Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

42 29i>. országos ülés október 31 1877. kodó nemzeti jegybank rögtöni felállítása segít­het; csak ez nyithat földművelésünk, kereskedel­münk és iparunk tevékenységének tért, csak ez lehelhet a minden téren felvillanyozásra váró mun­kásságba lelket; mert olcsó és önként kínálkozó forgalmi tőke nélkül kitartó és eredményes mun­kásságot, s ez által eredményezett fejlődést kép­zelni nem lehet. Egy ily alapokra fektetett, egy ily lét-czóllal megalkotott magyar önálló jegybanknak, határo­zottan nemzetgazdászati intézménynek kell lennie, mely ne legyen magán nyerészkedők és osztalék­éhesek erkölcstelen felgazdagodási eszköze; hanem a nemzeti emelkedés és fejlődés üdvforrása. Oly bank kell nekünk í. ház! mely nem a mi kiszi­vatyuzásunkat, hanem éltetésünket tűzze ki nemes feladatául. Oly bank kel! nekünk, mely megadja, ugyan az alaptőkének a móltányos nyereményt, de a mely ugy elalélt és vonagló nemzetgazdá­szatunkaí, mint államunkat uj életre villanyozza, a tespedés helyett ákúci teremtsen, s mely négy irányú feladatának megfelelni akarjon és képes is legyen. Mert t. ház! az önálló magyar nemzeti bank­nak a fenn tüzetesebben vázolt nemzetgazdászati czélok mint főfeladat valósítása mellett, van még három másik nagy horderejű hivatása is. Úgy­mint: az állani bevés eleinek emelése. Hazánknak az adósságok örvényéből való kiszabadítása és az államjószágoknak a honpolgárok kezén való meg­tartása. Azt mondhatják erre t. ház! hogy négy ily nagy czólnak egyetlen intézet általi valósítása le­lketlenség, hogy ily föltevés csak az utópiák káp­razatai közt foglalhat helyet. Pedig t. ház, meg­győződésem szerint egy teljesen önálló nemzeti és nemzetgazdászati alapon szervezett magyar jegy­bank, ha nem is mindjárt kezdetben, hanem bizonyos évek folyama Jatt mind e négy irányban teljesít­hetni foghatja mentő és éltető hivatását. Az államjövedelem emelését igen: mert a hazánkban mutatkozó hitelkereslet nagysága előre is biztosítja ily bank nyereményes üzemét, a mi nemcsak az intézmény jövedelmezőségét biztosí­taná, hanem az állam bevételeit is fokozná, illető­leg egy uj jövedelmi forrást tereintene az állam­nak. Mert miután a pénzverés és kibocsátás joga kétségtelenül az államot illeti, annak másra vagy társulatra való átruházása nemcsak az állam ellenőrködési jogának szigorú alkalmazását, hanem egyszersmind a banknyereményben való részese­dést is vonja maga után, a mint ezt minden állani élvezi is. Nem akarok ón itt e banknyere­mény részesedési arányára nézve hoszabb szám­tani kimutatásokba bocsátkozni; elfogadom tény­leges eredményként a más országokban is mu­tatkozó 5°| 0-tet vagyis 6% 5 osztalékot meghaladó nyeremény fele részét, ami mindenütt az államot illeti és a mi 300 millió forgalmi jegygyei bíró banknál évi 15 millió állami bevételt biztositana. Ez a magyar jegybanknak közvetlen fiscalis haszna s mintegy tízszer ennyi, mit a bankeszkö­zölte nemzetgazdászati emelkedés a hon fiaira há­roinoltatna. A bank fiscalis hasznot egyelőre leg­alább bizonyos ideig nem szabadna az államnak elköltenie, hanem azt részben egy nemzetgazdá­szati kölcsön-intézet szervezésére, részint conver­tálaudó államadósságaink törlesztésére kellene for­dítania. És épen ezen conversió képezi az önálló magyar jegybank harmadik hivatását. E müvele­tet gyorsan kell megkezdenünk: mert különben a zálogul lekötött s mintegy 800 millió Irtot érő államjavak oda vészesének veszélye fenyeget. Meg­lehet mindenki győződve, hogy államadóságunk nagyon is sürgetős conversióját mi az osztrák nemzeti bank kényuralma aliat sohasem, hanem csakis egy önálló hazánk érdekeivel összeforrott magyar nemzeti bank segélyével és közvetítése által érhetjük el. De t, ház, ez a conversiónak csak főrésze, annak ezen kivül meg más bank és államra egy­aránt előnyös módozatai is kínálkoznak, igy pél­dául, hogy sokat ne öleljek fel: a vasutak nem nagyon magasan álló részvényeinek megszerzése ez által a kamatgarantia terheinek könnyítése, idővel elenyésztetése; úrbéri, dézsma, [vegede­váltsági kötvényeknek apránként! beváltása stb. Végre a negyedik nagy czél: az államjavak meg­mentése ; mert kormányaink a lefolyt 9 év alatt oly szánalmas gazdálkodást folytattak, hogy az államjavak eladását már alig kerülhetjük ki. Az eladás maga még nem lenne nagy baj, mert a roszul, gyakran hűtlenül kezelt államjavak, ha magán kézbe mennek át: jövedelmezőbbekké lesznek s igy nemzetgazdászati fejlődést idézendnek elő; az azonban nagy baj, sőt egyenesen nemzeti ön­gyilkosság lenne, ha e roppant birtokok idegen kezekbe jutnának, már pedig e javaknak a ma­gyar honpolgárok kezén maradását csak is egy magyar jegybank által gyámolított nemzetgazdá­szati kölcsön vagy földhitel intézettől nyerendő olcsó törlesztési kölcsönökkel lehet elérni, a mi ismét a bank nyereményét, jegyeinek kellendő­ségét biztosítaná. Én t. ház! az önálló magyar jegybank fel­állítása ellen eddig csak két számbavehető indo­kot hallottam felhozni. Ez a valuta-rendezés és a nemzetközi forgalom, vagyis a küladósságok ka­matozása és a külszüksógletek fedezésére szüksé­ges őrcz-alap megszerzésének kérdése; de ezen első tekintetre nyomatékosnak tetsző ellenvetések, a behatóbb vizsgálat ós tanulmányozásnál önma­gukat czáfolják meg; mert a valuta-rendezés egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom