Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-294

22 294. országos ülés október 30.1877. saját érdekeinek megfelelőleg egy készpénzfizető bankra ruházhatja, e fölött semmi kétség sem fo­roghat fönn. Sajnos, hogy hazánk pénzügyi ós politikai tekintetben nincsen e kedvező helyzetben; én. ki az ausztriávali vám- és kereskedelmi szövetség megkötését óhajtom, ós annak megújítását hazánkra a jelen körülmények között is kívánom, ha nem is egészen azon irányban, aminthogy az történni fog, megvallom, hogy sohasem voltam híve azon áramlatnak, mely jelen rendezetlen pénzügyi vi­szonyaink között egy önálló magyar bank létre­hozatala által vélte eme kérdés megoldását elérni. Mert őszintén szólva, ezt a valuta rendezése nél­kül kivihetőnek nem tartom ós ezt a pénzügyi ós politikai bonyodalmak kutforrásának tekinteném. Sőt még tovább megyek. Feltéve, hogy a valuta rendeztetnék és a forgalomban levő állam­jegyek az állam két fele közt bizonyos arány sze­rint megosztva, convertáltatnának és a 153 mil­liós, függő államadósságunk consolidáltatnók és akkor állíttatnék fel egy készpénzfizető jegybank: még akkor is addig, míg Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződésünk fen áll, még a monarchia két felében pénzegység léteznék, agricol államunk sajátságainál fogva, melyben a termelés és fogyasz­tás kellő arányban nincsen, igénytelen nézetem szerint egy oly kísérlet lenne, mely fizetési mér­legünk kedvezőtlen voltánál fogva egyrészről, más­részről a hitelnek, az államszükségleteinek fedezé­sére folytonos kényszerű igénybe vételénél fogva kiszámithatlan károk és bonyodalmak előidézésére engedne következtetni, miért is ehhez még akkor is részemről hozzá nem járulhatnék. Mert a helyre­állitott valuta daczára az állam két felének bank­jegyei között a tulfél pénzügyi és közgazdasági kedvezőbb állapotánál fogva és kereskedelmi mér­legünk passivitása következtében semmi biztosíték sem létezik, hogy a kibocsátandó magyar bankje­gyek az árfolyam hullámzásának lévén kitéve, a di sági ótól meg lennének óva. Ezen tekinteteknél fogva és főképen azon in­dokból, mert az első előfeltétel megoldásához, t. i. a valuta helyreállításához a legkisebb kilátás sem kínálkozott az utolsó három óv alatt, fölötte cso­dálkoztam, sőt megmagyarázhatatlannak tartottam. hogy a t. kormány éveken át egy önálló magyar bank létesítését helyezte kilátásba, és hogy midőn ennek igazgatása körüli differentiák miatt egyidő­ben lemondott és a magyar bank létrehozatala iránt a felelősséget magáról teljesen elhárította és azt a parlamenten kívül álló legyőzhetetlen aka­dályokba ütközőnek állította oda egyszerre; pedig tudnia és ismernie kellett volna eme kérdés ily­képeni megoldásának pénzügyi és közgazdasági nehézségeit, fel kellett volna tárnia nyíltan és őszintén már elejétől kezdve, hogy a valuta ren­dezése nélkül egy önálló magyar bank létesitése lehetetlenség. És miért? Azért, mert eltekintve a kivitel módozataitól és nehézségeitől, nincs és nem volt europaszerte oly szolid bankár eonsor­tium, mely ennek létesítésére előadott körülmé­nyeink között vállalkozott volna. Es kérdem a t. kormányt, ki mindezeket igen jól tudja: volt-e e részben szolid ajánlkozója ? mert felteszem, hogy amidőn a magyar bank létesítését annyira előtérbe tolta és kilátásba helyezte, és ámbár teljes biztos­sággal előreláthatta, hogy erre segédkezet nyúj­tani az osztrák nemzeti bank hajlandóságot ma­gában érezni nem fog: hogy akkor legalább kö­rültekintett önmagának tájékozására ós ily vállal­kozók esetleges megnyerésére törekedett. Falk Miksa igen t. képviselőtársam kitűnő, szakértői beszédében, ámbár az elmélet tételeiből bizonyította is be a valuta rendezésének nélkü­lözhetetlenségét az önálló bank létesítésére, és ebben a t. többség közheh^eslésével találkozott; de elmellőzte illustrálni a t. kormány eljárását, mely bár jól tudhatta ezen utóbbi éveken át a valuta helyreállításának pénzügyi nehézségeit, mégis mind­eddig az önálló bank illusióiban ringatta volt a nemzetet. {Helyeslés a középen és a baloldalon) Egy bankegyezmény czélja nézetem szerint nem lehet más, mint hiteligényeink kielégítését lehető­leg biztosítani, másrészt közjogi állásunknál fogva hazánkat megillető befolyásnak legalább részbeni érvényesülésére törekedni; mely befolyást pénz­ügyi érdekeink szempontjából a bank igazgatására gyakorolni, jogosan hivatva lehetünk. Es megfelel-e ez egyezmény eme követelmé­nyeknek? (Halljuk l) Ami az első követelményt illeti, az 50 millió minimál összeg dotatió megál­lapításában talál kifejezést, mely a sza kértők di­vergáló nézete daczára, hogy előreláthatólag szük­ségleteinknek megfelelni nem fog, ha iparunk és forgalmunk emelkedendik: e nézetemmel nem sok ellenvetésre fogok e házban találkozni. Miután 1875-ben, midőn a bankacta felfüggesztése már érvényben nem volt, iparunk és kereskedelmünk pangásban volt, már akkor is meghaladta a ma­gyarországi szükséglet eme összeget ugyanakkor, a midőn egyes magyar intézetek ós firmák az osztrák nemzeti bank által külön speciális hite­lekben részesittettek Bécsben 10 — 12 millió forint erejéig. Vagy ha szemügyre veszszük a magyar be­folyás érvényesülését a bank igazgatására, azt annak valódi értékére kell redukálnunk. Már a főtanács összéalakitása és hatásköre, melynek a banküzlet minden momentosus részében az intéz­kedés fenn van tartva, azt találjuk, hogy kezdve az escornpteláb megállapításától a censorok elleni vétójog fentartásáig, és az egyes czégek hitelének megszabásáig, sőt az itteni hivatalnokok kineve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom