Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-310

810. országos ülés november 23. 1877. 295 vei keli birnia épugy Londonban, Berlinben, Frankfurtban, mint Budapesten, másként ezélja elérve nincs, s ennél kevés tekintettel is lehet a törvényhozó az ország speciális viszonyaira; de büntetőtörvénykönyvet átvenni nem lehet, s itt kölcsönvenni sem lehet. Igenis lehet hasznositni azt, amit külföldön látunk, de ennyit átvenni, mint e javaslatban történik, és egyszerűen alkalmazni egy más országra: ez lehetetlen. Itt dönt mindaz, ami egy nemzetből individiumot csinál; a büntető törvénykönyv alapja a lélektan, ez pedig változik a társadalom különböző conditiói, különböző alakulásai szerint. Olaszországban nagy figyelemmel kisérték, hogy mi történt Európaszerte a büntetőjog terén, de nem áldozták fel a magukét. Azt fejlesztették, büszkeséggel mutatnak reá. Mit teszünk mi ? Hosszú, évek után létrejött egy magyar büntető törvénykönyvi javaslat. Azt vettük talán alapul, hogy azt átalakítsuk, s kihagyjuk abból azt, ami elavult, s hozzátódjuk azt, a mit az újkor szükségesnek tüntet fel ? Nem, hanem készítettünk egész ujat, mellőzve mindazt, amit ezer éven át Magyarország bírái összegyűjtöttek; mellőzve a Corpus Jurist egészen, mintha az sohasem létezett volna; mellőzve azon ítéleteket, melyeknek némelyike nagy hirre vergődött világszerte. Hallottam a t. előadó urnák, kiről nem lehet tagadni, hogy hazánkban a büntetőjog-tudományának legfényesebb képviselője, szép beszédét, s ámbár alig osztozom egyegy nézetében, még is élvezettel hallgattam őt. Látszik, hogy kisujjában bírja az európai büntetőjog tudományát, s ő mindenről beszélt, csak Magyarország ezred éves büntetőjogáról hallgatott. Mondom, nem fogadhatom e javaslatot ezen főoknái fogva, melyet hosszabban lehetne fejtegetni, de felesleges. Kimondotta maga a t. előadó ur, hogy a törvényeken kell, hogy rajtok legyen a nemzeti szellem, a nemzeti jelleg bélyege. Remélem. hogy senki sem fogja merni állítani, hogy ez magyar törvénykönyv; mert ez nem egyéb, mint az 1867ben Bécsben készült „Strafgesetzbuch über Verbrechen und Vergehen." (Ellen-mondások.) Lesznek talán, kik egyes részeket fel fogják olvasni az államtitkár urnák. Ez a másik ok, hogy miért nem járulhatok én a törvényjavaslathoz. Peregrino Bossi, a kire a t. előadó ur is hivatkozott tegnap, könyve bevezetésében beszélvén egy jó büntető törvénykönyv kellékeiről, azt mondja: „Egy büntető törvénykönyv kell, hogy megfeleljen első sorban azon nemzet jellemének, a melynek szolgálatában áll, hogy másodszor összeütközésbe ne jöjjön a népnek erkölcsi érzületével; mert ha a nép nincs meggyőződve arról, hogy helyes erkölcsi alapokra van fektetve a büntető törvénykönyv — már t. i. az ő fogalmai szerinti helyes alapokra, — nem lehet alkalmas azon nép számára. És befejezésül azt mondja: „Per far un buon codice, ci vogliono due cose: una mente serena e un cuore sensibile. Vagyis: Jó codex készítésére szükséges világos ész és érző sziv. Én találok ezen codex-ben igen sok észt, habár az nem eredeti — de mindegy akárkié — észt mondom találok, hanem érző szivet nem találok benne. Tulszigor vonul az egész codexen veres fonalként végig. Mindent szigorítani; ez volt főteendője. Szigorít mindent ugy, hogy nem habozom kimondani, hogy ez a régi törvényekhez képest határozott visszaesést jelez, tehát nem haladást. Visszaesést jelez, mondom, azon tulszigor, a mely benne több helyen kifejezésre jut. Én csak néhány részletet fogok idézni; hivatkozni fogok azonban magára a minimumra is, a melyre már más szónokok is reflektáltak. A minimum mindenesetre szigorítja a törvényt, nem csak szigorítja, de ónsulyt rak a bíró lelkiismeretére. Jól tudom én, hogy ez a minimum most már valamennyi európai eodexben el van fogadva ; de ez nem elegendő ok: mert minden nemzet saját jelleméhez és saját múltjához alkalmazva kénytelen törvénykönyvét szerkeszteni. Láttuk például, hogy Toszkana, daczára annak, hogy a halálbüntetés körülötte mindenütt meg volt a világon, nem restelte a halálbüntetést eltörölni. Én előttem nem elegendő ok az, hogy arra hivatkoznak, hogy Európában mindenütt meg van a minimum. Mutassanak nekem oly országot, hol ezer éven azt szolgáltattak igazságot codex nélkül? Hiszen .ilyen nagy múltra csak kell tekintettel lenni és nem lehet megengedni, hogy azon bíró, a ki magába szivta azon előbbi elveket és a maga lelkiismerete szerint itélt: most egyszerre, átmenet nélkül sokkal szigorúbban Ítéljen, mint itélt eddig, és hogy azonkívül ne legyen neki azon szabadsága, hogy teljesen lelkiismeretének sugallata szerint ítéljen. Kérdem hát, igazságos ez '? Meglehet, hogy lassanként elő lehet ezt készíteni, de egyszerre átvenni ilyen szigort nem lehet, s nem lehet megfosztani a bírót annak lehetőségétől, hogy egészen odáig menjen a büntetés kimérésében, meddig lelkiismerete sugalja. Ez nem helyes. Némelyek tagadják, hogy ezen törvény szigorú. Én nem fogok belőle egyes részieteket idézni, hanem csak néhányat, amiből az irány kitűnik, így például tudvalévő dolog, hogy hosszú évek óta foly a vita a büntető jog terén két tábor között a törvényes hatóságok ellen elkövetett büntettek iránt. Vannak s ezek természetesen a német iskola hivei, a kik azt állítják, hogy ha valaki a törvényes hatóságok, vagy azok kiküldöttei ellen