Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

ti 8 296, oraiágos ülés november 2. 1877. több bank-tudománya van. mint nekem ; de még egyet deelarálok arra, amit a másik képviselő ur közbeszólt, és ez az : hogy 10 év múlva igy egy­mással szemben nem fogunk ülni, azt tudom ; de Magyarország jövő sorsában többet bízom, sem­hogy Helfy képviselő ur ülhetne itt. (Zajos he­lyeslés a középen.) T. képviselőház! Nem akarok a nyolezvan millióról, nem a külügyi politikáról és mindazok­ról, szólani, miket a képviselő ur felhozott, ezek némelyikéről szólottam, fogunk még szólani, midőn a másik a dolog természete szerint a ház elébe jön, s majd akkor fogom én is az iránt elmon­dani nézetemet; most csakis azt kívánom megje­gyezni, hogy a mi a 80 milliót iiieti, nem most merül fel ezen kérdés legelőször, nem a jelen kormány, vagy a jelen alkudozások találmánya ez a kérdés, hanem évek és évek óta foly; csakhogy évek ós évek alatt elhalasztható volt, mert nem jött elő kényszerüleg, nem bárki által is előidézve azon perez, midőn ez iránt is kötelességszerüleg tisztába kell jönni. Ezeket mellékesen megjegyezve, a t. képvi­selő ur beszédjével körülbelül végeznem is lehetne, csak még egy pár szót kívánok ő rá vonatkozólag mondani. Az egyik az, hogy én azt, hogy amit, — teszi-e vágynom, még ma nem tudjuk, —de amit az ország törvényhozásának többsége decretál, az a nemzetre rá erőszakoitnak olyannak neveztessék. ami ellen a nemzetnek — ugy látszott inviálni, — szabad legyen az alkotmányos eszközökön kivül másokhoz is nyúlni: ezt semmiféle alkotmányos elv és theoria szerint, felállítani nem lehet; (He­lyeslés a középen.) s azt merem mondani, hogy azok részéről legalább, kik a haza sorsát, nyugal­mát, jövőjét többre becsülik, mint saját nézetüket, nem is szabad. (Ugy vau! a középről.) Valamint nem lehet, azaz lehet, mert mindenütt a világon de különösen nálunk a parlamentben a kormány ellen mondani mindent lehet, hanem nemhogy a kormány a muszka hatalom számára zsandár-szol­gálatokat tesz: nem helyes mondani akkor, midőn nem tesz egyebet, mint saját országának és népé­nek belbékéjéí védelmezi. (Ugy van] a középen.) Engedelmet kérek, ez ismét oly magvak hintege­tése, melyek nem fognak csírázni a nép józan szivében és ha egy vagy más helyütt elvetve esi­ráznának is, ki fognak irtatni és azok lesznek a szenvedésekért felelősek,, kik könnyelműen hinte gették e magvakat. (Elénk helyeslés a középen.) Ami azt illeti, t. ház, hogy mi kényszerit, — mert ezt kérdezte a képviselő ur, — ezen egyez­mény elfogadására : physice semmi és senki ! Er­kölcsileg azonban engem és azokat, kik elfogad­ják, kényszerit annak tudata, hogy legyen az bá;r még százszorta népszerűtlenebb, mint a hogy a kép­viselő urak hirdetik, — miről majd szólunk még, — legyen az bármennyire népszerűtlen; de az, hogy létre jöjjön : a hazának, a közjónak érdeké­ben van. (Helyeslés a középen.) Senkire nézve sincs más kényszer, mint annak meggondolása, hogy a közjó és hazának java mit követel. Ez kényszerit bennünket az elfogadásra, ami önöket nem kényszeríti, mert azt mondják, hogy ellen­kező nézetben vannak. Még csak egy-két észrevételem van azokra nézve, amiket Bánhidy képviselő ur mondott. (Halljuk \) A t. képviselő ur ugyanis azt monda, hogy a múlt évben a budget tárgyalásánál többen és talán a pénzügyminister ur is, azt mondották, hogy anyagi és pénzügyi helyzetünket olyan tul­feketén festeni ári; az ország hitelének ; nehezíti a szükséges hiíelmiveletekei és általában, nem he­lyes eljárás ezt követni. És ime — azt mondja a t. képviselő ur, — most a bankügyi bizottság előadója fejtegeti, hogy a mi papírjaink mennyi­vel rosszabb, mint az osztrákok-é és — igy szól a t. képviselő ur — itt visza lehetne adni a szem­rehányást. Báró Bánhidy Béla (Közbeszól.): Ezt nem mondottam! Tisza Kálmán ministerelnök : Engedel­met kérek, de én igy értettem. Nem egyforma az eset t. ház. Wahrmann képviselő ur constatálta a tényeket, de azt is meg­mondotta, hogy nem érdemeljük meg a rosszabb hitelt, és azt vitatta, hogy nincs indokolva, de igy van. Az pedig, aki az ország helyzetét mint hitelt nem érdemlő, a valóságnál feketébben festi, ós nem akarja elismerni a kibontakozás elé való ha­ladást : egyrészt okozója annak, hogy e tények elő állanak. Az egyik eljárás tehát okoz valamit, a másik pedig constatálja az okozatot. Nem mon­dom, távol legyen ez tőlem, hogy csak ez az oka a rósz helyzetnek, de ez is egy ok. amely azon rósz ós kellemetlen irányban hathat. Egyformá­nak mondani a két eljárást egyátalában és hatá­rozottan lehetetlen. Arról is szólott a t. képviselő ur, hogy a mi most terveztetik, ez nem osztrák-magyar banktársulat; hogy ez bizony nem egyéb Priviligirte österrei­chisehe Bank-nál és több képviselő uras pedig azt mondották, hogy talán azt hiszi a kormány, hogy az osztrák kormány majd közbenjár a banknál, I hogy ezentúl nekünk ott több befolyásunk legyen. \ Erre azt kívánom egyszerűen megjegyezni, hogy 1 e törvényjavaslatban egy mindenesetre meg van : — és épen erre kérem ki a t. képviselő ur figyel­í inét, mert tudom, hogy szeret igazságosan ítélni, J aki pedig igazságosan akar ítélni, nem tagadhatja, 1 hogy a két kormány befolyása szemben a bank­] kai tökéletesen egyenlő, és hogy ezen törvényja­•. vaslatnak azon eredménye minden esetre meg van és meg lesz, hogy épen nem kell majd ezen­túl a magyar kormánynak az osztrák kormány

Next

/
Oldalképek
Tartalom