Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

295. országos Ülés oktoíier 81. 1877. lő a mi érdekünk; mert ha mi elbuktunk, akkor a trón és az osztrák birodalom lét-alapja is megsemmisül ; már pedig alig hiszem, hogy a taktikázásnak ily utógondolatja, ily mellék-törekvése lehetne, s épen azért igen sajnálom, hogy a kormány érvek hiányában az uralkodó nevét vonta be a vitába, azon minapi kijelentése által, hogy az uralkodó aggályait az önálló bank felállítása iránt nem sikerült eloszlatnia; a minek én épen az uralkodó iránti tiszteletből hitelt nem adhatok ; mert egy alkotmányos uralkodó nem ellenezheti azt, a mihez népének törvény által szentesitett joga van; s nem akarhat olyat, a mi népének biztos tönkrejutását s igy trónjának is veszedelmét idézendené elő. Elnök: Megengedi a t. képviselő ur, ha bátor vagyok figyelmeztetni, hogy azon kérdés, melyet a t. képviselő ur felhozott, a ministerelnök ur egyszeri kijelentése folytán nem mondható ; hogy észrevétel alá eshessek; de mindenesetre bátor vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy monarchicus országokban a koronának a parlamenti vitatkozásokba való belevonása az egész világon a parlamenti illemmel ellenkezőnek tartatik; annyival inkább pedig nyilván ellenkezik a parlamenti illemmel, a korona nézetét bírálni és gáncsolni akarni. (Helyedét.) Igen kérem tehát a t. képviselő urat. hogy azon irányban, a melyben megindult, elmélkedését folytatni ne méltóztassék. {Helyedét a középen.) Orbán Balázs: Az uralkodót védtem a kormány ellen. A miket én itt t. ház. a lehető rövidséggel előadtam, azok oly megczáfolhatlan igazságok, miszerint alig hiszem, hogy lehessen ez országnak oly polgára, e háznak oly tagja, a kinek íelke azok érzetétől át ne lenne hatva; a ki az önálló magyar jegybankot és külön vámterületet a kibontakozás és megmentés egyedüli palládiumául ne vallaná? Ezek államiságunk, mi több, lételünk és nemzeti fejlődhetésünk „conditio sine qua non'

:jai, ez az egész magyar nemzetnek politikai „hiszekegyje" ; s valóban megfoghatatlannak látszik, hogy kormányunk — mely ily meggyőződését kormány foglalásakor és azután is bevallotta. — most mégis államunk fennállhatásának az egyedüli biztos talapzatát lába alól kilökve, a jogfeladás sikamlós terére, lép. s egyezkedik azokkal, kik Windisehgrátzi feltétlen meghódolást követelnek. Nem tudom felfogni, hogy a túloldali szószegések és szégyenletes ármánykodások után is azon reánk octroyálni szándékolt vészes egyezmény mellett kardoskodik, mely az 1867-ki közös ügyes sir felett nemzetünk elpusztulását jelző fejfa akar lenni. Én t. ház, mentesíteni akarom magamat e nemzetellenes merénylet felelősségétől, s azért a bankegyezményt átalánosságban sem fogadva el a részletes tárgyalás alapjául, csatlakozom a ffelfy barátom által beterjesztett különvéleményhez. (Élénk éljenzés és helyeslés a szélső balfelol.) Prileszky Tádé: T. ház! En épen ellenkezőleg, mint az előttem szóló t. képviselő ur az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Tudjuk!) Tudóin, t. képviselő urak, hogy ezen kijelentésem a túloldalon nem nagy viszhangra fog találni. Madarász József: Odahaza se! (Derültség.) Prileszky Tádé: Biztosíthatom Madarász t. képviselő társamat, hogy ezen nyilatkozatom ott, ahol én otthon vagyok: igen is viszhangra fog találni; biztosithatom a t. képviselő urat és bevallom az ország színe előtt, hogy az, a mit mondandó leszek, választóim kivánata, akarata: ez volt meggyőződésem mindig, most is az. (Helyeslés a középen ) Tudom, hogy nehéz feladat jut osztályrészül nekem, midőn meg akarom kisérteni s azon reményben is vagyok, hogy sikerülni fog bebizonyítanom állitásom helyes voltát, akkor, midőn a legközelebbi napokban lefolyt viták alatt oly kitűnő szónokok azon eredményre jutottak, hogy — méltóztassanak velemegyüttconstatálni azon tényt—, ugyanazon állásponton állunk ma, mint a viták előtt állottunk. A véleményben a jelen vita nem változtatott semmit. Hogy ez nekem sem fog sikerülni, azt előre tudom. — S ha mégis kérem a t. házat, hogy becses figyelmét néhány perezre adja nekem: teszem ezt azon okból, inert azt hiszem, hogy ily fontos kérdésben a képviselőnek kötelessége adandó szavazatát indokolni. Nézzük, t. ház, hogy a legközelebbi napokban tulajdonképen minő álláspontokat foglaltunk el. A szélső baloldaliak elfoglalták azon álláspontot, melyet én mindig igen helyesnek és correctnek ismertein el. Ők évek hosszú során át, mindig azon egy elv mellett küzdöttek, százlójukra ez volt kitűzve : „önálló, független nemzeti bank". (Igaz! a szélső baloldalon.)] Ezen zászló mellett küzdenek ma is szívós kitartással, és igen természetes, hogy ők önálló, független magyar bankot kivannak, hogy ők ennek keresztül viteléért minden áldozatra készek. Ez tökéletesen correct álláspont, mely ellen nekem kifogásom nem lehet, habár sokszor indokolásukban nem értettem velük egyet, s azon meggyőződésben voltam, hogy nem helyes utat követnekezen magasztos czél elérésére. Ez azonban az én egyéni felfogásom. Ma azon kellemes helyzetben vagyok, hogy Simonyi Ernő képviselőtársam egy nézetével tökéletesen egyet értek. Ü azt mondta, hogy igen különös dolog, midőn valaki azt állítja, hogy az