Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
309. országos ülés november 22. 1877. 239 A büntetési rendszert, melyről a eodex első részének egy különös fejezete intézkedik s mely ennélfogva ex thesi a részletes vita kellő helyén tárgyalandó, e helyen csak annyiban kívánom érinteni, a mennyiben a büntetések nemétől és kimérésétől függővé tétetik a javaslatban a bűntények genericus kathegorizálása, azaz, azon kérdés döntése, hogy egy concret bűntény büntett-e vagy vétség. Én e helyen csak azt kívánom kijelenteni, hogy egészen eltekintve a halálbüntetéstől, helyeslem a szabadságbüntetések négyes beosztását, és helyeslem továbbá azon. külömben a német eodex és az austriai javaslatból átvett elvet, hogy azon bűntény, mely halállal, fegyházzal börtönnel vagy öt éven túli államfogliázzal fenyíttetik : bűntettnek ; az egyéb e javaslat keretébe tartozó bűntény pedig vétségnek tekintendő. Csak azt nem helyeselhetem, hogy a német jjbüntető oodex ezen elve nálunk az alkalmaztatásban el lett ferdítve, a mennyiben ezen javaslat szerint a bűntény-minősítésére döntő ismérv nem azon büntetés legyen, melylyel maga a törvény fenyeget, hanem azon büntetési kimérés, melyet a biró az ítéletében kiszabott. Helytelenítem tehát, hogy a büntetőtörvényben foglalt büntetési kiszabás objectiv és abstract ismerve helyett nálunk azon snbjectiv és eoneret mérő azon büntetés, melyet a biró az individuális eset történetes körülményei szerint szabott: irányadó legyen a tett minősítésére a bűntény genericus kathegorizálására. Mert e szerint történhetnék, hogy olyan bűntény, melyet objectiv isinervei szerint minden ember súlyos bűntettnek tekint, mégis a törvényszék által vétségnek jelentetik ki, mert a biró csak a vétségi büntetést tartotta reá alkalmazandónak az individuális könyebbitő körülményeknél fogva. Látom, hogy fejét csóválja az igazságügyi minister; tehát példával kell szolgálnom, ámbár ezt az átalános vita keretébeír kerülni óhajtottam. Tessék azon esetet képzelni, hogy többen megtámadnak egy embert, hogy azt súlyosan meg sértsék, és meg is ölik ezen embert; ezen esetre a javaslat 308. §-a 3 évig terjedhető.börtönt szab, úgyhogy a tett, ha a törvényben kimondott büntetés objectiv ismerve nálunk is alkalmazandó volna, bűntettnek minősítendő. De a biró ezen tettre, könyebbitő körülményeknél fogva fel van jogosítva börtön helyett fogházat szabni, és igy ha nálunk az ítéletben és nem a törvényben kimondott büntetés a minősítésre alkalmazandónak marad, ezen súlyos bűntény nálunk eoneret esetben csak vétségnek volna tekintendő — a mi nagyon megingatná a közönség jogi fogalmait, és azon téves felfogásra terelhetné, hogy emberölés külömben nem olyan súlyos tett, mert maga a bíróság csak vétségnek jelentette ki. Bgyébbiránt épen a t. előadó urnák hálával tartozom, mert mai jeles és fényes beszédében KÉPV.H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. ! épen ő szolgáltatott két kijelentésével tanulságot. mely ezen iránti nézetem mellett harczol. Azt monda: hogy „van mindem bűnténynek objectiv ; jellege" és továbbá „tárgyi tényálladéka \ x an a ; bűntettnek". No hát remélnem kell. hogy a tudós előadó ur, ha már ezen meggyőződésben van, ezekből a eonsequentiát is le fogja vonni és nekem segédkezet fog nyújtani azon törekvésemben, hogy a bizottsági előterjesztés ellenében, azon elvet érvényre jutassam, miszerint a bűntény jellegezésóre és minősítésére csakis azon objectiv ismérv lehet irányadó, mely a törvényben megállapított büntetési kimérésben rejlik. A mit a büntetések maximum és minimum közti korlátoltatását, és különösen a minimum kitételét illeti, csak azt mondhatom, hogy helyesnek és nélkülözhetetlennek tartom; külömben az. a mit ugy a ministeri indokolás, mint a. t. előadó ur beszédében a minimum meghatározásának védelméül mondatott, oly kimerítő és oly alapos, hogy csak időpazarlás volna egyetlen egy szót még hozzá tenni. A mellékbüntetésekről és különösen a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséről csak egyetlen egy rövid megjegyzést kívánok tenni ós csakis azért teszem, mert az előadó ur nekem oly érdekes mondattal szolgált, hogy háládatlanság volna azt mellőznöm. Ugyanis azt monda, hogy a biró is mint minden ember a barátság, a pártállás hatályának ki van téve." Ha ez álLj***' ós én megvallom, hogy volt igazságügyérünk és jeles tanárunk iránti mély tiszteletem kényszerint engem ezen legilletékesebb helyről mondott szónak teljes hitelt tulajdonitanom, — ha ez áll mondom, — akkor kénytelen vagyok kérdezni: hogyan lehet, hogyan szabad azon bíróra, a kiről hallottuk, hogy a barátság, tehát, az ellenségesség is, és a politikai pártállás hatásának ki van téve, hogy bízzuk annaK a meghatározását, hogy a törvényben megállapított felfüggesztése a politikai jogok gyakorlatának alkalmasztassék-e a eoneret esetben vagy sem'?! Nem lehetne-e, nem kellenne-e félnünk, hogy a biró azon felfüggesztést nem fogja alkalmazni, ha a tettes politikai nézeteiben osztozik; de minden esetre el fogja rendelni, ha a tettes politikai működése nem kellemes a bírónak, vagy annak, ki a kinevezett és függő birón felül áll?! Veszélyes és két élű fegyver volna ezen diseretionális hatalom. Én óva intern Önöket!! A tisztelt előadó ur maga máma nagy elégtétellel kimondta: „európaszerte véget vettek a prudens judicis arbitriumnak"; osztozom ez elégtételében és csak arra bátorkodnám őt tiszteletteljesen felkérni: szíveskedjék velem együtt hatásos szavát arra nézve felemelni, hogy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése körül is 37