Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

fi 6 -96. országos illés noYember 2.1877. a közös érdekek kellő belátását nem érezhetjük. — képtelenségnek tartom. Annálfogva szükséges­nek tartom azt, hogy lépjünk saját kétségbevon­hatlan jogaink gyakorlatába, megszakítva minden alkudozásokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatnak mondani, hogy el kell fo­gadni ezen kiegyezést már csak azért is, mert a monarchiának jelenlegi criticus helyzetében min­denek előtt egyetértésre van szükség. Ezt hang­súlyozta Wahrmann képviselő ur, ezt hangsúlyozta épen az imént tartott beszédében Márkus képvi­selő ur is. De ha szükséges az, hogy legyen egyetértés Magyarország és Ausztria között: akkor méltóztassanak minél előbb megszüntetni ezen egyezkedéseket, alkudozásokat, mert azok nem vezetnek egyébre, mint arra. hogy keserűséget szüljenek. Es ezen alkudozások folyamában már is oly nagyra hágott a keserűség, hogy nem tudom mennyi idő kell reá, hogy a keserűségek éle vétessék. (Helyeslés a haloldalon.) Kiegyezés még nem kibékülés. Önök ráerő­szakolhatják, reá szavazhatják az országra ezen ugy nevezett kiegyezést, de nem fognak vele hasz­nos dolgot cselekedni e tekintetben: inert ezen erőszakolt egyetértés ellen meg lesz rövid idő múlva a rcactió, az ország érezni fogja súlyos következéseit, anyagi hátrányait, a szegénységet, a mely nemcsak hogy fennmarad, hanem való­színűleg még emelkedni fog és ezzel növekedni fog a keserűség, s azon hátrányokért, a melyek abból származnak, azokat fogja felelőssé tenni a közvélemény, a kik oda át a húrokat túlfeszítet­ték, s itt megengedték, hogy a nemzettel paez­kázzanak. Önök azzal akarják a. nemzetet ezen kiegye­zés elfogadására terelni, hogy hát az Ausztriával való szövetség-viszony hozza azt magával, hogy hiába mint gyengébbeknek nekünk kell engedni, el kell ezt fogadni, habár hátrányos is az egyez­kedés. Ha ez igy van, ha ez az Ausztriával való viszony szükségszerű kifolyása: akkor a nemzet előbb-utóbb gondolkodni fog a felett, hogy szük­séges-e, kell-e fenntartani egy oly viszonyt, a mely ilyen gyümölcsöket terein. (Mozgás.) Hogy az anyagi jólét ezen szövetség mellett lehetetlen, azt látjuk; mi érdekünk van tehát még arra. hogy ezen viszony fenntartásához tovább is ragaszkodjunk! Nemzetiségünk biztosítása? Vár­hatjuk-e mi nemzetiségünk biztosítását, megerősö­dését azon oldalról; nem szomorú példát mutat-e a történelem, hogy épen az ellenkezőtől kell foly­tonosan félni? Hátra volna még a külügyi biztonság; ez volt azon nagy ok, mely miatt Magyarország hajdan Ausztriával szövetségre lépett. Hát miként van megfelelve a jelen körülmények között ebbeli igényeinknek ? Látjuk a jelen keleti háború alkal­mával, hogy a helyett, hogy ezen tekintetbeu biz­tosak volnánk legveszélyesebb ellenségeink ellen, azon hatalom, a melynek védelmeznie kellene ben­nünket, halálos ellenségünkkel czimborál és oda­viszi a dolgot, hogy maga a magyar kormány kénytelen ezen hatalomnak zsandárszolgálatokat tenni. Ha ezt látja a nemzet, ha azt látja, hogy sem az anyagi jólét, sem a nemzetiség, sem a, külbiztonság nincs biztosítva : akkor okvetlenül oly irányzatot fog venni a nemzeti közórzület, hogy más politikai cond :\íiüéb:in keressen magának menedéket. (Mozgás.) Én nem mondóin, hogy ezen, netalán bekö­vetkezendő irány nem lesz veszélytelen ; meg lehet, hogy csak a kétségbeesés politikája fogja a nem­zetet ezen útra terelni; meglehet, hogy maga is meg fogja bánni, de hogy keservesen meg fogja adni az árát Ausztria: az nézetein szerint bizonyos, mint a r halál. Nem fogadom el a törvényjavasla­tot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balol­dalon.) Tisza Kálmán, ministerelnök: T. ház! Őszintén' megvallom, azon reménységgel voltain, hogy a vitában nem lesz szükséges, hogy én is igénybe vegyem a t. ház idejét, mert azokra nézve, mik a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot illetőleg a szakszerűség szempontjából elmondhatók, úgy az előadó úr, valamint Falk Miksa képviselő úr és má­sok is azt, a mi elmondandó volt. elmondották. Ami pedig ezen törvényjavaslat létrejövetelének po­litikai körülményeit és az abból némelyek által le­húzott politikai következtetéseket illeti, azokra nézve annyiszor elmondattak mindazok, a miket most is­méi hallottunk és a mik részünkről annyiszor meg­ezáfoltattak és visszautasittattak, hogy megvallom, nem hittem, hogy a túloldali képviselő urak szük­ségesnek tartsák, ezeket most ujolag fölmelegíteni. Azonban, miután megtörtént, — s elismerem tel­jes joggal a t. képviselő urak részéről, kénytelen vagyok magam is egy pár szót szólani. Azokra nézve, mik a szakszerűség szempont­jából felhozattak, a választ most is szakavatottabb kezekre hagyom ; bár hogy a bank és hitelviszo­nyok iránt alapos, beható nyilatkozatokat tenni, vagy mint az előttem szóló képviselő ur mondotta, fel­nőtteknek oktatást tartani nem fölösleges: azt a t. képviselő ur beszédéből ismét megtanultam. (l)e­riiliséa a közéjyen,) Mert aki azt mondja, hogy lö­szén, ha lesz disagio, lesz ilyen pénz, vagy olyan: mit tesz az ? míg lesz Magyarországnak eladni va­lója, megveszik azt; a disagio árthat egy-két ke­reskedőnek, de nem a nemzetnek; már pedig inkább veszszen néhány kereskedő, de éljen a nemzet. Ahol helyeslés közt lehet egy kitűnő képviselőnek ilyen tanokat hirdetni: ott bizony nagy szükség van arra, hogy a felnőttek közgazdasági abc-ében

Next

/
Oldalképek
Tartalom