Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-310

310. országos ttlés november 28.1877. 305 Hosszú seregéi; hozhatnám fel ez érveknek, melyek legalább is azt bizonyítják, hogy a codex­nek tervezetét kell ismernie annak, ki az eljárást akarja csinálni, hanem ebből nem következik az, hogy együttesen kellene tárgyalni: mert van szá­mos állam, mely büntetőtörvénykönyvét refor­málta, uj büntető törvénykönyvet hozott be és az eljárásra csak évek múlva ért rá. Ezen szempont­ból tehát. — eltekintve attól, hogy érv az ellen fel nem hozatott, — ón részemről nem tudok semmiféle motívumot találni, hogy ezen codex megalkotását csak egy perczig is késleltessük azért, mert eljárás még nincsen. Igaz, hogy aggályaink lehetnek arra nézve, hogy az eljárási tervezet talán nem fog oly alak­ban előterjesztetni, moly a juristákat már az első pillanatra megnyugtathatná, mert a büntetőtör­véuykönyv indokolásának 18. lapján oly tételt ol­vasok a büntető eljárásról, melyben az indokoló bizonyos apai büszkeséggel utal azon ideiglenes bűnvádi eljárási szabályokra, melyek semmi egye­bet nem tartalmaznak, mint hogy eddigi eljárá­sunkat, tisztán esetlegén alapuló gyakorlatunkat codificálják és legfőlebb megajándékoztak bennün­ket a vád alá helyezés, a Zwischen-Verfahren in­tézményével, mely azonban csak azt eredményezi, hogy a bírák a helyett, hogy egy ügyben egyszer Ítéljenek, ugyanazon ügyben 15-ször ítélhetnek. Remélem, hogy ezen Zwischen-Verfahren, mely­nek csak akkor van értelme, ha a vád alá helye­zés kérdésében más bíróság van hivatva hatá­rozni, és az érdemben ismét más bíróság, és így a collegiumok ellenőrzése foroghat fenn, ki fog onnan küszöböltetni. Meg vagyok győződve, hogy a mostani inquisitorius rendszer, — mert erősen benne vagyunk, — fel fog váltatni az accusatorius rendszerrel; meg vagyok győződve, hogy azon fonákság, mely abból áll, hogy az első bíróság a szóbeli közvetlen végtárgyalás alapján ítél és a felső bíróságok a közvetlen benyomás alapján és az elavult írásbeli eljárás szerint vizsgálják felül, meg vagyok győződve, — mondom hogy az elő­terjesztendő javaslatban ez kedvezően lesz meg­oldva ; de azon nézetben vagyok, hogy ma a napirendnek tárgyát nem képezi az eljárás, amiért is én ettől minden további megjegyzés nélkül eltekintek. Helfy Ignácz képviselő urnák második indoka az, hogy a codex nem felel meg a nemzet ge­niusának, a nemzet szellemének. Megengedi Helfy Ignácz képviselő ur, hogy a váltó- és kereske­delmi kérdések cosmopolitice is rendeztethetnek, hogy a váltó felfogása ugyanaz lehet Angliában, mint Magyarországon, vagy még tovább a kele­ten; hanem, hogy a büntetőjog elvei ugyanazo­nosak lehetnének, azt meg nem engedi. Én pedig bátor vagyok annak a szerény nézetemnek adni kifejezést, hogy a jónak és a rosznak elvei sok­KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. kai általánosabbak, mint egyes magánjogi vagy speciális jogi kérdések, hogy pl. a bányajognak vagy váltójognak egészen más követelményei le­hetnek ezen, vagy azon államterületen; de hogy a büntetőjog-kérdései, a jónak és rosznak kérdései nem volnának egyaránt beoltva az emberek szi­vébe mindenütt, ahol a civilizatiónak legprimití­vebb neme is jelentkezik: arra nézve semmi ké­telyem nincsen. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az éghaj­lati és lélektani viszonyok tesznek különbséget az egyes államok között. Talán nem olvasta Helfy Ignácz képviselő ur Speneert vagy Darwin azon kérdőpontjait, melyeket az összes, nemcsak civili­sált, hanem civilisálatlan államokban most jelen­leg élő, illetőleg néhány évvel ez előtt élt tudósok­hoz intézett. Talán nem olvasta azon feleleteket, melyek ezen kérdésekre adattak, melyek szerint lélektani tekintetben az emberek nagyjából, és főleg a jó és rósz fogalmaira és ezek kifejezésére nézve, — inert az volt súlypontja a tett kérdé­seknek, — mindenütt tökéletesen megegyeznek. Egyébiránt nem is akarom én félreérteni Helfy képviselő urat, nem akarok más értelmot tulajdonítani szavainak, mint a mi azokban rejlett, inert ő azt akarta mondani és ugy fejezte azt ki, hogy a magyar nemzet sajátságai nyilvánuljanak a eodexben, azon őserőt mutató sajátságok, me­lyek pl. a facultás resístendiben nyilvánultak. (Nyugtalanság a szélső baloldalon), ós ezt Helfy képviselő ur kifejtette azon idézetből, melyet ma­gából a törvénykönyvből felhozott, midőn azt mondotta, hogy a hatóságokkal szemben kifejtett erőszak tekintetében tulszigorunak látja a tör­vényt, mert azt is bünteti, ki a hatóságok köze­geinek ellenáll. (Közbeszólás a szélső balfelol: Nem azt mondotta!) En ugy halottam. (Zaj: Ugy volt!) Én bátor vagyok súlyt fektetni arra, hogy ezen kérdés körül, mely esetleg a magyar jo­gászgyülés körében is tárgyaltatott, a nézet abban összpontosul, hogy a felet nem szabad a hatósági közegek eljárásának birájává tenni. Elég ingatag és gyenge hasison áll nálunk az állami rend bi­zonyos végrehajtási stádiumokban. Ha mi ezen lázaságot megtáplálnék az által, hogy a félnek megengednők, hogy ha hozzá jön a végrehajtó, vagy az úgyis gyéren látható rendőrségi közeg: latolhassa, hogy hivatása körében jár-e el vagy sem'? azt hiszem, hogy lehetetlenné lenne téve a hatóságok működése ós én csak azt következtetem Helfy képviselő ur felszólalásából, hogy őt még mindig kisértik azon hordárok, kik ellenében ő, különben elismeréssel mondva, szintén nem éli a facultás resistendivel. (Derültség). Felolvashatnám itt a t. háznak az olasz — Helfy képviselő ur által annyira tisztelt — codex szövegét, mely tökéletesen olvan értelemben dön­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom