Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
296 országos ülés november 2. 1877. 51 Elnök: T. ház ! A házszabályok szerint a ház ezen jelentést tudomásul venni méltóztatik, s a ház belegyezésének hozzájárulásával Huiiyadmegye törvényhatóságát az illető kerületben eszközlendő országgyűlési képviselő választásra fogja az elnökség felszólítani. Következik a napirend: az osztrák-magyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalásának folytatása. Bánhidy Béla b.: T. ház! (Halljuk !) Felmentve érzem magamat attól, hogy az önálló bank felállithatását kimerítően indokoljam s ismételjem tán mindazokat, miket előttem szólott igen t. képviselő társaim Chorin Ferencz és Ráth Károly annyi alapossággal felhoztak, ügy sem remélhetem, hogy az igen t. többség szónokait, kik a törvényjavaslat védelmére keltek: meggyőzhetném ; mert tapasztaltam, hogy azon nagy fontosságú indokok s hatalmas érvek előtt sem hajoltak meg, melyeket már több izben ők magok az önálló bank mellett felhoztak. Szorítkozni fogok egyedül arra, hogy az igen t. előadó ur egy mondására megjegyzést tegyek, hogy azután a bank-bizottság jelentésére némelyeket átalánosságban elmondjak, s végül, hogy saját álláspontomat röviden jelezzem. Az igen t. előadó ur jeles beszédében a következőket is monda : „Nem akarok arra utalni, hogy a magyar állam hitelét kevesebbre becsülik mint az osztrák-ét", s a t. Előadó ur mégis utal arra, mondván : „még a magyar jövedelmező vasutak elsőbbségi kötvényei is rosszabb árfolyammal birnak, mint a hasonló minőségű osztrák papírok, igy például a magyar földhitelintézet papírjai, az intézet hosszas példás működése után még ma is rosszabbul állanak mint az osztrák földhitel intézeté" stb. A t. képviselő urnák abban tökéletes igaza van és áílitásai alaposak; de a következtetéseket, a melyeket abból levont, nem tehetem magamévá. A t. képviselő ur egy bizonyos jóizü önelégültséggel itt csupán tényeket sorolt elő, de hogy miért van mindez ugy ? arról a t. képviselő ur hallgatni méltóztatott. Hát az én szerény nézetem szerint, — különben kijelentem, — hogy nem akarok a múltba pillantani, nem akarom felmelegíteni ismét a múltnak rósz gazdálkodását : de arra mégis csak utalhatok, hogy a pénzzel való könnyelmű elbánás igenis részben sokat ártott az ország hitelének. De hogy a külföld irányunkban bizalmatlan, hogy papírjaink rosszul állanak, hogy hitelünk rósz lábon áll, hogy Ausztriának jobb a hitele, s kedveltebbek papírjai: annak oka legnagyobb részben azon közgazdasági viszony, melyben Ausztriával vagyunk, és azon közgazdasági politika, melyet a t. kormány inaugurált, a t. többség magáénak yall, ós melynek az igen t. képviselő ur, egyik lelkes szónoka. Higye el a t. képviselő ur, ha a külföld tapasztalni fogja, hogy Magyarország anyagi érdekeit illetőleg szabadon rendelkezik, vagy csak hogy érdekeit megvédem" képes: bizonyára megjövend a külföld bizalma, emelkedni fog a hitel és keresettek leendnek papirjaink. (Helyeslés a baloldalon.) Gyakran, igy a legutolsó budget tárgyalás alkalmával is a pénzügyminister "ur ós a többség szónokai részéről szemünkre lobbantott, hogy kíméletlen fellépésünk által némileg csorbát ejtünk az állam hitelén, akadályokat gördítünk a tervezett pénzügyi müveletek elé, midőn minden tartózkodás nélkül tárgyilagos és elfogulatlan bírálat tárgyává tesszük Magyarország pénzügyi állapotát, feltárjuk a hiányokat és tökéletlenségeket, őszintén rámutattunk a sebekre ós illusztráljuk a legegyszerűbb prózaisággal azon/ költészetet, mely a pénzügyministeri exposékbafí feltalálható. Hogy mennyire voltak ezen szemrehányások jogosultak: vitatni nem akarom; de világos előttem, hogy azon jelentéssel szemben, melyet a t. előadó ur a keblén meienget és mint egy szent ügyet védelmez, százszorosan visszaadhatjuk azon szemrehányásokat, melyekkel a pénzügyminister ur, utalva túlságos őszinteségünkre, bennünket illetett. Nézetem szerint a bankügyi bizottság és a t. előadó ur annyira át voltak hatva azon bizonyos tekintetben elismerésre méltó vágytól, az ellenzék összes positióit egy elszánt és concentrált rohammal megostromolni, és oly rikító színekkel ecsetelték a haza tehetetlenségét, és sokoldalú miseriáit, hogy el lehet mondani, hogy argumentatiojuk és hősiességük éle az állam ellen is fordult, és egy kis tartózkodás a fegyverek és eszközök megválogatásában nem ártott volna. A bankbizottság jelentésének tartalma, az abban felsorolt s megvallom, ritka ügyességgel csoportosított indokok egyébiránt reám azon benyomást tették, mintha az igen t. előadó ur sok mindent kiemelt és felemlített volna, csupán azon ezélból, hogy elhallgathassa a valódi indokokat és elpalástolhassa a valódi akadályokat, melyek talán világosabban és érthetőbben szólottak volna, és melyek leginkább hátráltatják a t. kormányt és hiveit a bankkérdés kedvező megoldásában. Szerintem a valódi, a legfontosabb nehézségek a bankügyi bizottság jelentésén kivül keresendők. Már tiz év óta fáradnak államférfiam k a bankkérdés megoldásában. Működésüket nem koronázta siker. Valahányszor belefogtak e dologba, mindanynyiszor legyőzhetetlen akadályokra bukkantak, mint az hivatalosan hirdettetett, számtalanszor consta^áltatott. Az akadályokat azután magyarázták sokfélekép, de mindig homályosan. Mindig csak általános frázisokat hallott az ország és indokolatlan mentegetődzések tétettek közzé. Jelenleg is •
