Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
52 •296. országos ülés november 2. 1877. egyéni felfogásom szerint, a bankügyi bizottság jelentése nem annyira capacitálni igyekszik, mint visszarettenteni törekszik. Az önálló bank felállítását eddig majd minden képviselőjelölt programmjába foglalta; az önálló bank eszméje mintegy fényes csillag ragyogott a fusió egén ; a mi egykori igen t. pártvezérünk, a jelenlegi ministerelnök ur lelkes szózataiban mindig kimagaslott az önálló magyar nemzeti bank és ez reményeket öntött a párthívekbe, s várakozásokat keltett a csüggedő nemzetben. Az igen t. ministerelnök ur önálló független bankját már is készpénznek tekintettük, pedig nem vala készpénz. A t. kormány csalatkozott erejében, reményében, mi csalatkoztunk minden tekintetben, és minden irányban. A tiz évi párttusák, a nagyszabású programmok ós nyilatkozatok, ünnepélyes fogadalmak és ígéretek, a leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölt fusió, a leghatalmasabb, óriási többséggel támogatott kormány működésének egyik legsikerültebb eredménye ott fekszik a ház ravatalán, akarám mondani a ház asztalán. Egy jelenlegi kormánylap nem régiben azon talpraesett megjegyzést tévé, hogyha most nem fog sikerülni az önálló bank felállítása, az nem fog sikerülni a jövőben sem. mert úgymond, egy olyan hatalmas pénzintézet, mint a tervezett közös bank, érdekköröket fog teremteni, és viszonyokat fog alkotni, amelyek a jövőben megfogják gátolni, sőt lehetetlenné tenni az önálló bank felállítását, és a létező állapotok megváltoztatását. Én magamévá teszem részemről teljes mértékben ezen következtetést. Hozzáteszem azonban még azt is, hogy az érdekkörök, mondjuk érdeklánczolatok, már tényleg léteznek : mert az osztrák bank befolyása mái- is mély gyökereket vert. A létező viszonyok megrendüihetése máris rémületbe ejti bizonyos köröket, s álmatlan éjeket okoz mindazoknak, akik a láthatlan kéz hatalmát, összeköttetéseinek sokszerüségét és messzeterjed ését megismerik. Ez a valódi ok, a miért nekünk azt mondják, hogy az önálló bank felállítása nem kivihető, vagy legalább nem tanácsos. Ez a valódi akadály, a melyen megengedem, a legőszintébb szándék is eddig hajótörést szenvedett. Készséggel elismerem, hogy az önálló bank felállítása csakugyan nagy nehézségekkel jár, és teljességgel méltányolom a t. kormánynak épen nem irigylendő helyzetét, amelyet a kiegyezés és tárgyalások kezdetén és folyama alatt magának teremtett, vagy mondjuk, a melybe jutott. Az erény és a felelős kormány palástja tövisekkel van bélelve ; az államférfi és a hadvezér nemcsak arra hivatják, hogy győzelmeket arrassanak, vagy vívmányokat mutathassanak fel, azok némelykor capitulatiókat is irnak alá. A dolog természetében fekszik, hogy a t. kormány tudhatta, mikor Bécsbe alkudozni ment, miként nem csak követelni fog, de engedni is kell: azért tehát, hogy engedett, ne érje szemrehányás ; de igen is jogosan illetheti őt azon vád, hogy nem szabott határi engedékenységének, (Helyedé* halfelöl.) A t. kormány meg volt győződve arról, hogy csak egy önálló független nemzeti bank lesz képes MagvaL-ország erdekeit s igényeit kielégíteni. Jogosan várhatta a nemzet, hogy a t. kormány komolyan veszi ezen nyilatkozatot és hogy az önálló bank fel fog állíttatni. De a mint felment a t. kormány Bécsbe alkudozni: azonnal öltért eredeti álláspontjától, a májusi stipulatióban már dualistikus bankról volt szó. Daczára azonban a nagy mérvű és nagy fontosságú elvi áldozatoknak ezen boldog emlékezetű dualisticus bank, mint vívmány tüntetíetett fel a t. kormány részéről; az mondatott, hogy compensalni fogja Magyarországot a többi kérdésekben szenvedett vereségért. Azután láttunk több rendbeli stipulatiókat, hosszas alkudozásokat, többszörös összeütközéseket, szemléltük a kormány következetes hátrálásait : inig szemben állunk ezen törvényjavaslattal, melyben már szó sincs az önálló, vagy dualisticus bankról, hanem egy úgynevezett „osztrákmagyar banktársulatról", a mely azonban csak névleg, színleg osztrák-magyar banktársulat, tényleg azonban nem más. mint a Mag varország- által is szabadalmazandó osztrák nemzeti bank, vagy mondjuk österrcichische priviligirte Nationalbank ; a compensatiót pedig kereshetjük másutt. A t. pénzügyminister ur a múltkor azt mondta, hogy a flnánczvámoknál reája akadunk : ha majd ezekről lesz szó, talán ismét máshova rejtőznek; rendszerint észlelhetjük, hogy a mint az illető kérdés törvényjavaslat alakjában a ház asztalára kerül, akkorra a compensatiók csendesen elpárologtak. Én ugy hiszem, hogy a resignatióban anynyira menni, mint az igen t. kormány: nem tanácsos ; és hogy a bank kérdésben véghez vitt hátrálás egyátalában nem igazolható még azon esetben sem, ha azon emlékezetes lemondási czeremóniát enyhítő körülménynek tekintjük. A bankkérdés, t. ház, nem csupán anyagi kérdés, nem csupán pénz vagy hitel kérdés, az egyszersmind egy nagy fontosságú és nagy horderejű politikai kérdés. {Helyeslés balfelöl.) Egy független államnak elengedhetlen kelléke az önálló bank, a független hitelszervezet. Pártkülönbség nélkül azt állítjuk, hogy Magyarország független állam, vagy legalább állam ; de azt senki sem állítja, hogy Magyarország gyarmat vagy provinczia : azért tehát t. ház, én azt hiszem, ezen törvényjavaslat már politikai okokból sem fogadható el. *
