Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-305

305. országos ttléi november IS. 1877. 215 olvasása a tény megérthetése végett okvetetlenül szükséges. Horváth Gyula jegyző (olvassa a hivatalos bizonyítványokat és a csatolmányokat.) Funták Sándor előrtdó : Azon tényre vonatkozólag, hogy a „P. Lloyd

1- a „Ung Grenzbote"-ból vette át a czikket. és, hogy azon czikk nek közlője nem találtatott, e szerint tehát keresettel megtámadható nem volt, itt van a vizsgálóbíró jelentése. Horváth Gyula jegyző (olvassa a vizsgálóbíró jelentését.) Somssich Pál: Van-e még valami'? Funták Sándor előadó : Oppenheimnak és Kretzernek kihallgatási jegyzőkönyvi;. Somssich Pál: Van-e nyoma annak, hogy a hozzá intézett levelet nem kapta meg a szerkesztőség '? Funták Sándor előadó: Nincs ; hanem van feladó vevény, mely azt tanúsítja, hogy 1875. sept. 29-én egy levél intéztetett a „P. Lloyd-'-hoz, melylyel panaszos igazolja, hogy a „P. Ll." szerkesztőségét felhívta a vád visszavonására, hanem e kórelem állítólag nem teljesíttetett. Somssich Pál: T. ház ! Én az országgyűlési tagoknak mentelmi jogát a lehető legszűkebb körben kívánom érvényesíteni. Alkotmányos postulatum e jog; de csak addig, míg az országgyűlési tagok függetlenséget ugy a nyilvános hatalmak irányában, mint egyesek és pártok zaklatása ellenében biztosítja: ellenben ezentúl terjeszkedni sem szükséges, sem tanácsos nem volna, sőt káros lenne: mert azért, hogy valaki képviselő, őt — ha bűnt követett el — a sujtótörvénynek hatása alól a mentelmi jog czimón elvonni, vagy ha képviselő lekötötte magát valamely összeg lefizetésére, őt a mentelmi jog czimén, tartozása teljesítésétől, ha csak egy időre is, fölmenteni sem szükségesnek, sem igazságosnak nem tartom. Épen azért én részemről csak két esetben tartom a mentelmi jog fenntartását szükségesnek, ezen két esetben azonban mindenkor fenntartom a mentelmi jogot. Az egyik az, ha kivilágosodik, hogy képviselő politikailag üldöztetik a hatalom által, üldöztetik politikai véleményéért. A másik az, ha azon eset közt, a melyért egy képviselő bíró elé állíttatni szándékoltatik, és az illető képviselő személye közt nincs meg a causalis nexus, az összekötés, a mely szerint a törvény épen őt, csak is őt, vagy első sorban őt parancsolja feleletre vonni; mert ha a törvény világosan kimondja, hogy első rendben mások tartoznak felelettel: akkor véleményem szerint őt a_ mentelmi joggal meg kell védeni. (Helyeslés.) És azért, vagy épen azért, mert ily szűk körre szorítom ón a mentelmi jognak érvényesítését, nem fogadhatom el a t. bizottságnak véleményét és Falk Miksa l. képviselőtársunknak kiadatásába részemről nem egyezhetem bele. (Helyeslés.) Miben áll az eset? A panaszok egyike az, hogy Falk Miksa képviselő ur lapjában egy oly táviratot közölt, a mely valótlan és az illetőre nézve gyalázó, rágalmazó; a másik az, hogy lapjában a „Westungarische Gránzbote/'-ből átvett egy czikket, a mely ugyan ezen esetre vonatkozik és az illetőre nézve szintén rágalmazó. Mit mond a sajtóról szóló 1/B48. XVIII. törvényezikknek lő. §-a? Azt mondja: „Sajtóvétségórt büntettetik a szerző; ha ez nem tudatnék, a kiadó ; ha ez sem tudatnék, a nyomda vagy metszde tulajdonosa. A panasznak első részét illetőleg Falk Miksa képviselő ur, mint a „Pester Lloyd"-nak szerkesztője nyíltan megnevezi a szerzőt, megnevezi a táviratnak szerkesztőjét és küldőjét, — gondolom Oppenheim-ot, — megnevezi tartózkodási helyét, lakását, az utczát, a ház számát, a melyben lakik: tehát ezt megtalálni és feleletre vonni lehet. Hogy Falk ur mennyire lelkiismeretesen járt el e távirat körül, bizonyítja azon körülmény, a melyet nyilatkozatában ő maga is felhoz, hogy midőn a táviratban egy szó nem volt elég értelmesen olvasható, ő újra Pozsonyba táviratoztatotí, hogy azt a szót tisztán meg tudja, véleményem szerint, a törvény világos szavai szerint Falk ur ez esetben tökéletesen lődözve van a távirat szerzője által, a kinek tudatik, a ki tehát feleletre vonathatik. (Felkiáltások bal/elöl! Nem álll) A panasznak második része vonatkozik egy czikkre, a melyet a „Pester Lloyd" a „Westungarische Gránzbote"-ből vett át és itt figyelmeztetnem kell a t. házat a bizottságnak nézetem szerint azon téves felfogására, a melylyel a törvénynek e szavait értelmezi: „E felelőség kiterjed azon czikkekre is, a melyeket más lapból vagy könyvből kölcsönöznek." A bizottság az én véleményem szerint ezen két szót: „e felelőség" nem jól értelmezi, midőn e felelőséget egyetemes felelősséggé kereszteli. E szavak nem ezt teszik, hanem nézetem szerint azt, hogy ugyanazon felelősséggel tartozik, a ki a czikket átveszi, mint a melylyel tartozik az. a ki először közölte a czikket. Miben áll ez a felelőség'? Ha az, a ki először közöl valamely czikket, nem tudja megnevezni a czikk szerzőjét: akkor ő a felelős. Ámde a fönforgó esetben a czikket először a „Grenzbote" közölte, s innen vette át a „Pester Lloyd'-, tehát első sorban — ha a czikk szerzője nem tudatik — a „Grenzbote" felelős; kettő nem lehet felelős. A. törvénynek azon intentiója nem lehet, hogy kettő egyszerre lehessen felelős; mert ha ez lett volna az intentiója: akkor meg lehetne büntetni a czikk szerzőjével együtt a czikknek első közlőjót. Itt az