Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

296 országos 8!és november 3. 1877. 55 szemben, melyeket a túlsó oldal szánokai és különvéleményei felkölteni hajlandók, de minimálisak még azon szerény és reálisabb reményekkel szemben is, melyeket egy érczforgalom mellett felállítandó hazai jegybankhoz kötni ón is hajlandó vagyok. Természetes t. ház, hogy ez okoknál fogva nem állhatok teljesen Prileszky képviselő társam álláspontjára, melyről ő a magyar banknak megállapítását lehetetlennek tartja. S ép ezért nem. tartom hiu hivalkodásnak Helfy képviselő ur abbeli keserkedését, hogy a bank-alapra szükséges 30 milliót bizonyos határidőre a ház asztalára leteszi. Ez nem lehetetlen. Meri; az nem kérdés, hogy egy alapítandó bank esetleg jó üzletet ne csinálhasson, vagy hogy a közvetítő, ki a tőkét beszerzi, fáradozásáért jogos nyereményképen szép sensaliát ne érdemelhessen ki ; hanem az a kérdés: vajon az alapítandó bank az ország javára szolgálhatna-e. Ez az, amiben én kételkedem. Kételkedem pedig azért, mert a minimális eredményhez, melyet fenébb tehetségem szerint ecsetelni igyekeztem, hozzájárulnak azon maximális bajok, melyeknek méltánylását az ellenzék t. tagjai egyszerűen megtagadják. A disagió lehetősége, sőt valószínűsége ezen oldalról t. ház elég alaposan volt indokolva ; de semmiféle érez hatalma nem képes az ellenzéket az egyszerű tagadás sánczai mögül kimozdítani. Mert Orbán képviselő ur tegnapelőtt e tárgyra nézve ott végezte, ahol Helfy ur a vita első napján elkezdte. A fő ellenvetés t. ház, a disagió lehetősége e'len egy bizonyos theoria a mindkét államban kényszerforgalomban maradandó államjegyek kiegyenlítő hatásáról. Ez a theoria benne van mindakét különvéleményben ós a minap Chorin képviselő urnák azon ismert mathematikai thesísóben kulminált, hogyha a=b, b=c, akkor a=e. Ez igaz, t. ház, csakhogy az első feltétel, hogy a csakugyan egyenlő legyen 6-vel. Ez pedig itt nincs meg. Falk képviselő ur már rámutatott arra, hogy a törvény által való decretálás csak akkor tesz két fizetési jegyet egyenlővé, ha azok csakugyan egyenlők Ez a valóságos egyenlőség most meg van az államjegyek és osztr. bankjegyek közt, mert mindkettőnek forgalmi területe ugyanaz, beválthatatlansága ugyanaz. De meg lesz-e e valóságos egyenlősége a kibocsátandó magyar bankjegyeknek "? Az államjegyeknek kétségtelenül meg lesz az az előnyük, hogy sokkal nagyobb területen van forgalmi értékük. Az osztrák bankjegyekkel szemben erre nézve jogilag nem leszünk hátrányban ; habár tán nem téves az a feltevés, hogy a félszázadon túl megszokott és használt osztrák bankjegyek kényszerforgalmuk megszűntével önkényt fognak a hazai forgalomban elfogadtatni. A forgalmi terület nagyságán kivül azonban van még néhány fontos tényező, mely — attól félek, nemcsak hogy átalában disagiót fog szülni, de egyelőre legalább épen a mi hátrányunkra fog érvényesülni. Egyik az a bizalom, melyet egy bank jegyei pusztán azon oknál fogva birin„k, mert hoszszabb időn át vannak forgalomban ; a másik az államhitel, mely nálunk tagadhatlanul gyengébb mint Ausztriában ; a harmadik a két ország közti forgalom természete. Hogy az ezekben rejlő benső egyetlőtlenséget törvény által éldecretálni nem lehet, arra nézve legyen szabad Chorin urat azon országok tapasztalataira figyelmeztetni, a melyekben nem kettős papir. hanem kettős érczvaluta van. melyeknek egymáshoz való viszonya törvény által van megállapítva. (fíeliit'-dés a középen.) Vajon akadályozta-e a törvény, hogy ezen két érez között a forgalom révén értékkülönbözet ne támadjon ; hogy az olcsóbb érczpónczből rögtön áruvá ne váljék ós a létrejött értékkülönbözet erejéig a forgalomból ki ne szőrittassók ! (Helyeslés a közéven.) A két ország közti forgalom természetére hivatkoztam előbb ; az ellenzék szintén szokott erre hivatkozni ellenkező értelemben — a forgalomnak szintén bizonyos kiegyenlítő tendentiát tulajdonítván. Helfy ur a bankügyi bizottságban erre nézve egy igen érdekes számítást tett, melyet igen sajnálom, hogy itt a t ház színe előtt nem ismételt. Miután azonban a bizottsági ülések a képviselő urakra nézve nyilvánosak : tán nem követek el indiseretiót, ha a számítást idézem. Azt mondta t. i. hogy Ausztriával való kereskedelmünk passiv ; mi évenkint vagy 110 millió forintot fizetünk Ausztriában, s ez magában elég arra, hogy az osztrák ipar elfogadja a magyar bankjegyeket. A bizottság egy kiváló tagja rögtön megjegyezte, erre, hogy mi nem szívességből vesszük ez árukat az osztrák ipartól, hanem azért, mert szükségünk van rá s így nem az osztrákok fognak akármiféle pénzt örömmel fogadni, hanem mi leszünk kénytelenek oly pénzt keresni, melynek ott törvényes folyama van. Fizetési eszközt keresni t. ház, annyi mint annak értékét nevelni, tehát ágiót előidézni. Chorin képviselő ur ugyan azt hiszi, hogy a szükséges államjegyeket fel lehet nálunk találni, mert forgalmunk lassúbb természeténél fogva több forgalmi eszközt igényel, s ezért az államjegyek és osztrák bankjegyek jó része a magyar bankjegyek mellett is ittbenn marad. Ez érvet nem vagyok képes megérteni; mert hogy azon jegyeket, melyek csak azért maradnalc itt, mert a belforgalomnak nélkiilözhetlen szüksége van rájuk, hogy lehessen oly könnyedén minden áldozatok — tehát disagió nélkül kül forgalmi fizetéseinkre rendelkezésünkre kapni: valóben nem vagyok képes megítélni. De van Chorin urnák egy más fontos érve is. S ez az, hogy a nemzetközi forgalomban még