Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-295
295. országos ülés október 31. 187". 4 3 valódi mumus, melyet a gyengébbek ijesztésére találták fel Bécsben, pénzügyministereink peclig fontoskodólag rángatják előtérbe, valahányszor az önálló elhatározás szükségessége felmerül. De hogy a valuta-rendezés komoly akadályát nem képezi az önálló magyar bank felállításának s rendszeres működésének, azt leginkább azon körülmény bizonyítja, hogy a valuta külömbözet már 25 év óta létezik, s az osztrák nemzeti bank még is fenn áll. Ha tehát tisztán nyereményre dolgozó jegybankot állithat és fenntarthat a valuta-különbözet mellett egy magán-társulat: mennyivel inkább állíthat és tarthat fenn egy állam; de különben is a valuta nem akadálya, hanem épen elősegitője egy magyar önálló jegybank felállításának, mert az osztrák nemzeti bank — mely érez-alapját ma már érintetlenül nem bírja, melynek jegyeit csak a kényszer-forgalom érvényesiti, s csak is a két ország határain belül, — a valutát rendezni nem fogja és nem foghatja soha, az kétségtelen. E szerint tehát épen a valuta rendezhetésének feltétele követeli meg, egy magyar jegybank felállítását, mert csak ennek nyereményeiből szerezhetjük be a valuta-rendezésre szükségelt érczalapot. Valutát rendeznünk csak igy, de az osztrák nemzeti bankkal nem lehetend soha, miután épen a rendezetlenség adja az osztrák bárdinak főnyereményét. A mi már most a másik ellenvetést; a külvagy nemzetközi forgalmat illeti, arra nézve azt mondom, hogy egy szigorú ellenőrzés alatt álló s megfelelő érczalappal bíró magyar jegybank pénzjegyei bizonynyal nagyobb kellendőségnek fognak örvendeni külföldön is, mint ama magán társulat kétes hitelű pénzjegyei, melyeknek érezalapját épen az ellenőrködésre hivatott osztrák állam rövidette meg. De tegyük fel, hogy pénzjegyeink ne bírjanak külföldön az elfogadhatóság előnyével: kérdem, hogy az osztrák nemzeti bank jegyei birnak-e azzal? S ha eddig még se bankunk, se pénzjegyeink nem voltak, tudtuk fizetni kültartozásainkat, fedezni külszügsógleteinket, sőt tudtuk — a mire kötelezve nem is voltunk — arany forintokban fizetni kölcsöneink kamatjait s a vasúti garantiákat: ugy magyar jegybankkal is fedezni fogjuk; mert a miként eddig a pénzverdéinkből ki nem telő érczpónzt bevásároltuk osztrák pénzjegyekkel: akként befogjuk vásárolni magyar pénzjegyekkel, a melyek bizonynyal annyi hitellel fognak bírni, mint az osztrák pénzjegyek. A disagió ellenvetése, — mit a kormány fo és döntő érvül szeret felhozni, — inkább a magyar önálló bank mellett bizonyít, mert e disagió ha ugyan lesz, nem a mi pénzjegyeink hátrányára, hanem inkább előnyére szolgáland. S én t. ház, eljöttnek hiszem az időt, hogy kormány és törvényhozás mentesítse magát az idegen érdekeknek a haza rovására való gédelgetósótől. Kormányelnök ugy, mint a pénzügyér ur ezen — a háromszoros retortán át diluált egyezményt jobbnak mondja az eddigi állapotnál. Ezzel ugyan nem sok van mondva, mert az eddigi állapot oly rósz, hogy az annál valamivel jobb is az absolut rosznak színvonalán jóval alól marad; de ón tisztelt ház annak jobb voltát sem politikai, sem pénzügyi tekintetben el nem ismerhetem. Politikai tekintetben nem azért, mert egy ország, a mely a pénzügyei felett való rendelkezést kiadja kezéből: az nem független ország, az nem. önálló állam, hanem csak tartomány, az előttünk levő bank-egyezmény pedig nem csak közössé tesz oly ügyeket, a melyek kizárólag rendelkezésünk körébe tartoznak, hanem hazánk pénzügyeit s ez által hazánk sorsát nem is egy társállam, hanem egy önző magántársulat kegyeinek dobják áldozatul. Hisz még meg sincs kötve a vég•zetes egyezmény s már is a parancsoló szerepében tetszelegnek maguknak azok a reánk szabadított bank-olygarchák. Pénzügyi tekintetben, főleg miután a 80 millió bankadósság részesedésének sötét árnya vetődik ez egyezményre, nem csak káros, hanem határozottan, a mi kiszivatyuzásunkra, elkerülhetlen tönkre juttatásunkra van irányozva. Azzal vigasztalják magukat s kecsegtetnek minket a kormány emberei, hogy hisz az egyezmény csak 10 évre van kötve, az alatt hazánk annyira erősödik, hogy majd pénzügyeinek önálló kezelését létesítheti. IS T e ámítsunk magunkat t. ház.' hisz a folytatott kormányzás mellett s főleg ily egyezmények után a pandora szelenczéjének utolsó maradványát is kisiklani látjuk kezünkből, majd az eddig is nemzetgazdászatunkat contumacirozott osztrák bank emberei, a 10 évi szabad kezet felfogják használni arra, hogy ez eddig is végtelenül sanyargatott országnak fölemelkedését lehetlenné tegyék s az addig teljesen kizsákmányoltat könnyű prédául dobják oda a zsarnokság Molochjának, {Ugy van\ a baloldalon^) mert ne szépítsük a dolgot, mi itt t. ház! az osztrák államférfiak és az osztrák bank embereinek egy oly összeesküvésével állunk szemben, a mely a mi elszegényitésünk segélyével való leigázásunkat tűzte ki feladatául. Ez lehet osztrák álláspontból helyes törekvés; de hogy ily törekvésnek e házban is akadjanak ágensei, azt nagyon szomorú korjelnek tekintem. Egyátalában a törvényjavaslat mellett eddig felszólalt kormánypártiak beszédeire azon szerény észrevételem van, hogy azok elmondására eltévesztették a helyet, mert amaz, elismerem nagy dialectikai ügyességgel és nagy szónoklati apparátussal előadott s sophismákkal felpiperézett 6'
