Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-295
28 29 ö. országos Uiés október 81. 1877. azon értékben. Tehát nem mindenütt; hiszen ha kiviszik a saját állam területéről: igen természetes, hogy disagiója lesz minden bankjegynek a világon, de ott, a hol a saját területén van, nincs disagiója semmiféle t bankjegynek egy más bankjegygyei szemben. És azt is elismerte az előadó ur, hogy ezen disagió igen csekély és '/»—2%-ig variál Olaszországban; sőt azt is elismeri, hogy ott egy bankjegynek a másik irányában disagiója nincs, noha mind kényszer forgalomra vannak alapítva; hanem azt mondja: igen, de kettő ezen bankok közöl rósz üzletet csinált. Hiszen rósz üzletet csinálhat nem kettő, de hat is. azért ez még sem bizonyítja azt, hogy a magyar bankjegynek disagiója lesz, s bármennyi csináljon is rósz üzletet, ez nem alterálja azt, hogy az általok kibocsátott bankjegyeknek egymás irányában disagiójuk legyen. (Igaz! ügy van! a szélső bal/dől.) Azután Falk képviselő ur azon búsul, hogyan fogja Magyarország Ausztriával szemben fizetéseit teljesíteni ? Helfy azt mondja, ha, a mint a bizottság jentése állítja, Ausztria nem fogadja el Magyarország bankjegyeit: igen egyszerű a dolog, mi sem fogadjuk el Ausztria jegyeit, hanem ugy fogunk irányában állani, mint minden más idegen állam irányában. Nohát azt mondja Falk, igen ám. de más államokban azon állam pénzével fizetnek. Ausztriában azonban ezt az osztrák nemzeti bank jegyei képviselik, tehát nekünk abban kell fizetni. Engedelmet kérek, Ausztriában nemcsak az osztrák nemzeti bankjegyei képezik a fizetési eszközt, hanem az államjegyek is, tehát mi nem vagyunk kötelesek az osztrák nemzeti bankjegyeiben, hanem legfölebb is államjegyekben fizetni: ez pedig egészen más; Falk képviselő urnák ezen ellenvetése tehát nem sokat nyom. Helfy képviselőtársam a bizottság ellenvetéseit czáfolván, azt mondja különvéleményében, hogy végtére igaz, hogy kényszerforgalmu bankot alapítani nem a legörvendetesebb dolog, hanem végre is ha kell olyat alapítani, miért volna az nehezebb a valuta rendezése előtt, mint a valuta rendezése után, hiszen a magyar bank nem állja útját a valuta rendezésének. Ezt Falk képviselő ur elismeri, s azt mondja, hogy ezt nem állította senki, hanem vannak sokan, kik azt mondják, hogy a valuta helyreállítása útjában áll a magyar bank helyreállításának, s hogy ezen valuta helyreállítása előtt a magyar bank felállítása, habár nem absolute lehetetlen, de mindenesetre veszedelmes. Ez komoly és fontos állítás; de a képviselő ur elfelejtő indokolni és bebizonyítani, épugy, amint a bankbizottság is a maga véleményében. Odadobja mint absolut igazságot és higyje el, akinek tetszik, s ne higyje el, akinek nem tetszik. Az ily dolgot be kell bizonyítani, hogy miként veszélyezteti a magyar bank felállítását, ha a valuta rendezve nincs. Aztán hivatkozik Falk képviselő ur Horn Ede auctoritására. Én sohasem indultam ki azon elvből, hogy de mortuis nil, nisi bene. Azért engem ez nem fogna vezetni e kérdésben sem. Hanem én tudom, mikor Horn képviselő ur a bankenquete előtt a maga véleményét előadta, és hallottam azon véleményt elejétől fogva végig, és olvastam a bankenquete által vezetett naplóban is. Azon vélemény csakugyan azt tartalmazza, hogy nem volna kívánatos Magyarországon egy oly bankot felállítani, mely készpénzben nem fizet. Igen; de ezt 1870-ben mondta, midőn minden áron azt vitatta, hogy a valutát rendezni kell és mikor a valutarendezés lehetséges is volt. Egészen máskép áll a dolog ma, midőn a jó gazdálkodás következtében odajutottunk, hogy mindennapi kiadásainkat sem bírjuk fedezni, annál kevésbé birunk oly nagy összeget convertálni, amennyi a valuta rendezésére szükséges volna. Horn tehát nem azt mondta, hogy a magyar bank felállítása a valuta rendezése előtt nem lehetséges; hanem azt, hogy nem kívánatos, és nem jó. 0 azt mondotta, hogy a valutát rendezni kell ós lehet is, mert az önálló magyarbank fölállításának Horn képviselő ur ép oly kevéssé volt ellensége, mint én, és Helfy t. barátom. Ügyének támogatására azt mondja aztán Falk képviselő ur, hogyha magyar auctoritás nem elég. mutat más auctoritást, kit a képviselő ur is elismert, itt van Maurice Block, és fölolvassa aztán a „Journal des Économist-ból" Blocknak egy tételét. Mit mond ezen tétel? Azt mondja, hogy a magyar bankkérdés, ha jól vagyunk értesülve, inkább egyéni ambitió, mint nemzeti hiúság által vettetett fel, most pedig politikai jellemet öltött. de semmiesetre sem sugalmazhatta azt Magyarország közgazdasági érdeke. Már méltóztassanak megengedni: hallott-e valaki széles e Magyarországon ily felfogást, hogy a magyar nemzeti bank egyéni ambitiónak kifolyása. Ki az, aki ambitionálta ezen bank felállítását: nevezzék meg ez embert, akinek egyéni ambitiója volt felállítani e bankot? Azt mondja, semmiesetre sem kívánja Magyarország közgazdasági érdeke. Ugyan mi miatt panaszkodtunk mi éveken át, 1869-től mostanáig ? Miért sürgette az országgyűlés, az egész ország mindig az önálló bank felállítását, ha nem az ország anyagi érdekeinek szempontjából ? Olyan embert, akinek ily felfogása van a magyar bankról, idézik, mint európai auctoritást a magyar parlamentben s azt kívánják, hogy ezt azután fogadja el az, akinek tetszik, akinek nem tetszik, ne. Azt mondja továbbá Block Móricz idézett munkájában : és miután a bécsi bank hajlandó a budapesti fiókintózeteket terjedelmes hatalomkörrel felruházni. Ugyan nem az volt-e a panasz, hogy nem hajlandó elég hatáskörrel felruházni. Ezt elismerte a bankbizottság, elismerte a bank-
