Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

295. országos ülés október 31 1877. 27 A bank nézetem szerint nem egyéb, mint az állam helyettesítője pénzt képviselő jegyek kibocsátására. Hogy erre szabadalom kell, az igaz;, de ez még nem vitiálja a dolgot. Én tudok esetet, hogy például Amerikában nemcsak bankjegyek kibocsátására, hanem magának az érczpénznek verésére is az állam egyes társulatoknak adott jogot, és láttam oly dollárt, melyen hazánkfiainak „Vas, Molitór et eompagnie" czége volt látható. Ezek verték a pénzt Sant-Franeiscóban és kiadták azt, a társadalom pedig elfogadta, mert bizott bennük, hogy az általok kiadott pénz csakugyan azon érteket képviseli, a melyért kiadatik és mert tudta, hogy az állam felügyeletet gyakorol felettük, hogy csalás ne történhessék. Az órezpénzt verő magántársulat épugy, mint az pénzértéket képviselő államjegyeket kibocsátó társulat az állam jogát gyakorolja. De azt mondani, hogy a bankjegy nem pénzérték, hanem igéret, hogy pénzt kap az, a ki. azt előmutatja: ez szőrszálhasogatás, de nem valóságos érv. Igaz, hogy nálunk ez fictió, mert meg nem tartatik; mit, ha rendes állapotban volnánk, be kellene tartani, a mint az más fizetésképes államban is történik. Azon állítást tehát, hogy a pénzverés nem az állam és államiság joga: én részemről nem fogadhatom el, hanem osztozom e tekintetben Helfy képviselő urnák nézetében. Nem akarok a t. előadó ur beszédéből hoszszasan idézgetni, hanem az általa felhozottakra észrevételeimet más tárgyakkal összeköttetésben fogom megtenni. Most Falk képviselő urnák szótengerére, melylyel a képviselőházat elárasztotta, kívánok néhány megjegyzést tenni, mert az ott felhozottakat pontról pontra megczáfolni nem szükséges. Vannak oly állitások beszédében, melyek a közönséget megnevettetni képesek, a melyek azonban a komolyabban gondolkozó észt meggyőzni nem tudják. 0 is, mint mind sokan, a midőn czáfolni nem képes : vagy a ferdítéshez vagy jobb vagy roszabb viezhez folyamodik. Mindjárt beszéde elején azt mondja, hogy Helfy az osztrák nemzeti banknak két dolgot ró fel hibául: azt, hogy a hitelintézeteknek szűken és drágán méri ki a pénzt: és azután czáfolni igyekszik azt, hogy a drága pénznek mi eredménye, mi következése lesz. Engedelmet kérek, nem azon theoriát fejtegette Helfy, hogy mi idézi elő a pénz drágaságát, s hogy micsoda "következése lesz annak:" hanem azt mondotta, hogy ugyanegy időben drágán adja és szűken adja a bank a" pénzt. Mert ha csak drágán adná, de nem eleget adna, más volna a következés, ha olcsón adná de szűken, ennek ismét más lenne a következése; ő azonban arról panaszkodott, hogy a bank szűken és drágán is adja a pénzt, és a következéseket, melyek e kettős hiba gyakorol, a nemzeti banknak tulajdonítja. Méltóztassanak azokat, a mik a külön véleményben foglaltatnak, érdemleg megczáfolni és ha megezáfolva lesznek: mindenki be fogja látni ós ítéletet mond maga arra nézve, hogy melyiknek van igazsága. Midőn arról volt szó, ha vajon lehetne-e a magyar bankot solidan megállapítani, legalább is oly solidan, hogy annyi hitellel bírjon mint az osztrák nemzeti bank, erre nézve azt mondta Helfy, hogy átalában nem látja át: miért ne lehetne a magyar bankot olyan vagy még jobb alapra helyezniünk, mint a milyenre helyezi az osztrák bank ha pl. 100 millió bankjegy kibocsátására nem 30, hanem 40 vagy 50 milliónyi érezfedezetet állapítunk meg. Erre Palk képviselő ur nagy tudományosan előadja, hogy az osztrák nemzeti bankjegyeit nem 30°/

0 ad ki 100 millió után. hanem contingentálás utján kiad 200 millióval többet, mint a mennyi érezfedezete van. Ez áll, ez igaz ; hanem midőn a tőiíe 90 milliót tesz és a bank az után 290 millió bankjegyet bocsát ki: mégis közel áll a proportió, a mint a 30 áll a 100-hoz. Falk képviselő ur hivatkozott mindenféle tekintélyre és egy alkalommal azt is monda, hogy Helfy nem fogja rósz néven venni, ha vele szemben oly tekintélyre hivatkozik, mint Horn. — No hát én is tekintélyre hivatkozom és azt hiszem, hogy Falk képviselő ur nem veszi rósz nevén, hogy ha azt mondom, hogy a kire hivatkozom, bankügyekhez ért annyit, mint Falk képviselő ur: én Lucám úrra. az, osztrák nemzeti bank vezértitkárára hivatkozom, ki azon könyvben, melyet kibocsátott, szintén azon gyarló hibába esik, hogy maga is °/

0-onként számítja azon arányt, melyben az érczfedézethez képest a bankjegyek kibocsáttattak, Ha Lucáin urnák szabad volt °/

0-onként számítani az arányt: azt hiszem, nem követett el valami nagy baklövést Helfy, ha ő is °/

0-t vett számítása alapjául. Egyébiránt örvendek és Helfy is örvend azon, hogy Falk képviselő urnák alkalma nyílt azon tudományának kitalálására, mely szerint ő tudja, hogy nem percentuatió, hanem contingentálás utján 200 millióval többet adhat ki a bank. mint a mennyit tesz az érczalap. Helfy t. barátom azon nézetnek, azon aggodalomnak megezáfolására, miszerint a magyar bankjegynek disagiója lenne az osztrák bankjegy, vagy az államjegyekkel szemben, hivatkozik más államokra és azt mondja, hogy olaszországban hat és Németországban 33 bank működik, s egyiknek sincs disagiója és hogy ugyanez áll Amerikára és Scüweiczra nézve. Erre Falk képviselő ur felelni akarván, utóbb meggondolta magát és jobbnak látta nem felelni, azt mondván, hogy erre az előadó ur már ós kimeritőleg megfelelt. Ugyan hol felelt meg ? Ö ugyanis azt monda, hogy Németországban 'az egyes bankoknak jegyei nem mindenütt fogadtatnak el ugyan-