Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-301

301. országos Ülés november 8. 1877. 183 országot az autonóm vámtariífából eredhető ugy politikai, mint gazdasági válságnak. Mindezek alapján ismételve ajánlom elfogadását azon kisebbségi javaslaslatnak, amelyet én és Lichtenstein képviselő ur beterjesztettünk. {Helyeslés a baloldalon.') Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sokkal nagyobb figyelemmel vagyok a t. ház kifáradt türelme iránt, semhogy ez alkalommal mindazoknak ezáfolgatásába, mindazoknak viszonzásába boesájtkozni akarnék, amik itt ugy a törvényjavaslat, mint a kormány eljárása ellen felhozattak. Ami az elsőt illeti, még ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bizonyosan lesz mód. — ha lesz rá szükség, — a törvényjavaslat lényegére vonatkozók irányában bárkinek is e ház kebelében nyilatkozni. De egyébiránt is a capacitátió e téren ugy látszik valóban igen nehéz is volna; mert ha akkor, amikor arról van szó. hogy a magyar bankjegyeknek, — beszélve mindig a valuta helyreállítása előtt, — disagiója lehetne: ennek tagadhatása czéljából hivatkozás történik az osztrák nemzeti banknak érdekére, mely ezt a disagiót nem kívánja ; valahányszor pedig azt akarják kimutatni, hogy a törvényjavaslat káros : hivatkozás történik arra, hogy az osztrák nemzeti bank nem fogja a maga érdekét tekinteni, hanem ezzel szemben is üldözni fogja Magyarországot : ily okoskodásokkal szemben a capacitátióról valóban szó sem lehet. Amiről szólani akarok, az egypár felállított theoria és egypár legfőbb vád, amely ellenünk felhozatott, és egyúttal helyre akarom igazítani egy-két régibb dologra nézve a tényállást. (Halijuk.) Ami az elsőt illeti, hallottam a képviseleti rendszer theoriáját ugy Helfy, mint Ohorin t. képviselő urak által felállíttatni. Az a theoria, amelyet ők felállítanak, nem a képviseleti rendszernek, az a mandat obligatoire theoriája, az a theoria, amely lehetetlenné tesz minden parlamentáris működést. Én ugyanis azt hiszem, hogy a képviselő megválasztatik az ő tulajdonai, s az ő benne helyezett bizalomnál fogva, de a bizalomnak egyik alapfeltétele az kell, hogy legyen, hogy a képviselő képzettségénél fogva hivatottabb a felmerülő kérdésekben a haza érdekében levőket a fennálló viszonyokhoz képest megítélni. (Helyeslés a középen. * Élénk nyugtalanság a szélső balon.) Hivatottabb igenis, mint a választók zöme. {Helyeslés a középen. Nagy 'nyugtalanság a szélső baloldalon.) Amely perczben nem ez a kiindulás: azon perozben nincs értelme a parlamentálisumnak. s amely országban valamikor egy oly képviselőház jön össze- hol a képviselők nagy többségének nincs meg ezen incgbirálásra a választók nagy többségénél nagyobb képessége: azon országnak politikai élete bevégződött. (Helyesléi a középen. Elénk ellenmondás balfelöl.) Hallottam — azaz fájdalom, inkább olvastam — Helfy képviselő ur részéről,azon biztosítást. hogv a 30 vagy 40 millió, — amennyi kell — deezember 31-ére meg lesz. En nem akarom kétségbe vonni, hogy a képviselő ur ezt jóhiszeniüleg mondja, azaz, hogy hiszi, amit mond. De ha hiszi, akkor engedjen meg, nagyon csalódik. Mondhatom, volt nekem alkalmam 30 — 40 millióig menő ajánlatokról hallani; de midőn az illetők megtudták, hogy nem a valuta helyreállításával, hanem az államjegyek beváltásának kötelezettségével való bank felállításáról van a szó. akkor valamennyi solid ajánlkozó mind azt mondta, hogy ily viszonyok közt nem válialkozhatik. Pedig akkor még azon theoria sem állíttatott fel, melyet Helfy képviselő társam tegnap hangoztatott — s melyet, ha meg fog az illetőnek mondani, ez bizony maga is elég ok lesz arra, hogy solid ember bankra pénzt ne adjon — az ugyanis, hogy mi a magyar kormány, a magyar állam fognánk azon bankkal rendelkezni. Amely bankkal a kormány ugy rendelkezik, hogy egyes tényeket, mint a minőket Helfy képviselő ur kiemelt, ráparancsolhat: az többé j.em bank, az egy államintézet. Ilyent állithat az állam, ha tetszik, a' maga pénzén: de ilyenre adni pénzét egy solid tőkepénzes sem fogja. {Helyeslés a középen.) T. képviselőház ! "Sokat emlegették a 61-iki eseményeket, különösen emlegette egy képviselő ur, valamint emlegették meg ezenkívül az 1867 után a bank iránt történteket is. And az 1867-iki eseményeket illeti, azt gondolom, az 1861. eseményekből analógiát húzni az akkori eljárásról a mostanira következtetni, teljesen képtelen dolog. 1861-ben arról volt szó, hogy arra, hogy egy létező válság elenyésztessék : lemondjon e az ország jogairól, vagy nem '? És midőn igy állott a kérdés, nem volt más tehető, mint ami történt, még pedig már akkor minden pártkülönbség nélkül mindnyájuknak egyetértésével törlént : azt mondani, hogy várunk és szenvedünk inkább, de nem mondunk le az ország jogairól : nem engedjük tagadásba venni a jogfolytonosságot És miről van most szó ? Az alkudozásoknak egy perczében volt szó igenis arról, hogy vagy be kell következni azon közgazdasági és esetleg parlamenti válságnak, amelytől mi az országot megóvni akartuk, vagy oly stipulátiókat kell elfogadni, — miként ezt már többször elmondottam és most csak érintem, a melyeknélfogva Magyarországnak állami inferioritása törvényileg kimondassák. Amely perozben ez bekövetkezett, bármennyire osztottuk mindazon aggályokat, melyek azóta itt is kiemeltettek, mégis azt mondtuk: inkább e válság, mint az ország önmegalázása. De viszont, midőn nem ujabb engedmények tör-