Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

26 295. országos ülés október 31.1877. gördítenek elébe akadályt. Ily fogásokkal élni, ily nagyszabású komoly vitában: nem tartom sem tiszteletreméltónak, sem a képviselőház becsületével és méltóságával megférheíőnek. Mert az ily érvelés felteszi azt, hogy a hallgatóság nem tudja felfogni a dolog valódi érdemét, vagy nem tanulmányozta az okmányokat, melyek előtte feküsznek; vagy ha tanulmányozta,, nem birja azokat felfogni, hanem elfogja hinni azt, amit ráfogásképen ellenfelünkre mondunk. Ezen modort részemről depreeálom és a mig ezt a modort akarják követni uraim: addig igen nehéz lesz a mi részünkről oly modort követni, a melyet ily gyülekezetben szükséges volna, hogy mindenkor követtessék. Azt hiszem, hogy politikai ellenfeleknél első feltétel és feladat az egymás iránti elismerés, loyalitás, megbecsülés. Ha ez hiányzik, akkor lehetetlen, hogy a parlamenti vitatkozás tisztességes kerékvágásban mozogjon. Hanem arra szükséges, hogy igenis ezáfoljuk meg az érveket, nézzünk szemébs egyenesen az érveknek, melyeket ellenünk felhoztak; de ne igyekezzünk elferditósekkel, ráfogásokkal elütni azt, amit alaposan megczáfolni nem vagyunk képesek. Helfy t. képviselőtársam egy különvéleményt nyújtott be. mely alaposan indokolva előadja azon álláspontot, melyet a mi pártunk azon vitában elfoglalt. Méltóztassék ezen különvélemény tételeit megczáfolni; de méltóztassék ezt ugy venni, mint ott Íratott és nem ugy. mint önök felteszik, hogy minő szándékkal íratott és mi értetik ott a sorok közt. Ha azt képesek megczáfolni, a nagy közönség bizonyosan fog ítélni a dolog felett, és megfogja ítélni: a kettő között melyiknek van igaza. Hanem ily ráfogásokkal, rágalmakkal élni. azokkal a dolgot elütni akarni, nem parlamenti eljárás. Ezt mondja a t. előadó ur: Helfy képviselő ur ugy okoskodik, hogy önálló független magyar jegybank felelne meg leginkább még a bizottság többségének nézete szerint is az ország érdekének. Jogunk ennek felállítására kétségbe nem vonatik. Ha felállítása lehetséges, más megoldási mód tekintetbe sem vehető. No már lehet-e ennél logikaiabb valami? Önök maguk azt mondják, hogy a legkívánatosabb mód ezen kérdés megoldására az önálló magyar jegybank; jogunkat ehhez senki kétségbe nem vonja, lehetőségét elismeri a bizottság, a bizottsági előadó s a kormány: ily körülmények közt, mi egyéb teendője lehet a magyar képviselő háznak, mint, hogy ezen bankot felállítsa; Magyarországnak s a magyar törvényhozásnak nem lehet feladata és érdeke egy más ország lakosainak érdekeit saját maga országának kárára legyezgetni; Magyarország képviselőjének feladata Magyarország érdekeit pódeni meg minden tekintetben s minden körülmények közt; miután pedig önök saját elismerése szerint Magyarország érdekei az önálló magyar bankot kívánják, ennek joga senki által kétségbe nem vonatik, ennek felállítása lehetséges: mivel indokolják önök tehát azt, hogy ne ez, hanem más történjék. Azt mondja a t. előadó ur: „Azt, vajon a felállítandó bank czóljainak meg fog e felelni, vajon az ország igényeit kifogja e elégíthetni; vajon a pénz-forgalmat biztos és meg nem zavarható alapokra fogja-e fektetni; vajon a képviselő ur által is előre látott rázkódtatás, mely a felállítás folytán be fog következni, csak múlékony lesz-e, vagy gazdasági életünkre hosszasan kiható : ezek mind oly kérdések melyekre Helfy Ignácz képviselő ur magának nem válaszol, mivel ezeket magához nem intézi." Engedelmet kérek, akkor a t. képviselő ur nem olvasta Helfy Ignácz t. barátom külön véleményét, mert annak második szakában, mindezen kérdések sorban tárgyaltatnak, mindegyikre meg van a felelet, s ha ez nem elégséges: méltóztassék azt mondani, hogy ezeket magához nem intézte, mert ezzel megelégedve nem vagyok, ha előttem fekszik a különvélemény, mely e kérdéseket tárgyalja s azokra megfelel. Ezen kérdések némelyikére a t. előadó ur és Falk Miksa t. képviselő ur reflectált is, s igyekeztek azokat megczáfolni s ez már helyes; hogy azonban ez mennyire sikerült, az minden egyes képviselőnek, ki erre fogja szavazatát alapítani, felfogásától függ s a nagy közönségtől, hogy a kettő közt melyik a jobb. Czáfolni ügyekszik a t. képviselő ur Helfy Ignácz t. barátom azon állítását, hogy ő azt mondja, hogy az államnak egyik kiváló jellege az, hogy pénzt ver és azt helyettesítő jegyeket bocsát ki s így szól; „Helfy képviselő ur ez alkalommal összezavarja a papír-pénzt a bankjegygyei, pedig a kettő közt igen lényeges a különbség, bár nálunk többen — sajnos — íel nem ismerik." Én bátor vagyok Helfy Ignácz t. barátom ebbeli állítását fentartani s azt mondom, hogy a pénzverés az államjoga. Ez nem folyik ugyan a dolognak természetéből, mert végtére is a pénzt épugy verheti az állani, mint akármely más magántársulat, s a közönség elfogadhatja azt annyi értékben, a mely annak tulajdoníttatik. De gyakorlatilag eddig legalább ugy volt, hogy a pénzt az állani verte, s azon garantia fejében, hogy ez a valóságos értéknek megfelel, az elfogadtatik. Ez áll ugy az érez-, mint a papírpénzre nézve, akár az állam, akár pedig valamely társulat bocsájtja ki, mikor előáll azon különbség, mely létezik a papirpénz és a bankjegy között, melyet a t. előadó ur szerint sokan összezavarnak.