Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-309

309. országos Hlís november 22.1*77. 285 Elismerem, hogy az előttünk fekvő javaslat rendszerében, beosztásában a büntető cselek vények fogalmainak meghatározásaiban, ós súlyuknak mérlegelésében nem áll mögötte a legfejletteb európai eodexeknek. Elismerem azt is. hogy azon óriási anyagnak, melyet a tudomány ujabb fejlődése e téren felhalmozott: lelkiismeretes felhasználásával készült és nem hagyta figyelmen kivül speciális hazai viszonyainkat sem. S midőn ezt teljes elismeréssel kijelentettem volna, áttérhetek felszólalásomnak tulajdonkópeni tárgyára. Én t. ház, kötelességemnek ismerem már most, az általános vita elején jelezni azt, hogy nézetem szerint szükséges leend az előttünk fekvő törvényjavaslatnak két fontos, mondhatnám elvi módosítása. Értem e módosítások alatt a halálbüntetésnek és a szabadságbüntetések minimumának eltörlését. Szükségesnek tartom és óhajtom ezt t. ház azért, mert nekünk nem szabad leszálluunk azon magaslatról, a melyre 1843-iki büntetőjavaslat nagynevű ós mély belátásu szerzői hazai viszonyaink igényeinek teljes, alapos ismerete mellett emelkedtek. (Helyeslés.) Óhajtom azért, mert meggyőződésem szerint a halálbüntetés fenntartása nem egyéb, mint a középkori büntetőjogi világnézietnek. mely a jus talionisbam nyert kifeje • zést, egyetlenegy ós épen legvisszatetszőbb alakjában, az állami gyilkosság formájában való átplántálása a modern jogélet terére, és a melynek alkalmazása szükségképen megkívánná azt, hogy például a súlyos testi sértés elkövetője az állam általi súlyos testi sértéssel, a lopás elkövetője az állam általi meglopással büntettessék. Óhajtom a szabadságbüntetések minimumának mellőzését: mert meggyőződésem az, hogy ez fiagrans ellentétben áll az emberi természet örök és meg nem változtatható törvényeivel; mert igen sok esetben a legfájdalmasabban, legsúlyosabban érzett kényszerhelyzetet teremti a bíróságokra nézve, és sok esetben lehetetlenné teszi a bűncselekvények legigazságosb criteriumának, a bűncseíekvények erkölcsi motívumainak helyes alkalmazását. Ámde ezen kérdésnek bővebb megvitatása nem az átalános vita, hanem a részletes tárgyalás körébe tartozik; és én részemről ezúttal csak annyit jegyzek meg, hogy a büntetési minimum megtartása részünkről oly bizalmatlanság volna független bíróságaink irányában, a minőt a 43-ki büntetőjavaslat tényezői nem tartottak indokoltnak az akkori birák irányában, a kiknek bővebb jellemzésétől ezúttal tartózkodom. Független bíróságokat említettem, t. ház, és ezzel áttérhetek felszólalásomnak második tárgyára. Én ugyanis határozottan óhajtom, hogy az előttünk fekvő büntető-törvényjavaslat törvényerőre emelkedését az első folyamodásu bíróságok felfüggesztett függetlenségének visszaállítása előzze meg. Mert valóban elszomorító dolog lenne, hogy a midőn egy organikus büntetőtörvényt alkotunk; ugyanakkor fenntartsuk bíróságaink desorganisált állapotát; hogy épen akkor, midőn a büntetőtörvény által akarunk korlátot szabni a birói önkénynek : ugyanakkor a bírákat magukat továbbra is a politikai hatalom önkénye alatt hagyjuk. Én annyira lehetetlennek tartom ezt, hogy teljesen megvagyok győződve, miként az igazságügyminister ur az e kérdésben hozzá intézett interpellátióra kielégítő vláaszt fog adni és biztos kilátásba fogja helyezni a birói függetlenségnek még ezen országgyűlés alatt leendő visszaállítását, a mi, ha nem történnék meg: én részemről előre kijelentem, hogy kötelességemnek fogom ismerni a házat a szükséges intézkedés megtételére más formában felkérni. Addig is azon reménységben, hogy a részletes tárgyalás folyamán ezen büntetőtörvényjavaslat fel fog emeltetni, vissza fog helyeztetni a 43-iki büntetőjavaslat magas színvonalára : azon reménységben, hogy ezen büntetőjavaslat törvényerőre emelését meg fogja előzni a bíróságok felfüggesztett függetlenségének még ezen országgyűlés alatt leendő visszaállítása : elfogadom ezen javaslatot a tárgyalás alapjául. Elfogadom annyival inkább, mert teljes meggyőződésem az, hogy bármiként fog a történelem ítélni ezen országgyűlés alkotásai fölött, ezen egy alkotását a jelen törvényhozásnak mindenesetre érdemei közé fogja számitani. (Helyeslés.) Elfogadom a törvényjavaslatot. Hosztinszky János: T. ház! Midőn ezen nagyfontosságú törvényjavaslatnál felszólalok, mindenekelőtt őszinte örömömnek adok kifejezést a fölött, hogy annyi viszontagság után végre sikerült odáig vinni a dolgot, hogy egy rendszeres büntetőtörvénykönyv megalkotásához komolyan hozzáfoghatunk. Az örömnek ezen nyilt kifejezése, azt hiszem, annál jogosultabb, minél szilárdabb azon meggyőződésem, hogy a büntető anyagi jog-törvénykönyvünk megalkotása után meg fog alkottatni — még pedig lehetőleg rövid idő alatt — a büntető törvénykönyvnek alaki része, mely a büntető eljárást szabályozni fogja. — és a rendőri törvény. De ha ezen országgyűlés csak a büntető anyagijog törvénykönyvét fogja is megalkotni: ez által is törvényhozási működésének egy maradandó emléket fog hátrahagyni, mely annál becsesebb lesz, minél bizonyosabb az, hogy az ország közvéleménye többször sürgette, az országgyűlések többször megkísértették egy rendszeres büntetőtörvénykönyvnek megalkotását. — de annak megalkotása eddig egy törvényhozásnak sem sikerült. De felszólalok azért is tisztelt ház, hogy büntető jogszolgáltatási intézményeinknek jelen állapotát sa-