Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

•»-! 236. országos ülís november 2. 1877. független drága hitelt adhatna. Olcsót csak ak­kor, ha Ohorin ur azt ajánlja, a mit bizonyára nem tesz, hogy uj meg uj papír kibocsátás által pótoljuk azt, a mi valódi tőkékben az olcsóság­hoz hiányzik. A papirgazdasággal t. ház nem jár semmi előny: jár vele pillanatnyilag képzelt tőkéknek képzelt olcsósága, ezzel a túlspekuláczió, ez után a bukás, és nyomor ; állandó eredménye csak egy van: — a papirpénz-forgalmu területnek állandó kizsákmányoltatása a külföld által. De t, ház, ezen átalános és tárgyunktól tán távolabb fekvő bajokon kivül vannak a papirva­lutának közvetlenül a jegybank és hitelügyre oly végzetes következményei, melyeket a jelen tör­vényjavaslat megbirálásánál különös figyelemre méltatni szükséges. Egyik következménye t. ház az, hogy államjegyeknek nagy mértékben való kibocsátása, mint a hogy az monarchia tikban is történt: pénzjegyekben bőségei, a bank hitelben ellenben szükséget okoz, mert a jegybank hitele­zési képességét jelentékenyen megbénítja. Szokás ugyan a monarchiában létező pénzszükségről be­szélni ; de azt hiszem, hogy ez inkább téves ki­fejezése a hitelszükségletnek. Pénzjegynek szűké­ben az államjegyek kibocsátása óta soha sem voltunk; és a inig államjegyeinek meglesznek, nem is lesz szükség fizetési eszközképen Eáth Károly képviselőtársam kakaó bogyóira. De épen, mert a forgalom_ csatornái az államiegyek képében fize­tési jegyekkel meg vannak tömve, van másrészről bizonyos fokig szükség és hiány a bankhitelben. Mert a bank fizetési jegyekben adja kölcsönét, és e forgalomnál minden bankjegy ugyanoly értékű aranyat tesz feleslegessé, tehát szőrit ki a for­galomból ; az államjegyet azonban nem lehet ki­szorítani a forgalomból, és igy a jegybank ha csak más hiányos értékű fizetési jegyeket sza­porítani, s ez által önmagában még jobban elér­tékteleniteni nem akarja, logikailag kényszerítve van hitelnyújtását, ha már meg nem szorítani, legalább is stationarius állapotban tartani. Az ellenkező eljárás t. ház — a mint Falk képviselő ur hivatkozással az 1869-iki eseményekre megje­gyezte — okvetlenül szédelgésre, bukásra visz, melynek nyomában a valuta ujabb depreciaciója, hacsak a bank ismét hitelmegszoritása és bank­jegyforgalmának apasztása által nem veszi elejét. Még inkább feltűnik t ház, ez a contrario, ha feltesszük a 312 millió államjegy bevonását, tíz esetben — nem tekintve egy kisebb töredéket, mely kamattalan kincstári utalványokban megma­radhatna — ez összeg jelentékenyebb része a világforgalomból ide folyó s azzal közlekedésben maradó érezpénz által váltatnék fel, másik része azonban a jegybank üzletének rendezésére maradna, mert ezen rész erejéig a belforgalom igényeihez képest bankjegyeket bocsáthatna ki, s ez által a szédelgés közveben veszélye nélkül a magán for­galmi hitel rendelkezésére bocsáthatna oly össze­geket, melyeket most attól államjegyek alakjában az államhitel elvon. Az államjegyadósságnak egy másik fontos következménye, mely jelen tanácskozásunkkal közvetlenül összefügg, hogy a bankreform terén minden lépést ha nem is lehetetlenné tesz, de végtelenül megnehezít. A bankszervezet, mely bi­zonyos időn át működésben volt, összenyől for­galmi területének hitel-rendszerével, s viszont a kereskedelem és ipar hiteligényeivel, sőt conser­vativ hajlamaival is bizonyos fokig alkalmazkodik e szervezéshez. Minden változás tehát, mely c szervezetben történik, kihat a forgalmi élet leg­apróbb csatornáiba is. Eendes érczforgalom mel­lett ily változás nem okoz nagyobb zavarokat. Az uj szervezet, vagy uj bank beleilleszkedve a sza­bad hitel és érczforgalom áramlatába, kellő óva­tossággal, netáni apró tévedések után is csakha­mar megtalálja abban helyét és működési körét. Kónyszerforgalom és papirvaluta mellett azon­ban minden bankreform ugrál a sötétben, az uj intézmények hatásai a gyakorlatban kiszámithat­lanok. mert nélkülözik mindazon ellenőrző és biz­tosító tényezőket, melyek egy jegyeit beváltó bank­nak érczalapja ingadozásában rendelkezésére álla­nak. Kényszerforgalom mellett t. ház, még a leg­égetőbb bajokkal szemben is, a minők minálunk kétségkívül vannak, a lehető legnagyobb óvatos­ságot, a bankszervezet alapjainak lehető kiemelését kívánja a bölcs bankpolitika. E tényeket a t. ház engedelmével nem azért voltam bátor constatálni, hogy azokat a múltra alkalmazzam. A nemzeti bank lefolyt 10 évi po­litikája Magyarországgal szemben nem a bank­íheoria. de nem is a gyakorlati banküzlet, hanem csak egy háborút viselő ellenfél taktikájának szempontjából Ítélhető meg. Most a békekötés pillanatában nem tartanám helyesnek a háború okait, vagy a volt ellenfél eljárását bírálni: an­nál kevésbé, inert remélem, hogy e békekötés őszinte lesz ; remélem pedig ezt nem platonikus indokokból, hanem azért, mert a békekötés pilla­natától kezdve a bank érdekei az országéival meg fognak egyezni. A fenebbi elemi fejtegetéssel t. ház, én csak constatálni akartam azon meggyőződésemet, hogy a míg a papirvaluta fennáll: az ország valódi forgalmi hiteligényeinek és esetleges hitelképes­ségének sem egy közös, sem egy külön magyar bank nem lesz képes megfelelni, és hogy ennél­fogva — minden egyéb tényezőtől melyeket ezen oldalról már kifejtettek,, eltekintve, és egy bank­háboru lehetőségét is kifogva — egy külön ma­gyar bank felállításának előnyei már a bankhitel elemi törvényeinél fogva minimálisak; és pedig minimálisak nemcsak azon túlzott reményekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom