Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-310

306 310. országos ülés november 23 1877. tötte el a kérdést, mint azt a mi javaslatunk teszi. Egyébiránt szigorúnak találja Helfy képviselő ur a eodexet a minimum szempontjából. Megvallom t. ház, hogy a mostani birói praxishoz képest az áttérés a minimumra, ha az élet, a mint mindenütt tapasztaltuk, a hol uj szigorúbb eoclex behozatott, — nem segítene, egy kissé rapid volna. Átalános már azon panasz, hogy bíróságaink tul enyhén Ítélnek. Ezen tul- enyhe ítélés, a mennyiben ugyan fenforog, részben annak tulajdonítandó, hogy az eljárás fölötte gyarló; de tulajdonítandó annak is, hogy bizonyos antagonismus van az első és a felső bíróságok között. Azonban haacodex ugy a mint van, életbe léptettetik a minimummal együtt, a bíróságok kétségtelenül kezdetben a minimumhoz fognak ragaszkodni, a minimumhoz igen közel fogják megszabni a büntetéseket, tán a rendkívüli enyhítést joggal is fognak számosabb esetben élni, mint a szigorúbb felfogás kívánná; de az iránt sínes kétségem, hogy nagy garantia van abban, hogy a bíró akkor, ha a minimum a törvényben benne van, indokolni tartozik, hogy miért tartózkodik a minimum átlépésétől, vagy miért szállott le a minimum alá, és a minimum oly tendentiát fog bíróságaink Ítéletében előidézni, mely a mai panaszok orvoslására vezet. (Helyeslés.) Attól is tartanak most bíróságaink, hogy börtöneink nincsenek oly állapotban, amely szükséges arra, hogy az elítélt fogoly ne" csak a szabadságtól, hanem egészségétől is meg ne fosztassák a büntetés által Es ez igen lényeges momentum, a mely a bíró lelkében arra hat, hogy a büntetéseket enyhébben méri ki itt, mint oly államban, hol teljesen kivitt börtönrendszer van. Ajánlom ezt ez alkalommal, nem a minister ur, hanem a t. ház figyel méhe. Börtöneink oly karban vannak, hogy statistikai kimutatás szerint háromezer fogoly tartatik, kinek számára a szakértők előre megállapított minimalis követelése szerint már sem lóg, sem hely nem létezik. Meg kell jegyezni, hogy azon szakértők, akik börtöneinkről nyilatkoznak, — (Egy hang baJfelöl: Hői f) Dr. Székely József közvéleménye a „Magyar Igazságügyben* — szakértőink — mondom — oly minimumokat állítanak fel, melyek igen messze hátramaradnak más államok e tekintetben felállított minimumától, minthogy nálunk, ha nem csalódom, csak 600 köblábat vettek fel egy emberre, a mi a levegőt illeti. Azért ajánlottam ezt a ház s nem a minister ur figyelmébe, mert a minsterium folyton erőlködik azon, hogy ez állapoton segítsen, de a ház sohasem szavazta meg a budgeíet oly mérvben, hogy európai minőségű börtönöket lehessen felállítani. Helfy ur politikai tekintetben támasztott nehézséget ezen javaslat ellen és a javaslat politikai határozni anyait a javaslat kortes részének nevezi. Én pedig azon szerény nézetben vagyok, hogy Helfy ur beszéde, mely a javaslat ezen része ellen mondatott, van kortes szellemtől áthatva. Mert ha objective vizsgálta volna a dolgot: lehetetlen, hogy tendentiát látott volna e részben, tendentiosus eltérést a javaslat különbeni szellemétől. Különösen az izgatást emiitette fel. Ha itt volna Helfy ur, felolvasnám jelen az 1848-iki XVIII. t.-cz.-nek illető szakaszát, mely az izgatást szintúgy határozza meg, mint a mostani javaslat, a nélkül, hogy eddig, bárminő tulkapás nyomára jött volna Helfy ur, ki az 1848-iki törvényeket a törvényhozás non plus ultrájának tekinti. Felolvastam volna még az olasz progettoból, melyről ő azt tartja, hogy az már törvény, de ón azt tartom, hogy az még csak javaslat, — a 140 §-t, mely az izgatás fogalmáról, az állam ós az állam amaz intézményei ellen, melyeket Helfy képviselő ur a mi javaslatunkban hibásan lát felvéve, ugyanoly módon állapítja meg, ugyanoly módon qualifieálja s bünteti. T. ház! nálunk az állami rend, az állami intézmények, az állami alkotmány, és az annaü garantiáit képező tekintély iránt egyátalában oly csekély a tisztelet: — a centrifugai, destructio elemek, (mint más helyen múltkor megjegyezni alkalmain volt), annyira túlszaporodnak, hogy e tekintetben még akkor sem'tehetnék kifogást a codex ellen, ha ezeket szigorúbban büntetné, szigorúbban fojtaná vissza, mint teszi. Egyébiránt Helfy képviselő ur leginkább attól tart, hogy az izgatásnak definitiójánál, annak concret felmerültével (mert szerinte a kormány fogja megítélni, hogy fennforog-e; — szerintem pedig a bíróság) fognak visszaélések történni. Ismétlem, hogy a hatalmak elkülönítése iránti fogalmak összezavartatnak, s hogy nem tudunk azzal megbarátkozni, hogy független bíráink vannak; (EUenmondások bedről) vagy legalább lehetnének, ha az illető felfüggesztési törvény hatálya megszüntettetik, s akkor nincs semmitől tartani. S ha mégis történik visszaélés : a törvényhozás megtett mindent annak megakadályozására s szándéka csupán azért szenvedett hajótörést, mert csak emberekkel számolhat, és ezek lehetnek csak hivatva a hatalmak kezelésére. Helfy képviselő ur a törvény tulszigorát azon intézkedésekből is következteti, melyek a kereskedői bukásokra nézve e törvénybe fel vannak véve. Azt mondja, hogy hiszen szerencsétlenségből is megbukhatik a kereskedő, és bukik is, és a bukások esztendőkre menő fogsággal büntettetnek; sőt ha mérleget nem készit, ezért is büntettetik. Helfy képviselő ur fel is olvasta az erre vonatkozó passust; de nem olvasta fel a §-t. egészen, mert ha szives lett volna ott kezdeni, a hol jogászok szokták kezdeni a törvény olvasását, akkor az első sorban azt találta volna, hogy a ki szándékosan, a ki megkárositási szándékkal teszi ezeket: az büntettetik; de, hogy az büntettessék, aki