Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-310

302 310. országot; ülés november 23.1877. világ hihetetlennek tartott, ő törvénybe iktatta. Hogy aztán később más törvény hozatott, mint az igen t. előadó ur mondotta: én ezt nem a nyugati befolyásnak tulajdonítom. Vannak a nemzetek életében is visszaesések. Kétséget nem szenved az. hogy Kálmán idejében e tekintetben sokkal felvilágosodottabb volt a nézet, mint 1749-ben, a midőn visszaesés történt. Kétséget uem szenved, hogy az; 1843-iki codex sokkal, de sokkal liberálisabb ezen codexnél. Nyugati befolyás '? Nem. Mert visszaesés történt a nemzet szellemében, mert visszafelé megyünk, most a reactió útjára léptünk. (Helyeslés a szélső baloldalon) és azt, a mit akkor a rendi képviselet alapján alkotott tábla elfogadni nem akart, sőt önök annál sokkal roszabbat a népképviselet alapján összejött országgyűlés által kivannak elfogadtatni. Lehetne-e ez máskép, mint ugy, hogy visszaesés történt Magyarországon, hogy a szellem nem az többé, mely volt akkor, nem azon liberális, azon felvilágosodott szellem vezeti ma az országot, mely vezeté az 1843-iki rendi táblát. Ha vajon hasznos lesz-e ez a szabadságnak általában és a demokratiai elveknek V vagy valaha azt kell mondanunk, hogy azon alkotmány, melyet néhány százezer nemes ember századokon át tudott megóvni, ezen alkotmány akkor dől romba és elenyészik, mikor néhány százezer nemes ember azzal akarta az alkotmányt megerősíteni, hogy a nép millióira fektette annak fenntartását. Ha ez bebizonyodik, vajon hasznára lesz-e ez a szabadságnak, a haladásnak és a demokratia elveinek: annak megítélését a t. házra bizom. Hivatkozott az igen t. előadó ur a Tripartitum Tirocinium híres szerzője, Szegedyre, a ki szásznegyven esztendő előtt azt mondta : „Sperandum aliunde regis et regni auctoritate intra annos non multos praxim criminalem regni propriam legibus conformem eloboratum iri." Ha ő már ezt száznegyven esztendő előtt mondta: hogyan halaszthatnánk most száznegyven év után ezen codexnek elfogadását V T. ház! En megengedem, nem vonom kétségbe, hogy időről-időre voltak szaktudósok, a kik a codiíieatiónak szükségét belátták és kiemelték sokkal előbb Szegedynél. Lord Bacon Angolországban Erzsébet királynénak proponálta azt, hogy az angol törvény codificáltassék, mert azt monda: az angol törvény oly bonyolult, zavart és oly rettenetes halmazt képez, hogy abban eligazodni igen j nehéz, szükséges tehát, hogy codificáltassék. ez égető szükség, e nélkül nem lehet el lenni. Erzsébet királyné, ki abban a tekintetben igen bölcs J asszonv volt. hogy jó tanácsosokat választott ma- ! gának, nem döntött e kérdésben maga, hanem f megkérdezte a lord-kanczellárt; ez pedig azt mondta, ) hogy hiszen ehhez nem ért Bacon, és nem kell semmit sem csinálni : és elmaradt az angol codifieátió, elmaradt a mai napig ; pedig azért nem lehet mondani, hogy Angolországban az igazságszolgáltatás alantabb fokon áll, mint bánnék európai más államban. Angolország törvényei ép olyanok, mint a mi törvényeink. Alinak azok országgyűlési decretiumokból, országgyűlési törvényczikkekből, a melyek az idők folyama alatt évrőlévre újonnan alkottattak, a régiek néha eltöröltettek, néha nem, mint még most is számtalan törvény van, a mely elévült ugyan, de benne van a törvénykönyvben és nem árt senkinek. Én egyátalában nem mondom azt, hogy lord Baconnak nem volt igaza abban, hogy jobb vagy hasznosabb lenne codificálni a törvényeket, mint azon rendetlen állapotban hagyni, a melyben vannak : hanem kétségbe vonóin azt. hogy az mulhatlan kötelesség lenne, mert a nélkül meglenni nem lehet. Hiszen a tapasztalás mutatja, hogy most még háromszáz esztendő után is, — tehát nemcsak szásznegyven esztendő után Szegedy idejétől. — Angolországban az igazságszolgáltatás ép oly jó lábon áll, mint Európa bármely államában, habár nincs eodincatiója. Különben meg kell vallani azt is, hogy Szegedy mondása nem tanúsít oly mély lealázást. mint a minőt tanúsított például lord Baconnak megjegyzése, mert mikor Szegedy azt mondta: már akkor a praxis criminalis kidolgozás alatt volt. s azért természetesen azt hihette, hogy néhány esztendő alatt készen fog lenni. De ez még nem is az ő mondása, hanem csak annyiban az ő mondása, a mennyiben már mások belátták, hogy jó lenne az ilyen praxis criminalis. és ő mondta, hogy miután munkába vették, néhány év alatt életbe léphet, a mint életbe is lépett. Az igen t. előadó ur int bennünket az álphilanthropia ellen, a mely minden gonosztevőt beszámithatlan betegnek lát. Igen, az álphilanthropiától óvakodnunk kell, de azt mégsem szabad szem elől téveszteni, hogy a büntetés czélja nem a bosszúállás, hanem a büntetés czélja: a javítás; mihelyt ezt szem elől tévesztjük, eltévesztettük a czélt. Igaza volt lord Broughamnak, midőn azt mondta, hogy a bűnösök morális betegek, ennélfogva a börtönnek egy morális kórháznak kell lenni, a hol ezen betegek gyógyíttatnak. En nem mondom, hogy minden bűnös megfog gyógyulni, mert vannak gyógyithatlan betegek is, más kórházakban is; de oda kell törekedni és a büntető igazságszolgáltatás czéljának annak kell lenni, hogy ezen bűnösök javuljanak és a társadalom hasznos tagjai lehessenek. Az igazságügyminister ur előadásában azzal indokolta az 1843-iki codex el nem fogadhatását. inert azóta egy harmadszázad múlt el, és a tudomány nagyot haladt, de uj bűnök is keletkeztek, a melyek abban belefoglalva nincsenek. Hát bele