Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
288 109. orwágos VIéf november 28, 187?. hogy az általános vita még ma be fejeztessék, részemről eleget fogok tenni, minél rövidebben és szabatosabban szólandó a szőnyegen forgó törvényjavaslathoz. Tehetem ezt annyival inkább. mert t a jelenlegi tanácskozásban magam sem fektetek nagy súlyt az általános vitára, hanem azt vél • .i, hogy e tanácskozás feladata, t. i. az ezen c !ex szövegezésében netalán szükségeseknek mutatkozó módositványok tétele: csakis a részletes vita keretében kereshető helyesen, és oldható meg sikeresen; ugy hogy részemről nagyon is sajnálnám, ha ezen tárgyalások folyamában is követné azon csaknem hagyományos szokását a t. ház. melynél fogva minálunk az általános tárgyalások rendszerint fajdalom igen terjedelmesek és hangzatosak, de épen nem nagyon mélyrehatók ; ellenben azután az ügyek részletes vitatásánál rendesen érezhető, hogy kifogyott a ház ideje, türelme, a szónokok figyelme és az ügy iránti érdeke és buzgalma, a mi alapos és lelkiismeretes latolgatásoknak nem épen kedvező. Ha ennélfogva a mai igénytelen felszólalásomnak a lehető legszűkebb korlátokat fogom szabni, és érintésétől azon fontos elveknek. melyek a codex általános részében befoglalvák, óvatosan fogok tartózkodni: bátor leszek a részletes vitában a t. ház becses ügyeimét ós türelmét annál gvakrabban igónvbe venni. Szorítkozván tehát a legrövid fejtegetésére azon mozzanatoknak, melyek itten szükségképen fel említendők, mindenek előtt e codexnek átalános alapjául szolgáló sarkalatos elvével, az „egyesítési elvvel 1 ' szemben ki kell jelentenem, miszerint őrömmel és elégtótette! üdvözlöm és pártolom ,-:'.!, hogy azon bűntetőjogi, elv lett elfogadva és keresztülvive. a mely szerencsésen kikutatta és egyesitette azon örök valóságokat, melyek egyrészt a büntetőjogi materialismus, az úgynevezett hasznossági rendszerben ós másrészt a büntetőjogi transseendentalismus, az igazságossági rendszerben rejlenek. Külömben ezen elv annyira el van ismerve ugy a tudományban mint az ujabbkori törvényekben, hogy fölösleges kifejtésére vagy elismerésére egyetlen egy szót is mondanom. Helyeslem továbbá a javaslatnak azon elvi felfogását, melynél fogva a bűntények nem annyira bizonyos egyének, bizonyos magánemberek sértései, hanem rendesen első izben az állam ethicai alapjának: az állami jogrendnek háborgatásait veszik figyelembe, melyek rendszerint ex officio üldözendök. Csak azt kell hibáztatnom e téren, hogy a javaslat nem* tárgyalja rendszeresen ós következetesen azon kivételeket, melyek megállapitvák ezen általános szabály alól-, a mennyiben ezeknél a bünfenyités itt „kívánatra" ott „indítványra", amott „felhatalmazásnál fogva" történjék és némelykor beszüntethető a sértett fél által, némelykor pedig nem. — anélkül, hogy azon megkülömböztetós fel volna állítva ós keresztül vive, melyet a tudomány és a német Codex. úgymint az austriai javaslat az „Antragsdeliet" ós a „Privatdelict' : között statuálnak. De erre a részleteknél fogok bővebben reflectálni. Tökéletesen osztozom továbbá a t. előadó ur azon nézetében, hogy helyes a bűntények azon hármas felosztása, melyet a francia Oode pénal példája szerint csaknem minden európai törvénykönyv magáévá tett: de ép ezért nem foghatom fel a ministeri és bizottsági javaslat azon logikáját, melynél fogva elfogadják a hármas beosztást, de mégis csak két büntényi nemet csak a bűntetteket és a vétségeket tárgyalják e javaslat keretében, ós mellőzték a kihágásokat. Erezte a t. előadó ur . hogy ezt kellene indokolni-e: de amit tőle hallani volt szerencsém: eziránt épen nem elégített ki még engem; hallottam igenis, hogy a kihágások ós az egy óbb bűntények közt „lényeges"' külömbségek léteznek. Megvallom, hogy nagyon kíváncsi voltam a tudós előadó úrtól ezen „lényegesség'- fejtegetését hallani : de csalatkoztam ezen várakozásomban, mert az előadó ur beérte azzal, hogy a külömbséget lényegesnek nevezte, érveket azonban felhozni ezen állítása mellett — agy látszik — nem volt képes. Mert érvül csak ugyan még sem akarta talán tekintetni azon további állítását, hogy azon átalános elvek, melyeket a codex első része tartalmaz, nem mind ős nem mindig alkalmazhatók a kihágásokra. Mert. tessék megfontolni, hogy ugyanez áll. ámbár korlátoltabb mérvben a vétségekről is, — például csak utalom a kísérlet és a dolus elveire — annélkül. hogy a vétségeket ezért szintén ki akarná zárni e codex keretéből. Eszerint tehát a külömbség nem annyira qualitativ mint quantitativ és ép ezért szerény nézetem szerint nem épen oly roppant lényeges. A ministeri indokolás a codex ezen korlátoltsága igazolásául hivatkozott más törvényhozások példájára, de vajmi keveset talált és ezek közzé sorolta szerencsésen az osztrák javaslatot is, melyről pedig teljességgel nem áll. hogy szinte csak a bűntetteket és vétségeket tartalmazza. Az igazságügyi minister l87H-ban, midőn indokolását beterjesztette, talán mégis azon helyzetben lehetett, hogy ismerje az Austriában 1874-ben közzétett büntető törvénykönyvi javaslatot, és meggyőződjók arról, hogy ez, a német büntető-Codex példáját követve, a kihágásokat is tartalmazza. Mindennélfogva a kihágások mellőzése mellett felhozni igyekezett indokok nem épen erős lábon állanak, ugy hogy részemről talán nem merészség, ha kijelentem, hogy én helytelenítem a kihágások mellőzését és a javaslatnak eziránti korlátolt voltát.
