melyekre nézve még pár szót kell mondanom. A kormány-nyilatkozatokat Simonyi Ernő képviselő ur teljesen, — azt hiszem legalább, mert nem néztem utána. — teljesen correcte idézte. Mi volt azokban ? Wenckheim b. a bankkérdést a jog- ós érdek szempontjából mondta megoldandónak. Mi volt az én nyilatkozatom '? Maga is idézte, a t. képviselő ur. hogy a bankkérdés nem politikai, hanem közgazdasági és czélszerüségi kérdés, a melyet ezen szempontokból kell megoldani, ugy, hogy az ország joga csorbát ne szenvedjen. Idézte a képviselő azon nyilatkozatomat, hogy Magyarország igényeinek teljes mértékben csak egy önálló magyar jegybank felel meg. Igazat mondtam, jól idézte, ma is azt mondom ; csakhogy ha jog- és czélszerüségi szempontból a jogról lemondani nem szabad, akkor nem szabad hasonlólag a jog merev alkalmazása miatt a czélszerű ségi, a közgazdászat]' érdekek szempontját lábbal tiporni. (Helyeslés a középen.) Es én azt tartom, hogy ezen javaslat nem csonkítja, mint már volt szerencsém kifejteni, az ország jogát, de eleget tesz a nemzetgazdászati és a czélszerüségi szempontoknak, midőn e jog egyoldalú azonnali érvényesítését nem akarja megkísérteni oly időben, mikor ez az ország hitel- és kereskedelmi érdekeinek keczkáztatása nélkül nem volna lehető. Minden betűjét aláírom annak, a mit mondtam. Nincs abban ámítás, nincs szemfényvesztés; bona üde mondtam, bona üde mondom: ha isten éltet és itt leszek, azok között leszek, a kik ezen eszme megvalósítását megkísértik. De, — és hiába tett egyik képviselő ur az ellen kifogást, — tiszta dolog, hogy még az önálló bank létesithetése szempontjából is megkellott gondolni az eljárást, a mely követtetik: mert egy nyíltan meghiúsult kísérlet nem ilyen, de sokkal roszabb helyzetet teremtett volna az országra. (Helyeslés a középen.) Különben ha a bankról van szó, azt mondják a képviselő urak, a kormány, midőn azt mondta, hogy az országnak ebbeli joga elismertetik és midőn maga is a legtökéletesebbnek az önálló bankot állította : ámította a népet, port hintett a szemébe. Ez az egyik vád, mikor a bankról van szó : a másikkal akkor állnak elő, midőn a kereskedelmi- és vámszö vétségről van szó, — azaz akármelyikről van szó, szokták mindkettőt egyszerre is felhozni. Azt mondják : hja, természetes, ha nem lehetett jobb vám- és kereskedelmi szövetséget elérni, ennek a kormány az oka; ugyan miért nem állott először a külön vámterület mellé és csak azután ugy hagyta volna magát lassankint csalogatni a közös vámterülethez : ekkor bizonyosan jobb feltételeket ért volna el. Már hol van ezen két, oly ellentétes vádban akár a logika, akár az igazság ? Azért, mert a kormány, — bár soha sem mondta, hogy minden áron és minden viszonyok között — mindjárt
