Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-294

22 294. országos ülés október 30.1877. saját érdekeinek megfelelőleg egy készpénzfizető bankra ruházhatja, e fölött semmi kétség sem foroghat fönn. Sajnos, hogy hazánk pénzügyi ós politikai tekintetben nincsen e kedvező helyzetben; én. ki az ausztriávali vám- és kereskedelmi szövetség megkötését óhajtom, ós annak megújítását hazánkra a jelen körülmények között is kívánom, ha nem is egészen azon irányban, aminthogy az történni fog, megvallom, hogy sohasem voltam híve azon áramlatnak, mely jelen rendezetlen pénzügyi viszonyaink között egy önálló magyar bank létrehozatala által vélte eme kérdés megoldását elérni. Mert őszintén szólva, ezt a valuta rendezése nélkül kivihetőnek nem tartom ós ezt a pénzügyi ós politikai bonyodalmak kutforrásának tekinteném. Sőt még tovább megyek. Feltéve, hogy a valuta rendeztetnék és a forgalomban levő államjegyek az állam két fele közt bizonyos arány szerint megosztva, convertáltatnának és a 153 milliós, függő államadósságunk consolidáltatnók és akkor állíttatnék fel egy készpénzfizető jegybank: még akkor is addig, míg Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződésünk fen áll, még a monarchia két felében pénzegység léteznék, agricol államunk sajátságainál fogva, melyben a termelés és fogyasztás kellő arányban nincsen, igénytelen nézetem szerint egy oly kísérlet lenne, mely fizetési mérlegünk kedvezőtlen voltánál fogva egyrészről, másrészről a hitelnek, az államszükségleteinek fedezésére folytonos kényszerű igénybe vételénél fogva kiszámithatlan károk és bonyodalmak előidézésére engedne következtetni, miért is ehhez még akkor is részemről hozzá nem járulhatnék. Mert a helyreállitott valuta daczára az állam két felének bankjegyei között a tulfél pénzügyi és közgazdasági kedvezőbb állapotánál fogva és kereskedelmi mérlegünk passivitása következtében semmi biztosíték sem létezik, hogy a kibocsátandó magyar bankjegyek az árfolyam hullámzásának lévén kitéve, a di sági ótól meg lennének óva. Ezen tekinteteknél fogva és főképen azon indokból, mert az első előfeltétel megoldásához, t. i. a valuta helyreállításához a legkisebb kilátás sem kínálkozott az utolsó három óv alatt, fölötte csodálkoztam, sőt megmagyarázhatatlannak tartottam. hogy a t. kormány éveken át egy önálló magyar bank létesítését helyezte kilátásba, és hogy midőn ennek igazgatása körüli differentiák miatt egyidőben lemondott és a magyar bank létrehozatala iránt a felelősséget magáról teljesen elhárította és azt a parlamenten kívül álló legyőzhetetlen akadályokba ütközőnek állította oda egyszerre; pedig tudnia és ismernie kellett volna eme kérdés ilyképeni megoldásának pénzügyi és közgazdasági nehézségeit, fel kellett volna tárnia nyíltan és őszintén már elejétől kezdve, hogy a valuta rendezése nélkül egy önálló magyar bank létesitése lehetetlenség. És miért? Azért, mert eltekintve a kivitel módozataitól és nehézségeitől, nincs és nem volt europaszerte oly szolid bankár eonsortium, mely ennek létesítésére előadott körülményeink között vállalkozott volna. Es kérdem a t. kormányt, ki mindezeket igen jól tudja: volt-e e részben szolid ajánlkozója ? mert felteszem, hogy amidőn a magyar bank létesítését annyira előtérbe tolta és kilátásba helyezte, és ámbár teljes biztossággal előreláthatta, hogy erre segédkezet nyújtani az osztrák nemzeti bank hajlandóságot magában érezni nem fog: hogy akkor legalább körültekintett önmagának tájékozására ós ily vállalkozók esetleges megnyerésére törekedett. Falk Miksa igen t. képviselőtársam kitűnő, szakértői beszédében, ámbár az elmélet tételeiből bizonyította is be a valuta rendezésének nélkülözhetetlenségét az önálló bank létesítésére, és ebben a t. többség közheh^eslésével találkozott; de elmellőzte illustrálni a t. kormány eljárását, mely bár jól tudhatta ezen utóbbi éveken át a valuta helyreállításának pénzügyi nehézségeit, mégis mindeddig az önálló bank illusióiban ringatta volt a nemzetet. {Helyeslés a középen és a baloldalon) Egy bankegyezmény czélja nézetem szerint nem lehet más, mint hiteligényeink kielégítését lehetőleg biztosítani, másrészt közjogi állásunknál fogva hazánkat megillető befolyásnak legalább részbeni érvényesülésére törekedni; mely befolyást pénzügyi érdekeink szempontjából a bank igazgatására gyakorolni, jogosan hivatva lehetünk. Es megfelel-e ez egyezmény eme követelményeknek? (Halljuk l) Ami az első követelményt illeti, az 50 millió minimál összeg dotatió megállapításában talál kifejezést, mely a sza kértők divergáló nézete daczára, hogy előreláthatólag szükségleteinknek megfelelni nem fog, ha iparunk és forgalmunk emelkedendik: e nézetemmel nem sok ellenvetésre fogok e házban találkozni. Miután 1875-ben, midőn a bankacta felfüggesztése már érvényben nem volt, iparunk és kereskedelmünk pangásban volt, már akkor is meghaladta a magyarországi szükséglet eme összeget ugyanakkor, a midőn egyes magyar intézetek ós firmák az osztrák nemzeti bank által külön speciális hitelekben részesittettek Bécsben 10 — 12 millió forint erejéig. Vagy ha szemügyre veszszük a magyar befolyás érvényesülését a bank igazgatására, azt annak valódi értékére kell redukálnunk. Már a főtanács összéalakitása és hatásköre, melynek a banküzlet minden momentosus részében az intézkedés fenn van tartva, azt találjuk, hogy kezdve az escornpteláb megállapításától a censorok elleni vétójog fentartásáig, és az egyes czégek hitelének megszabásáig, sőt az itteni hivatalnokok kineve-