Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

296, országos illés november 2. 1877. 67 oktatást nyerjenek. (Derültség a középen.) Mert tessék elhinni azt, és ezt meg fogja a t képviselő urnák mondani bármelyik általam különben mindig igen sokra beesült józan eszű magyar gazda, hogy nem mindegy az, hogy búzájáért milyen pénzt adnak ; neki mentül jobb, mentül értékesebb, mindenesetre pedig olyan pénz kell, melyet mindenütt, ahol neki dolga van, használhasson; és megfordítva, oly zilált hitelviszonyok, midőn a legkülönbözőbb fajta papírok árasztják el az országot, okozhatnak ugyan hasznot egyes üzéreknek, de éppen a nemzet solid kereskedő- és gazdaközönségét teszik ki a legkeservesebb bajoknak. (Helyeslés a középen.) Különben, mint mondom, az ilyen themák kifejezését bizom nálamnál ezen téren szakavatottabbakra, és reménylem, hogy ha némelyekre nézve sikerteleneknek tartják is előadásaikat: ez nem fogja őket elijeszteni attól, hogy a nagy közönség számára, hogy az a félrevezetés ellen inegóvassék és figyelmeztessék, adandó alkalommal, ha szükséges az itt felhozottak visszutasitására, ismét előadják és érthetővé tegyék azok számára, kik érteni tudnak és akarnak. Az előttem szólott t. képviselő ur —- és igen keveset szándékozom hosszú beszédére válaszolói, — mindenekelőtt azon vádat emeli, hogv ezen, most proponált kiegyezés feladása az 1867-iki elveknek, feladása az ország anyagi téren akkor is megtartott jogainak. Azt mondja továbbá, hogy azon körülmény, mire gondolom, Falk képviselőtársam hivatkozott, hogy az ország joga önálló bankhoz a törvényben elismertetik, nem hogy megerősítés vagy előny volna, hanem, a mint ő monda, részünkről jogfeladás, a másik részről usurpatió. T. ház! Lássuk röviden, mert már ki volt fejtve rnás alkalommal is, mit tesznek e kiegyezési javaslatok? Azt mondják, kössünk vám- és kereskedelmi szövetséget tiz évre, s a bankra nézve is. minthogy ma — s erről talán még szólok egy pár szót — az önálló magyar bankot, ugy a hogy az ország érdekei kívánnák létesitni, nem tudnók, azt mondják intézkedjünk egyetértőleg a monarchia másik felével tiz évre; tehát mindenütt szerződéskötésről van szó tiz évre. No uraim, ha az. hogy I egy ország valamely jogának gyakorlatára nézve tiz évre szerződést köt, jogának feladása: akkor nekünk már ma nincs mit feladnunk; mert hisz 1867ben tiz évre vám- és kereskedelmi szerződést kötöttünk ; ha ezt tiz évre megkötni annyi, mint jogot feladni: mily jogon állva követelik önök a külön vámterületet? (Kiérik tetszés jobbfelöl.) Nem feladás az uraim, s jogi alapon lehet követelni a külön vámterületet és a teljesen önálló bankot; mert tiz évre szerződni, jogfeladásnak soha senki által, ki a helyzetet okosan meggondolva és ki. e themát támadási, s én is azt mondom a nemzet szemébe porhintési szempontból nem akarta felhasználni, nem állitható. (Ugy van! jobb felöl.) De azt szeretném tudni — s ez már igazán tréfás dolog, hogy ha nekem valamihez jogom van és a másik is azt mondja és declarálja : ehhez neked jogod van: akkor ón hogyan adtam fel e jogot, s a rnásik, hogyan usurpálja azt ? Én legalább jogfeladásnak azt tekintem, hogy ha valaki azt mondja, hogy nekem nincs jogom ; vagy az sérti meg a jogot, ki tagadásba veszi e jogom létét; de ha a másik fél is elismeri e jogot s proclamálja azt: hogy abban mi jogfeladás, mi usárpatió legyen, azt nekem a képviselő ur megmagyarázni nem fogja. De egyébiránt, — hisz a képviselő ur maga emlegette most beszéde végén, midőn philippicáját tartotta — ez esetben már nem annyira a kormány ellen, mint a monarchia másik állama ellen, mely fellépésnek politikai bölcsességét ugyan nem nagyra becsülöm, — hogy ime! ott kétségbe vonták és vonják még az önnálló bankhoz való jogát is Magyarországnak. Nem t. képviselő ur! ép azért, mert e jog meg volt és meg van és mert illetékes helyen nem is vonták kétségbe, hogy meg van; de kétségbe vonták mégis mások; hogy ennek, se legyünk jövendőre kitéve, azért igen is nem hátrány, hanem előny van abban, hogy az önálló bankhoz való kölcsönös joga a két államnak kölcsönösen minden fél által a másikat illetőleg elismertetik. (Helyeslés a középen^) Azt is mondja a képviselő ur, hogy micsoda politika az, hogy ha nem lehetett most az önálló bankot felállítani: hát miért nem maradhatott az, a mi eddig volt. mire való volt most, midőn a bank-privilegium lejárt, ezt tenni ? No t. ház! szeretném látni, mit mondott volna a t, képviselő ur ahhoz, ha egy kormány itt fellépett volna, pedig kellett volna ezt tennie, ha máskép nem intézkedik, hogy az ő felsége többi országai és tartományainak birodalmi tanácsa által megadott privilégium alapján álló bankjegyei számára törvényhozásunk is adjon kényszerforgalmat, pedig lejárván a j)rivilegium, e nélkül nem lehetett volna prolongálni, még ha akarta volna, sem lehetett volna, nem azért, mert a mint már mondva is volt. azon bankintézet is más alapokra fektettetett volna és más alapokat kell hogy kijelöljön privilégiumaiban, hogy mindkét államra kiterjeszti üzletét, mintha csak az egyikre terjesztené ki. Erre rázhatja Helfy képviselő ur a fejét, de minden nagy banktudománya mellett is kénytelen lesz.. . . Helfy Ignácz : (Közbeszól:) Van annyi mint a ministerelnök urnák! (Zaj a középen.) Németh Albert: (Közbeszól:) Majd meglátjuk 10 év múlva! Tisza Kálmán ministerelnök: Helfy t. képviselő urnák én határozottan declarálom, hogy 9* t