Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-294

294. országos Ülés Én t. ház, egész komolysággal vetem fel ezen 1 a kérdést, mert az Ausztria és Magyarország közt létező nemzetgazdaszatl érdekellentétek sem 5. sem 10. sem 20 év múlva kiegyenlittetni nem fognak ; mert én a valuta helyreállítását egy örökre biztosítóit állapotnak nem tekinthetem: s mert visszagondolok arra, hogy egy franczia fejedelemnek újévi beköszöntője elég volt arra, hogy az 1858. év végével tényleg elért valuta helyreállítást az o. m. bank jegyeinek csakhamar 40%-ig felszökött disagiója kövesse. Én azt látom, hogy lassan-lassan a bankügyre nézve is ugyanazon dogma készíttetik elő, mely ma már a vámsorompók felállítására uézve mind sűrűbben hirdettetik, mely dogma szerint az 1867-ben alkotott közjogi dualismussal Magyarországnak sem a vám és kereskedelemügyi, sem bank és hitelügyi önállósága össze nem fér! T. ház! A többség t. szónokai ismételtében utaltak az erőink túlbecsüléséből már eddig is származott pénzügyi és gazdasági bajokra, és ut.Jtak azon veszélyekre, melyek ezen kérdés megoldásánál is erőink túlbecsülése folytán hazánkra káromolhatnának, igazuk van. A legsúlyosabb politikai bűnt követi el az, a ki bármely hazafias jó szándékkal az ország fontos érdekei felett va baaque-ot játszik. De mi sem akarunk va banque-ot játszani, mi is óvakodunk erőink túlbecsüléséről, mi is akarunk a körülményekkel és lehetőségekkel megalkudni. Ha a eompromissum feltételezi az ellentétes érdekek iránti kölcsönös méltányosságot, az engedékenységet és az elvitázhatian jogokról való lemondást bizonyos határig: — ott, hol az egyik fél maga kimondja, hogy az egyezkedés meghiúsulása reá nézve beláthatlaii következményű katasztrófát jelent, tehát neki ki kell egyezni minden áron, ott többé nem lehet szó compromissumról, hanem az ilyen kiegyezésnek a neve feltétlen capitulatió auf Gnade und Ungnade. Igaz! Ugyvan; bal/elöl.) Mi pedig, ha kell, paktálni akarunk : de nem akarunk kapitulálni, mert nem látjuk az ország életerejét annyira kimerülve, hogy az erősbülés minden eszközeit és feltételeit magunktól eldobjuk. (Élénk helyeslés balfelnl.) Nem látnak-e önök veszélyt a nemzeti abdicátió azon egész végzetes sorában, melyet a beterjesztett kiegyezési törvényjavaslatok egyenként és egészükben magukban rejtenek? Nem tartanak-e önök attól, hogy a legvitálisabb anyagi érdekeit feláldozni kényszerült nemzet resignatiója azon véghatárhoz érhet, midőn sorsának alkotmányos intézőibe vetett bizalma és hite megrendül, s midőn nem többé Bécsből fog a parancsszó hangzani, hanem a nemzet közvéleménye fogja hangosan követelni : se soumettre on se demettre ! {Helyeslés bal/elöl.) Mellőzve előadott indokaim egybefoglalását, beszédem annak kijelentésével rekesztem be, hogy október 30. 1877 21 a bankügynek ezen megoldási módozatát még mint*; átmeneti eonxpromissumot is az ország hitel- és nemzetgazdasági érdekeire nézve károsnak és elfogadhatlannak tartom, s ennél fogva hozzájárulok az elvtársaim által önálló magyar jegybank felállítása iránt beterjesztett határozati javaslathoz. (Élénk, hosszas tetszés balfelöl) Elnök : T. ház ! Ezen fontos tárgyban természetesen ig^n nehéz röviden szólni, azért az utána következő szónok iránt legyünk annyi figyelemmel, hogy nézeteinek kifejtésére neki elég időt engedjünk; az idő már úgyis nagyon előrehaladt, ennélfogva azt hiszem, hogy ma az ülést félbe lehetne szakítani. (Nagy zaj. Felkiáltások "egyrészről: Folytassuk! Másrészrrí! : Holnap.) Zsedényi Ede: T. ház! Az elnök a ház akarata szerint megnyitja és eloszlatja az ülést. Ez áll a házszabályok 179 §-ában. Méltóztassék tehát a t. elnök ur a házat megkérdezni: akarja-e az ülést eloszlatni, vagy nem ? Elnök: Azok. kik az ülést tovább folytatni akarják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség az ülést folytatni kívánja. A következő szónok ur méltóztassék előadását megkezdeni, Dessewffy Aurél: T. ház! (Halljuk\ Hűljük !) Ha azon változatokat szemügyre veszszük, melyen ezen nagyfontosságú kérdés általment mielőtt ily alakban szőnyegre került, azt találjuk, hogy ez igen távol van annak olyképeni megoldásától, mint azt a tisztelt kormány magának czélul kitűzte, megalakulásakor nyilvánította és azóta számtalanszor különösen kormányzásának első két. évében kilátásba helyezte. Hogy ennek alapján-a közvélemény egészen mást várhatott és amidőn az eredmény köztudomású lett. a kiábrándulás különböző módon nyilvánult, azt hiszem, ezen csudálkozni nem lehet. A bankbizottság jelentése magában foglalja az osztrák nemzeti bankkal kötendő egyezményt és alapszabály-tervezetet, törvénybe igtatandó egyezmény alapján az osztrák-magyar bank privilégiuma kiterjesztetik a, magyar korona, területélv, hiteligényeinek kielégítése az ipar, kereskedés és vállalkozás szükségletei, pénzforgalmunk vezetése a jövő tiz év alatt ennek közvetítése által fog történni, ha nem is oly mérvben, mint azt közgazdasági fejlődésünk igényelhetné, de hogy egy kétségtelen előny létezik abban, hogy hitelviszonyaink törvény utján rendeztetnek, hogy a bizalmatlanság és a kölcsönös bizalmatlanság a hitel eme legfőbb ellensége, mely ipar és kereskedelmünkre oly bónitólag hatott, megszüntetik: ezt. azt hiszem, még azok is elfogják ismerni, kik egy önálló független nemzeti jegybank létesítése által kívánták volna hitelviszonyaink rendezését elérni. Hogy pénzügyi és közgazdasági tekintetben minden államban mily kedvező körülmény, ha pénzforgalma közvetítéséi